Teplomok Kőbányán...(5)

A Szent László Templom körbejárva....

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

Foto: Sebő Jutka

 

Templomok Kőbányán...(4)

Szent László-templom

Ezt írja a Wikipédia:

A Szent László-templom római katolikus plébániatemplom Kőbányán, a Szent László téren, a városrész legismertebb nevezetessége. 

1893 szeptemberében készítette el Lechner Ödön a végső (ötödik), megvalósult tervet. Tömegében a Barcza-féle neogót arányokat érvényesítette a mester (a templom belső tere 2000 főt képes befogadni, 50 méter hosszú és 23 méter széles, ebből a főhajó 9, belső magassága 23 méter). Elrendezése a francia középkori építészetet adja.^[1] A templom 1894 és 1899 között épült Lechner Ödön kivitelezésében,^[2] eklektikus-szecessziós stílusban: a tervező a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözte, s így született meg egy egységes templom. Az épület északnyugat-délkeleti tengelyben áll, a nagy, hatszögletes harangtorony hangsúlyos, amely a főhomlokzat előtt áll, és földszintjén árkádos előcsarnok a bejárat. Mellette két lépcsőtorony, a homlokzat szélein a harangtoronyhoz hasonló, de jóval alacsonyabb kialakítású, kupolás tornyok, a tetőgerincen pedig az újonnan pótolt huszártorony magasodik, a szentély két oldalán pedig kör alaprajzú apró tornyocskák. 

 

...egy kis érdekesség...

Felhasznált anyagok:

• vörös márvány
• 67 variánsú mintázott téglák
• színes mázas tetőcserepek
• Zsolnay porcelángyárban készült pirogránit épületdíszek

Róth Miksa alkotásai a bejáratok fölött elhelyezkedő mozaikok. Az előcsarnokban a Feltámadt Krisztus mozaikja, a délnyugati oldalsó bejárat fölött Magyarok Nagyasszonya kép látható felirata: Patrona Hungariae, Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal.

A főtorony árkádjai fölött egy-egy angyal magasodik, a mindhárom alatt, a háromszögű oromzatban egy-egy Istenszem-motívum. A főhajó főpárkányával egy vonalban a tornyon kőbábos erkély helyezkedik el, melynek ajtaja szamárhátíves. A torony hat oldala közül felváltva hármon toronyóra, hármon üvegablak az órapárkányokban. A torony falazata háromszögű oromzatos végződése fölött, nyújtott kupolatest és karcsú laterna.

1897. augusztus 17-én szentelték fel a keresztet és 1900. június 27-én (László-nap) az egész templomot, azonban már 1899. április 2-án birtokba vehették az épületet a hívők. Az épület Budapest ostroma alatt súlyos károkat szenvedett, s 1957-ben még a huszártorony is leégett. 1991-ben kapta vissza műemléki védettségét, s 1994-ben fejeződött be az 1974-ben kezdődött teljes felújítás. A templom jelenleg a Kőbányai Önkormányzat tulajdona. Ma a templom nemzetközileg védett épület besorolást kapott, s szerepel az UNESCO világörökségi várományos listáján, a „Lechner Ödön független premodern építészete” részeként.

A külső cserépdíszek és a templom belsejében lévő oltárok, szószék és keresztelő kút a Steindl-tanítvány Tandor Ottó műegyetemi tanár tervei alapján készültek el. A belső legdíszesebb, leggazdagabb alkotása a csipkekupolás hangvetőjű szószék, amelyen angyalok és a 12 apostol látható. Szent László főoltára (pirogránit), benne a Szent Lászlót ábrázoló olajfestmény, Roskovich Ignác alkotása 1899-ből; plasztikai díszítését Marhenke Vilmos készítette. A pótolt, Róth Miksa által alkotott, színes üvegablakok: a szószék felőli, evangéliumi oldalon a következő szenteket ábrázolja: Szent József, Nepomuki Szent János, Szent Sára, Szent György, Szent Vince, Szent Anna, a vele átellenes, ambó felőli leckeoldalon Alexandriai Szent Katalin, Krisztus megkeresztelkedése, az Angyali üdvözlet és Szent László van. A kereszthajó délnyugati végfalán a napkeleti bölcsek hódolata, az északnyugatin Szent István királyunk megkeresztelkedése látható. Az eredeti falfestés Scholtz Róbert, a lakatosmunka Jungfer Gyula és Lepter János, a belső szobrászmunka Oppenheimer Ignác alkotása.

A bejáratnál nagy magasságban elhelyezett kórus, rajta a Rieger Ottó által 1899-ben tervezett, 3 manuálos, 34 regiszteres (op. 664) orgona. 

 

 

 

 

Pécsi séta...harmadik nap...(7)

Zsolnai negyed...(3)

Az addigi egyetlen szakmúzeum, a Káptalan utcában működő Zsolnay Múzeum mellett a kulturális negyed területén álló Sikorski-házban nyílt meg Gyugyi László, az Amerikai Egyesült Államokban élő műgyűjtő kollekcióját bemutató tárlat, „Gyugyi-gyűjtemény - A Zsolnay Aranykora” címmel. Emellett 2011-ben Winkler Barnabás budapesti építész-műgyűjtő kollekciója is idekerült a gyár korai korszakából származó rózsaszínű porcelántárgyakkal  2012 áprilisában pedig ugyancsak a kulturális negyed területén, a beruházás záróelemeként megnyitott a család- és gyártörténeti kiállítás is.

2008 szeptemberében megállapodást kötött a svéd IKEA és a Zsolnay gyár. A szerződés szerint 2009-től hét éven keresztül a Zsolnay évente 5000 tonna porcelánterméket szállít a megrendelőnek, így megháromszorozhatja évi 1,1 milliárdos bevételét. Az új porcelántermékekhez teljesen új gyáregység építését tervezték a pécsi ipari parkban, az állam és Pécs önkormányzatának befektetésében. 2010 novemberében azonban a kormány törölte ezt a fejlesztést az Új Magyarország Fejlesztési Tervből.

A közelmúlt nagyobb, a Zsolnay közreműködésével zajló épületfelújításai közül kiemelkedik a belgrádi Moszkva Szálloda, a kolozsvári Kakasos templom, illetve a szarajevói városháza felújítása. Új Zsolnay-épületkerámia került a 2010-ben átadott pécsi Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont belső terébe is. A gyár 2012 áprilisában mutatta be új kollekcióját, amelyet Patrizia Gucci, a híres Gucci-család negyedik generációja tagjának neve fémjelez.

 Az évtized iparművészeti szenzációjaként szerepelt a Virág Judit Galéria 2013. december 15-ei árverésén az 1906-os milánói világkiállítás egyik sztárdarabja, az egyméteres Zsolnay-váza, amely több mint száz év után bukkant fel ismét a műtárgypiacon. A nagyméretű, eozinmázas vázát Apáti Abt Sándor, a Zsolnay gyár egyik leghíresebb kerámiaművésze tervezte azzal a céllal, hogy a gyár bemutathassa: a durva, nehezen formázható anyagnak tartott pirogránitból is tud reprezentatív műtárgyakat készíteni. A váza egyike az 1906. augusztus 3-án a magyar pavilonban kitört tűzvészt túlélt kevés magyar műtárgynak. A vázát a Zsolnay Múzeum 19 millióért vette meg.

Zsolnai Kulturális negyed...(1)

 A Zsolnay Kulturális Negyed a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa projekt legnagyobb beruházása volt, mely a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra területének nagy részén épült két év alatt. A több mint 11 milliárd forintos beruházásnak köszönhetően új életre kelt a Zsolnay-gyár öt hektáros területe. A Közép-Európa egyik legnagyobb gyárépület-együttes rehabilitációja során megvalósuló kulturális negyed tartalmilag négy részre tagolódik. A Míves negyed legfontosabb elemei a Zsolnay családdal és történettel kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a felújított Zsolnay-mauzóleum, az Alkotó- és Inkubátorház, valamint a Kézműves boltok utcája. Az Alkotó negyed ad helyet kulturális intézményeknek, vendéglátóhelyeknek és fesztiváloknak. A Gyermek és Családi negyed központi elemei a Planetárium, a Pécsi Galéria komoly nemzetközi vendégtárlatokat is fogadni képes új épülete, valamint a megújult Bóbita Bábszínház, míg az Egyetemi negyedben a Pécsi Tudományegyetem több kara (pl. Művészeti Kar) és újonnan alakult tanszéke kapott helyet.

 A hatalmas szabású projekt kivitelezése 2009 novemberében kezdődött. Ennek részeként a meghatározó jelentőséggel bíró Zsolnay manufaktúrát átköltöztették a negyed keleti részébe. A megüresedett épületeket átépítették, felújították, a rossz állapotúakat lebontották, emellett megszépült a gyár értékes növényeket rejtő, műemlék szobrokkal, vázákkal díszített parkja is. A kulturális negyedet teljes egészében 2011 decemberében adták át.

A negyed hivatalos bemutatkozója a nagyközönség számára az I. Zsolnay fesztivál volt, amelynek első napja 2012. április 27-én volt. A negyed öt napon át biztosított fesztiválhelyszínt mintegy hatvan produkció és közel ötszáz előadó részére. A fesztivál költségvetése 50 millió forint volt. Az ünnepélyes megnyitón színes füstök szálltak fel a több évtized óta nem működő gyárkéményekből. A hazai és külföldi hírességeket felvonultató rendezvényen több ezer ember vett részt.

A negyed a sikeres fesztivál után egy szintetikus anyagú korcsolyapályával hívta fel magára a figyelmet. A Pirogránit udvaron polimer panelekből felállított 130 fős korcsolyapálya 2013. január és március közepe között működött.

A második Zsolnay fesztivál több mint 140 programjára, komoly- és könnyű zenei koncertjeire, színházi előadásaira, irodalmi eseményeire és gyerekprogramjaira közel tízezer ember látogatott el.

2014-ben a Pécsi Egyetemi Napokat (PEN) a Zsolnay fesztivállal összeolvadva (III. Zsolnay fesztivál) tartották május 1. és 3. között. A 23 helyszínen 110 rendezvényt tartottak, amelyekre rekordszámú érdeklődő látogatott el. A közönség 70 százaléka Pécsről és környékéről érkezett. A Pécsi Tudományegyetem diákjai egy teherautónyi élelmiszert gyűjtöttek a Vöröskereszt számára.

A Zsolnay negyed öt hektáros területe Pécs központi részétől keletre található a Budai illetve a Balokány városrészekben. A kulturális negyeden belül a Míves negyed északkeleten, Az alkotónegyed délnyugaton, a Gyermek és családi negyed északnyugaton, az Egyetemi negyed pedig délkeleten fekszik. A negyed északi és déli területét a Zsolnay Vilmos út felett átívelő gyalogos híd köti össze. A Zsolnay-mauzóleum a negyed többi részétől északkeletre található.

A Míves negyedben található a Zsolnay családdal és történetével kapcsolatos kiállítás, Winkler Barnabás egyedülálló Rózsaszín Zsolnay kiállítása, valamint a Sikorski-házban kiállított Gyugyi-gyűjtemény. Ezekhez kapcsolódik a Zsolnay-mauzóleum, amelyhez egy látogatói sétaúton keresztül lehet eljutni. A mauzóleum tulajdonképpen a negyed összefüggő területén kívülre esik. A gyár jelenlegi termékeit egy mintabolt mutatja be, amelyhez tartozik egy kávézó is. Az épületegyüttesben ezen kívül helyet kapott egy rendezvényterem, egy étterem, egy bortrezor, valamint ide került az Inkubátorház is.
A Míves negyedben lévő képző- és iparművészek, kézművesek üzletei a Kéz-művész utca mentén helyezkednek el.

Az Alkotó Negyed központi épületegyüttese a volt pirogránit üzem. Ebben kapott helyet a Pécsi Ifjúsági Központ Ifjúsági Háza rendezvényterekkel és kapcsolódó vendéglátóhelyekkel. A negyed főtere a Pirogránit tér, amelynek egyik dísze a "cifra kémény". Ezen a téren állítottak fel 2013 januárjában polimer panelekből egy korcsolyapályát. A Zsolnay fesztiválok idején illetve egyéb rendezvényekhez ideiglenes színpadot szoktak állítani a Pirogránit téren

 A gyermek és családi negyedben található az interaktív tudományos-technikai kiállítás, a Planetárium, valamint a Pécsi Galéria. A negyed északnyugati részén található az úgynevezett "Zöld Ház", amely a Bóbita Bábszínház és bábmúzeum épülete. Az épületek között kialakítottak egy szabadtéri színpadot és egyéb játszótereket és sportpályákat.

Az Egyetemi Negyedben a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara, a Bölcsészettudományi Kar Kommunikációs és Médiatudományi Tanszéke és a Szociológia Tanszék kapott helyet. Az egyetemi oktatáshoz szükséges termek, műhelyek, illetve menza mellett itt található a Janus Egyetemi Színpad is.

A Zsolnai múzeumról itt olvashatsz bővebben!

Forrás:Wikipédia

  

Pécsi séta...harmadik nap...(6)

Zsolnai negyed....(2) 

A gyár jellegzetes termékének számító eozin mázat gubbioi kerámiák mázát elemezve, azt rekonstruálva állították elő. Az első ilyen termékeket 1891-ben, a Budapesti Agyagipari Tárlaton mutatták be, majd 1893-tól gyártották üzemszerűen – elsősorban a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként.

1900 márciusában, apja halálakor Zsolnay Miklós vette át a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt üzletember a kapacitás maximális kihasználtságát és az elérhető legnagyobb nyereséget célozta meg. Miklós irányításával az ipari termelés került túlsúlyba. Míg 1880–1894 között a Zsolnay a melbourne-i, kolumbiai, chicagói, San Franciscó-i világkiállításon is nagy feltűnést keltett historizáló dísztárgyaival, a 20. század első két évtizedében tengerentúli kiállításon csupán egyszer, Saint Louisban szerepelt. Megrendelései a már meglévő kapcsolataira épültek; főleg Párizsba, Szentpétervárra, Milánóba, Londonba, Faenzába, Torinóba és Brüsszelbe szállítottak.

Az első világháború alatt a díszáru- és az építészeti kerámiagyártás szinte teljesen megszűnt; helyette csak a hadi célokat szolgáló ipari porcelánt, főként elektromos szigetelőket gyártottak. A háború utáni általános válság és elszegényedés, a nyersanyagforrások elvesztése, az új politikai és vámhatárok meghúzása a Zsolnay-gyárat is nagyon rosszul érintette. Mindezt tetézte Zsolnay Miklós folyamatosan elhatalmasodó betegsége.

1922-ben, Miklós halála után örökösei vették át a gyárat. A háború utáni lassú kibontakozás teljes átszervezéssel, a villamosítás tervszerű kiépülésével és a porcelánfajansz gyártásának megszüntetésével, illetve a porcelángyártás bevezetésével kezdődött. Mivel a fennmaradás kulcsa a porcelánra átállás volt, a porcelán szigetelők mellett az étkezési porcelánedények gyártását is megkezdték.

 
Az 1929-33-as világgazdasági válság következtében a gyár termelése a felére esett vissza (200 dolgozót bocsátottak el, a heti munkaidőt 3 napra csökkentették). Az üzem csak az 1930-as évek második felében érte el azt a szintet, amivel a hazai és a külföldi kereskedelemben is versenyképessé vált. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, a pesti gyárat bombatalálat érte. A romok eltakarítása, az újbóli üzembe állítás után a gyárat 1948-ban államosították.

Az állami vezetés első éveiben a háború alatt üzemen kívül helyezett épületek felújítását és a termelés folyamatosságának biztosítását célozták meg. Az első ötéves terv idején főleg ipari porcelánt gyártott az akkori nevén Pécsi „Zsolnay” Porcelángyár Nemzeti Vállalat. A villamosítás és iparfejlesztés igényeinek kielégítésével 1953-ban újra megkezdték a használati edény- és díszmű porcelán gyártását, illetve hozzáfogtak a pirogránit modern stílusának kialakításához. 1955-ben újraindult a kályha- és épületkerámia gyártás. A gyár 1963-ban elvesztette önállóságát. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi Porcelángyára elnevezés mellett közvetlenül irányított gyáregységgé minősült vissza. A Zsolnay nevet és márkát a gyár 1974-től Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használta ismét. Az önállóságát 1982-ben visszanyerő gyár a fejlesztés fontos lépéseként növelte az edénygyártás mennyiségét. A díszáruk iránti hazai kereslet fokozatos növekedésével párhuzamosan nyíltak meg a vidéki márkaboltok és a Zsolnay gyár exportügyletei egyre több országra (Anglia, Ausztria, Olaszország, NSZK, Dánia, Finnország, Svédország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Irak, Irán) terjedtek ki. 1986-ban tervezőkollektíváját SZOT-díjjal jutalmazták. Az 1990-es években mind a hazai, mind a nemzetközi piac beszűkült. Az ország súlyos gazdasági helyzete, a piacorientáció fokozódó szerepe a gyár életében is bizonytalanságot okozott.

Az 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett. Az új tulajdonos célul tűzte ki a történelmileg is jelentős, nagy hagyományokkal rendelkező gyár nyereségessé tételét a termékszerkezet megváltoztatása nélkül. 1999 szeptemberében a Zsolnay Porcelángyár Rt. három különálló céggé vált szét. A Zsolnay Porcelángyár Rt. feladata a tulajdonában lévő épületek bérbeadása, alapanyag- és energiaellátás lett. A porcelánedény és -díszáru, az eozin és a pirogránit tárgyak a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt.-ben készültek. A harmadik cég, a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. a gyár területén található műemlékek és műemlék jellegű ingatlanok kezelését és felújíttatását felelt. Mindhárom társaság a volt Zsolnay Porcelángyár Rt. telephelyén kezdte meg működését, az ÁPV Rt. tulajdonában.

 A kétezres években a rossz anyagi helyzetben lévő gyár tulajdonosváltások során esett át. 2006 elején az ÁPV Zrt.-től a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. tulajdonjoga térítésmentesen, de másfél milliárd forintos hitelállománnyal került a pécsi önkormányzat tulajdonában levő Pécs Holding Zrt.-hez. A Pécs Holding Zrt. pályázaton keresett befektetőt, a gyár 49 százalékos részvénycsomagját, valamint két szavazatelsőbbségi részvényt ajánlva fel; ezt egyetlen indulóként a Manufaktúra-Befektető Kft. nyerte 2010-ben, 230 millió forintos vételár és félmilliárd forintos tőkejuttatás kötelezettségvállalásának fejében. A Manufaktúra-Befektető Kft. 2011-ben a KÖZGÉP Zrt. tulajdonába került, ám a tőkejuttatási vállalást sem ez előtt, sem ezt követően nem teljesítette. A KÖZGÉP Zrt. 2012 júliusában jelképes, 1 forintos összegért felajánlotta a Manufaktúra-Befektető Kft.-n keresztül birtokolt kisebbségi tulajdonjogot Pécs városának, amely elfogadta azt, és bejelentette: állami tulajdonba adná a gyárat.^[7] A Pécs Holding Zrt. végül új pályázatot írt ki a tulajdonjogra, amelyet egyetlen indulóként a Magyarországon élő, szír származású és svájci állampolgárságú üzletember, Bachar Najari nyert meg. 2013. február 15-én Bachar Najari és Pécs képviselői aláírták a szerződést: a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. 74,5 százalékos tulajdonrésze 180 millió forintért lett az üzletemberé, aki vállalta az 500 millió forintos tőkejuttatást is.

  A pécsi önkormányzat a Zsolnay-gyár tulajdonába került területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa egyik kulcsprojektjeként kulturális negyedet alakított ki. A tervezésre kiírt nyílt, nemzetközi tervpályázatot az MCXVI Építészműterem nyerte meg, Csaba Katalin, Herczeg László és Pintér Tamás János felelős tervezők vezetésével A terület nagysága és a feladat komplexitása miatt a negyeden 12 építésziroda dolgozott. Magyarország legnagyobb alapterületű iparműemlék-felújítása szakaszosan készült el, az átadások 2010-től 2012-ig húzódtak. A Zsolnay Kulturális Negyed területén megnyílt több kiállítás, ide költözött a Bóbita Bábszínház, a Pécsi Galéria és a Pécsi Tudományegyetem több tanszéke, valamint látványmanufaktúrát, planetáriumot és vendégházat is kialakítottak.

Forrás: Wikipédia

 

Pécsi séta...harmadik nap...(5)

Zsolnai negyed....(1)

A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar történetének kiemelkedő, egykor külföldön is jó hírű szereplője. Fénykorát a századfordulón élte, amikor a Kárpát-medence teljes területére szállított építészeti kerámiát, dísztárgyait és porcelánkészleteit pedig (részben a saját fejlesztésű eozinnak köszönhetően) sorra díjazták a világkiállításokon.

A gyár jelenleg is Pécsett működik; területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa évad részeként új városrészt alakítottak ki Zsolnay Kulturális Negyed néven.

 Zsolnay Miklós 1852-ben alapította meg a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúrából a gyár elődjét, a Zsolnay Keménycserép Manufaktúrát, amit 1854-ben idősebb fia, Ignác nevére íratott. Zsolnay Ignác 10 évig vezette a kezdetlegesen felszerelt, kézi erőre berendezett üzemet. A csupán helyi piacra termelő, nyolc–tíz, a kereskedelmi tömegáruk versenyétől elszegényedett fazekast foglalkoztató üzem kőedényeket, épületkerámiákat és vízvezetékcsöveket gyártott. A tőkehiánnyal küszködő, fejlesztést és gépesítést nélkülöző műhely nem bírta a piaci versenyt. Az elárverezéstől Zsolnay Vilmos mentette meg az üzemet, amikor 1865-ben átvette a vezetést Ignác bátyjától. Ő fejlesztette az üzemet világhírű gyárrá.

 Zsolnay Vilmos addig kísérletezett különféle agyag- és mázfajtákkal (1866-ban megkezdett jegyzetfüzetében 80 helyi és környékbeli agyagfajtát sorol fel), amíg az ország első művészi kerámiát gyártó üzemévé nem fejlesztette az egykori kisüzemet. A gyár első elismerését az európai kerámia seregszemléjének tekintett 1873-as bécsi világkiállításon érte el. Zsolnay Vilmost az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki, emellett bronzérmet és elismerő oklevelet nyert. A Zsolnay-porcelánokra szép számú külföldi megrendelés érkezett, például Angliából, Franciaországból, Oroszországból, Amerikából.

1870-es évek közepén a 15–20 munkást foglalkoztató gyár fejlődésében a külföldi szakembereken kívül a Zsolnay család tagjainak is része volt. Mind Vilmos, mind gyerekei: Teréz, Júlia, Miklós folyamatosan részt vettek a termékek minőségének javításában, a kínálat bővítésében, tartották a kapcsolatot vevőikkel. (Az üzem annyira a család életének részévé vált, hogy a gyár területén építtették fel a lakóházaikat is – ezek ma raktárak, illetve műhelyek.) Zsolnay Vilmos szívós kitartásának eredményeként az elefántcsontszínű máz és a magas tüzű díszítés tökéletes technikájával a gyár felzárkózott az európai kerámiagyártó üzemek élvonalához.

1874-től az 1880-as évek végéig a Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia által tervezett magyaros és perzsa stílusú díszítmények voltak a Zsolnay legjellegzetesebb mintái. Az 1878-as párizsi világkiállítás a tőkeszerzés mellett egyben a megméretés lehetőségét is kínálta. A siker hatalmas volt: a Zsolnay-kerámiák elnyerték a kiállítás aranyérmét, a „Grand Prix”-t, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a Francia Becsületrendet. A kiállításnak köszönheti a gyár első, rendszeressé vált külföldi üzleti kapcsolatát. Itthon a korszak legkiválóbb építészeivel dolgoztak együtt: időtálló, olcsó és nemes anyagot az úgynevezett pirogránit kerámiát szállítottak a legjelentősebb építkezések épületdíszítéshez, tetőfedéshez (mint például a budavári Mátyás-templom, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Állami Földtani Intézet, a kecskeméti Városháza, az Országház, az új Műcsarnok).

1885-ben a Budapesti Általános Országos Kiállításon Zsolnay Vilmos összegző jelleggel felvonultatta addigi munkásságának minden eredményét:

különböző máztechnikákkal készült kerámiákat,

népi motívumokkal díszített fazekasárukat,

finom mívű díszkerámiákat,
majolikaképeket

bútorbetétnek gyártott csempéket,
falburkoló és egyéb, építészeti kerámiákat.

Forrás: Wikipédia