....egy gyönyörű város, tele ezernyi lokálpatriótával: Kiskunfélegyháza...(6)

 Kiskun Múzeum (2)

 

....egy gyönyörű város, tele ezernyi lokálpatriótával: Kiskunfélegyháza...(5)

 Kiskun Múzeum (1)

Wikipédia:

A Kiskun Múzeum tájmúzeum, közgyűjtemény Kiskunfélegyházán. 1902-ben alapította Szalay Gyula, a helyi gimnázium tanára, aki a múzeum első „őre” lett. A gyűjtemény 1912-ben került önálló épületbe, a Görög-ház emeleti részébe (egyes tervek szerint az épülő városházára került volna ekkor), majd 1939-ben mai helyére, az egykori Kiskun Kapitányság épületébe költözött.

A barokk épületegyüttes 1753-ban épült, 1772-ben és 1794-ben a főépületet átalakították, a főépület emeleti részt kapott, így nyerte mai formáját. A Kiskun Kerület Kapitányság székházában hivatal és tömlöc működött, itt őrizték fogva Rózsa Sándort. 

A múzeum gyűjtőköre Kiskunfélegyháza helytörténetéhez, a Kiskunság vallási emlékeihez kapcsolódó műtárgyakra, a térség régészeti emlékeire terjed ki. Legfontosabb emlékei között tartják számon a Tiszatelepről származó avar kardot, a pákai szarmata ékszereket és a 9018 darabból álló numizmatikai kollekciót. 

Állandó kiállítások:

A magyar büntetőjog emlékei (Börtönkiállítás) - Közép-Európa egyedülálló börtöntörténeti gyűjteménye
Kiskunfélegyháza évszázadai - helytörténeti kiállítás
A vallási élet emlékei a Kiskunságban - az egykori börtönkápolnában berendezett kiállítás
A megőrződött múlt - Emberek és népen Félegyházán
Árpád-kori hétköznapok
Képzőművészeti tárlat: Holló László festményei; Szántó Piroska festményei – a művésznő halálának második évfordulóján, 2000. augusztus másodikán nyílt állandó kiállítás; Morell Mihály grafikái
Pajkos-Szabó-féle szélmalom – népi műemlék, a város határából a múzeum udvarára telepített (1962) 1860-ban épült szélmalom, különösen szép faragott kőpaddal.

....egy gyönyörű város, tele ezernyi lokálpatriótával: Kiskunfélegyháza...(3)

 Továbbra is Wikipédia:

A török a mohácsi csata után teljesen elpusztította Félegyházát. Buda ostroma után Szulajmán az Alföld számos más városával együtt felégette, Kemálpasazáde feljegyzése szerint 1526. szeptember 27-én. A feljegyzés szerint „Feleghasz”, „Kamika”, „Perlek”, „Kecskeme”, „Peszir” városok fegyverrel próbáltak ellenállni. A terület elnéptelenedett. 

 1699-ben I. Lipót a Jászkunságot (a Kiskunság, a Nagykunság és a Jászság összefoglaló neve az egykori okiratokban) elzálogosította. Félegyháza területe ekkor még mindig néptelen. A Rákóczi-szabadságharc után a Német Lovagrend ideiglenes zálogbirtokként bírhatta a Jászkunságot. 1731-ben lemondtak a területről, a joghatóság a Pesti Invalidusok Házára szállt. 

Az újbóli betelepülés valószínűleg már 1727-ben megkezdődött. A telepítési felhívás 1743-ban történt, Podharadszki György, a Jászkun kerület kinevezett adminisztrátora bocsátotta ki. Fennmaradt a jászfényszarusi telepesek levele. 

 

1745-ben Mária Terézia engedélyezte a korábban jogtalanul eladott területek visszaváltását (redempcióját). Megerősítette a jászok és kunok régi kiváltságait, mentesültek a jobbágyi kötelezettségek alól. Ezért a szabadságért 573 000 forint zálogot kellett fizetniük. A megváltott területek redempciós összege: Félegyháza földjéért 12 100 Ft, Ferencszállás pusztáért 7000 Ft, a fél Galambos pusztáért 5000 Ft, a fél Kisszállás pusztáért 2750 Ft, Félegyháza nagyvendéglőért 2000 Ft, összesen 28 850 Ft. Ezt az összeget még nem fizették ki, mikor 1753-ban 6000 forintért megváltották Csólyospusztát, 1758-ban 5000 forintért Galambos puszta másik felét. A város határa ezzel 58 000 katasztrális holdra nőtt. 

 1774-ben Kiskunfélegyháza mezővárosi rangot kapott Mária Teréziától, mely státusz évi 4 országos vásár tartását engedélyezte. Ekkor már épült a város barokk temploma, aminek a köveit a régi Félegyháza török által pusztított temploma köveiből építettek. 

 Félegyházát a kereskedelem emelte a többi kiskun telep fölé. Kiskunfélegyházán a görögök voltak az első kereskedők, akik az egykor híres keleti levantei kereskedelem hagyományait hozták magukkal, s a várost bekapcsolták a Hanza városok felvonulási területébe. Félegyháza telepítőinek a mezőgazdaság volt a főfoglalkozása. A városi rang és a vásártartási jog elősegítette ugyan egyes iparágak fejlődését (kovács, bognár, szíjjártó, szűcs stb.), s a kiegyezés utáni konjunktúra létrehozott egy viszonylag jómódban élő réteget, de a mezőgazdaság monokulturális jellege megmaradt. A város ipara a 19. század végén indult fejlődésnek (malomipar), majd az 1950-es évektől folytatódott (vegyipari gépgyár, műanyaggyár, cipőgyár).

....egy gyönyörű város, tele ezernyi lokálpatriótával: Kiskunfélegyháza...(2)

 Tovább a Wikipédián:

A település pleisztocén kori üledékeken terül el. A legrégebbi muzeális értékek a pleisztocén végéből származó futóhomokrétegből kerültek elő. Az ősállatok és -növények nyomaira Szalay Gyula nyomán figyeltek fel: cirbolyafenyő, ősi mohanövényzet és csontok. Mindezek egykori tundra-jellegű klímáról tanúskodnak. 

Az ember megjelenéséről tárgyi emlék nem tanúskodik. Csak a neolitikumból vannak emlékek, de Csongrád megyei ásatásokból sejthető az emberi jelenlét. Mindössze egy neolit (vagy inkább bronzkori) emlék van, egy 1973-ban előkerült baltafej, amit a Kiskun Múzeumban őriznek. A további régészeti anyagegyüttes feldolgozását hátráltatta, hogy a múzeumban évekig nem dolgozott régész, az előkerült leletek pontos lelőhelye ismeretlen maradt. A terület az 5. századig a szarmatáké volt, a század közepén a hunok, majd a hunok uralma alatt élő szkírek birtokába került. A szkírek nyomait egy 1901-es lelet fényképes dokumentációja őrzi, a lelet a kecskeméti Városi Múzeumban pusztult el az első világháborúban. Az avarok a 6-7. században hoztak létre kisebb településeket a környéken. Számos avar sír került elő. 

 

A honfoglalás korából szórványemlékek vannak. Egy 1970-es ásatás (H. Tóth Elvira vezette) során előkerült tarsolylemez viselője részt vett a 924-es kalandozásban.

István király rendelete alapján felépült az első keresztény templom, amit ma a Templomhalom rejt. 2008 nyara óta ásatások folynak a területen. A rengeteg tárgyi emlék és a régi temetkezési hely részletei mellett előtűnt a templom déli falának nyomvonala is. A feltárások befejezését követően egy emlékparkot alakítottak ki.

A kunok IV. Béla idején érkeztek a területre, először 1239-ben, majd 1246-ban. A kunok szállásterületei érintették Félegyházát. 

Az Anjou-kor a kunok feudalizálódásának időszaka. A folyamat Zsigmond uralkodása alatt gyorsult fel. Okleveles emlék 1389-ben említi először Félegyházát Feleghaz alakban: az irat megtiltja a szeri nemeseknek, hogy a Szegedről Szeren, Félegyházán átutazó kereskedő polgároktól vámot szedjenek. Félegyháza tehát a Budára vezető kereskedelmi útvonal mentén feküdt. Azt azonban nem tudni, hogy mezőváros volt-e, és mikor vált a 17. századi Kiskunság részévé. (Kiskunság megnevezés a 16. század előtt nem létezett.) A Templomhalomból szegényes Anjou- és Zsigmond-kori leletanyag került elő (Bálint Alajos, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója vezette az ásatást). Érdekesség, hogy kun lakosságra valló temetkezési forma nem került elő.
 

Mezőkövesd, gépmúzeum...(5)

 És végül a fából készült eszközöktől, a matyó mintás Trabantig...☺☺☺☺☺☺

 

Mezőkövesd, gépmúzeum...(4)

 

Mezőkövesd, gépmúzeum...(3)

 

Mezőkövesd, gépmúzeum...(2)