...egy kis Wikipédia:
Kecskemét megyei jogú város, Bács-Kiskun megye és a Kecskeméti járás székhelye, lakónépesség szerint a nyolcadik legnagyobb, közigazgatási terület szerint a hetedik legnagyobb település Magyarországon. Bács-Kiskun megye népességének mintegy 22%-a él Kecskeméten.
A nagyvárosok közül Kecskemét fekszik a legközelebb az ország mértani középpontjához, Pusztavacshoz. A Duna-Tisza közén elhelyezkedő város a kedvező helyi adottságoknak köszönheti a létét. Az ország minden részéből könnyen megközelíthető, Budapesttől autópályán kb. 45 percnyire fekszik.
Közvetlen környékét már az i. e. 3000-ben is lakták. A bronzkorból egy urnatemető is előkerült. A népvándorlás idején először a szkíták, majd a szarmata származású jazigok, később a hunok, a gótok és a gepidák, végül a nomád avarok birodalma a vidék. A piarista gimnázium építésekor avar sírokra bukkantak.
Kecskemét fontos alföldi kereskedelmi út mellett feküdt, vámszedő- és vásározóhelyként hamar városként kiemelkedett a környező települések közül, 1368-ban már városként említi Nagy Lajos király egyik oklevele. Luxemburgi Erzsébet királyné 1439-ben elzálogosította.
A török hódoltság időszakában az állandó harcok, majd a szpáhi földesurak
sanyargatásai miatt a palánkokkal védett városba menekültek a környék
lakói. Kecskemétet a természetes védelmen kívül különleges és
kivételezett jogi helyzete is megkímélte az állandó zaklatástól, ugyanis
a budai pasának
közvetlenül adózott, s így annak védelmét is élvezte; később a szultáni
kincstár birtoka lett. A török időket túlélő városnak nagy pusztítást
okozott a rácok kegyetlen támadása 1707. április 3-án. 
Már a Rákóczi-szabadságharc végén, 1710-ben végleg Habsburg-kézre
kerül, s mint halmaztelepülés fejlődik tovább. A városkép egyébként –
akár szinte valamennyi alföldi mezővárosé – övezetes szerkezetet mutat:
legkívül a tanyavilág; ezt követik befelé haladva a kertek és
gyümölcsösök, kisebb-nagyobb házakkal; majd a falusias jellegű, még
közelebb a központhoz – már a sáncárkokon belül – kövezett kisvárosi
utcák következnek akácfákkal szegélyezve, végül a nagyvárosias mag.
A polgári átalakulás fontos állomása, hogy 1832-ben egy összegben
megváltották hűbéri terheit. Ekkor kezd kibontakozni a tájra mindmáig
meglehetősen jellemző homoki kertészkedés és szőlőkultúra.
A város az elsők között kapcsolódott be az 1848-as honvédtoborzásba: 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. A kiegyezés után, 1868-ban innen indul ki az Asztalos János vezette parasztmozgalom, mely országos méreteket ölt.[5]
A város háziezrede ekkoriban a császári és királyi 38. Mollináry
gyalogezred volt. A 19. század végén indult meg a város látványos
fejlődése, amikor a filoxéravész
szinte teljesen elpusztította az ország hegyvidéki szőlőit, ugyanakkor a
lazább homoktalajon jelentéktelen volt a kártétele. Az 1870-es években a város környékén nagyobb szőlőültetvények alakultak ki, megvetve a 20. század első felére jellemző szőlő-gyümölcs gazdaság alapjait Kecskeméten. Szintén 1870-ben Kecskemét megkapja a Törvényhatósági jogú város címet. Ma is működő büntetés-végrehajtási intézetét 1904-ben építették Wagner Gyula építész tervei alapján. A kész épületegyüttest Kecskemét városa „ajándék” címén a Magyar Állam tulajdonába adta. 1911. július 8-án a 20. század második legnagyobb magyarországi földrengése rázta meg a várost. A rengés intenzitása VIII, magnitúdója pedig 5,6 volt, melynek során több száz lakóépület, valamint középületek, köztük a református templom rongálódott meg súlyosan. A földrengés 8 millió aranykorona értékű kárt okozott.
....folytatjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése