Hajós pincefaluja ..... (1)

 Ezt írja a Wikipédia:

Hajós Bács-Kiskun megye délnyugati részén helyezkedik el, Kalocsától délkeleti irányban 20, Bajától északkeleti irányban 30 kilométerre. Közigazgatási területe 8990 hektár, ebből 289 hektárnyi belterület. 

A települési szomszédai észak felől Homokmégy, északkelet felől Császártöltés, kelet felől Kéleshalom, délkelet felől Borota, dél felől Érsekhalma, délnyugat felől Nemesnádudvar, nyugat felől Dusnok, északnyugat felől pedig Miske. 

 

Közigazgatási területén áthalad a Kecskemét és Baja térségét összekötő 54-es főút, így ez a legfontosabb közúti elérési útvonala. Központján azonban, annak főutcájaként csak az 5312-es út húzódik végig; határszélét emellett északon érinti még az 5313-as út is. 

Évszázadokig a kalocsai érsekség uradalmához tartozott. A törökök kiűzése után már az 1720-as években sváb családokkal népesítették be. Ekkoriban mezővárosi és vásártartási joggal rendelkezett. Ezeket a német szigeteket, amelyek a környék nemzetiségét jellemezték, a történelem szétrobbantotta. Hajós lakossága a második világháború után bár ki lett telepítve,^[3] sokan tértek haza. Hajóst ma nevezhetjük kétnyelvű községnek is. A település 1970 óta volt nagyközség, városi rangot ismét 2008. július 1-jén kapott. 

 A 2001-es népszámlálás adatai szerint a város legnagyobb kisebbsége a német, mely a lakosság 27,5%-át tette ki. 

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,1%-a magyarnak, 2% cigánynak, 0,4% horvátnak, 47% németnek mondta magát (15,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 73,8%, református 2,2%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,1%, felekezeten kívüli 3,4% (19,7% nem nyilatkozott).^[12]

 Hajós város büszkesége a mintegy 1300 présházból álló Pincefalu. A Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő, löszbe vájt pincék alkotnak. Egybefüggően ez a legnagyobb ilyen a maga nemében.

 

A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messze földön híres jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az ide látogatóknak. Jellemző fajták a cabernet sauvignon, a kékfrankos, a kadarka, a szürkebarát és a cserszegi fűszeres. A pincefalu kialakulása egyidős a várossal.

  Az 1980-as évek óta sok pincét átalakítottak vendégfogadásra, illetve sok ilyen épült újonnan. A város ünnepe is a borhoz kapcsolódik, ez a minden év május utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő Orbán-napi Borünnep, aminek kulturális programjai sok ezer érdeklődőt vonzanak. 

A település történelmi központja a Köztársaság tér, amelynek itt felsorolt épületei kisvárosias hangulatot árasztanak:

Szent Imre-templom

• A Szent Imre római katolikus templom 1728-ban épült barokk stílusban, oldalhajókkal 1879-ben egészült ki. Főoltárán Szűz Mária fából készült egy méter magas szobra áll, amelyet az Óhazából hoztak magukkal a betelepülők. A előtte történt gyógyulások miatt csodatevőnek tartott szobor eredetije a 16. századból származik.
• A római katolikus plébánia a 18. század elején épült, késő barokk stílusban.

 

Féltett kincse Mária Terézia és férje, valamint szülei életnagyságú, egész alakos portréja, egy németalföldi mester munkái. 

• A templom melletti gondozott parkban lévő kálvária 1881-ben létesült, Zsolnay kerámia-stációkkal 1934 óta van kiegészítve.
• A második világháború utáni lakosságcsere során betelepített felvidéki magyarok egy része református vallású, részükre épült a Köztársaság téren lévő Református Imaház, 1987-ben.

Az érseki kastély

• A volt érseki vadászkastélyt 1740-ben gróf Patachich Gábor kalocsai érsek építtette és vadászatok alkalmával használta, mivel a Hajós környékén elterülő erdőségek vadban igen gazdagok voltak. A barokk stílusú kastély négy, arányos saroktornyát 1767-ben emelték. Később Haynald Lajos érsek alatt árvaházzá alakították, ami a II. világháború után állami nevelőotthon lett. 2009-ben elkezdődött a kastély teljes körű felújítása, melyet 2010 júliusában fejeztek be, ezt követően 2010. szeptemberben megnyílt a Hajósi Érseki Kastély Látogatóközpont. Jelenleg eredeti szépségében pompázik a hajósi barokk kastély is.A műemlék Bács-Kiskun megye legrégebbi kastélya, amely építészeti, művészeti és kultúrtörténeti adottságait tekintve is az egyik legjelentősebb épület az Alföldön. Állandó és időszaki kiállításokkal, rendezvényekkel, valamint a barokk kert csodaszép látványával várja kedves vendégeit.^[13]
• A patika épületét 1912-ben Kós Károly
  
  tanítványa tervei alapján eredetileg lakóháznak építették.
• Az előtte lévő parkban található Nepomuki Szent János szobra, amelyet 2003-ban újíttatott fel a község.
• A központ büszkesége két hatalmas platánfa, amelyek alatt patak folyik. Ezek tövében található az ezerkilencszáznyolcvanas évek közepén épült református imaház, ami egyben szolgálati lakás is.
• A mai Egyesületek Háza 1905-ben érseki gazdatiszti lakásnak épült. Később lakás, és az új átadásáig református imaház volt.
• A Köztársaság teret üzletsor zárja, amely korábban kántorlakás és iskola volt. Az eredeti épületet 1842-ben emelték.
• 
   

 

Monor....Gyömrő....(5)

 

Monor....Gyömrő....(4)

 

Monor....Gyömrő....(3)

 

Monor....Gyömrő....(2)

 A Strázsahegy legendáiról itt olvashatsz. 😀😀😀😀😀

 

Monor....Gyömrő....(1)

Strázsa-hegy.....pincefalu...

Wikipédia:

A Strázsa-hegy egy domb a Monor–Irsai dombság monori részén.  

Az Alföldbe simuló Strázsa-hegy a maga 190 méteres magasságával a hagyomány szerint arról kapta a nevét, hogy a török korban innen kémlelték a környéket, őrizve a monori falut és népét a portyázó törököktől. Az 1861. évi második katonai felmérés térképlapja a szőlős területeken belül pincéket is feltüntet a Strázsa-hegyen, a Téglagyári-dűlőben, és a Kutya-hegyen.

 A monori Strázsa-hegyen egy kisebb falu nagyságával vetekedő, pincékkel, borházakkal sűrűn beépített szőlőskertek alkotta pincefalu található. Közép-Európa egyik legnagyobb összefüggő pincefaluja, amely a mintegy 960 pincéjével^[3] a Kunsági borvidékhez tartozik. Monor mezővárosról egy 1877-es monográfia az alábbiakat írja: „Monor igen törekvő derék magyar mezőváros. A határterület északi része a Monor–Irsai dombság magasabb dombsorán terülő löszös és agyagos terület. Ennek ⅓-a szőlőkkel van kiültetve, és ⅔-a szántó. A szőlőhegyek nevei: Mádi-, Lapos-, Strázsa-, Malom-, Forráshegy-, és Völgykút alatti. … A határbeli szőlő 389 kat. A termelt bor a vidék ízletesebb és jobbféle asztali borai közé tartozik, s szintén pénzt hozó cikk, emellett pedig az asztali szőlő eladása is jelentékeny.”

 

A Kis-Strázsa hegy tetején 2002 őszén elkészült egy modern kilátó, ahonnan egyedülálló panoráma tárul a látogatók elé.^[6] A kilátópontról a Budai-hegyek vonulata is látszik, a legfelső szintjén elhelyezett panorámatáblák segítségével beazonosíthatóak a környékbeli nevezetes pontok és a Budai-hegyek jellegzetes pontjai is. 

 

Ezt írja az ÚtiSúgó.hu:

A Strázsa-hegyi pincesor, ahol 98, építészetileg értékes, eredeti XIX. századi állapotában megmaradt, és 132 részben átalakított, de így is jelentős borospince tekinthető meg. Jellemzője a pincéknek az úgynevezett gádorok (földdel borított pinceboltozatok) sora.

 

Monor város 1998-ban ünnepelte első írásos említésének 600 éves évfordulóját. Az első ismert oklevél, amely Zsigmond király uralkodása idején, 1398-ban jelent meg, még Monar-ként említi városunkat, de a 3 évvel később, 1401-ben keletkezett határleírás már a mai nevén, Monor-ként. Az első hiteles térképi ábrázolás Monorról és környékéről a Mária-Terézia által elrendelt katonai felmérés alapján készült. Az 1780-ban elkészült térképlap már olyan részletes térkép, hogy az Alszög, a Főszög, a református templom és környéke, a szőlők és az erdők kiterjedése is leolvasható róla. Az első magyarnyelvű földrajzi szótár így ír Monorról 1799-ben:”Monor magyar falu Pest Várm. földes Ura az Egri Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, többen reformátusok,…bora meglehetősen sok terem, úgy mindenféle gabonája is.” 

 A második katonai felmérés 1861 évben készült, részletgazdag, több tanya neve és helye leolvasható róla. Többek között: Szél-tanya, Bokros-tanya, Lukács-tanya. Bajkai-tanya, a Monori, Mádi és Tetei szőlők. Monor mezővárosról 1877-es monográfia az alábbiakat írja: ”Monor igen törekvő derék magyar mezőváros. A határterület északi része a Cserhát magasabb dombsorán terülő löszös és agyagos. Ennek ⅓-a szőlőkkel van kiültetve, és ⅔-a szántó. A szőlőhegyek nevei: Mádi-, Lapos-, Strázsa-, Malom-, Forráshegy-, és Völgykút alatti. … A határbeli szőlő 389 kat. Hold…A termelt bor a vidék ízletesebb és jobbféle asztali borai közé tartozik, s szintén pénzt hozó cikk, emellett pedig az asztali szőlő eladása is jelentékeny.” 

 A monori szőlőtelepítések 1446-tól az egri Káptalan birtokcseréjétől feltételezhetők, ugyanis 1446-tól Eger város katolikus egyháztanácsa lett Monor földbirtokosa. Az egri szőlő- és borkultúra hatására, a Káptalan ösztönzésére történtek meg a szőlő ültetések. Az egri káptalan monori birtokán a helybéli lakosok telepítették és művelték a szőlőt. A török kiűzése után, az 1696-ban visszatelepült 106 családból kilencvennek volt évi 4-5 hekto bort adó szőlője. Az 1780-ra elkészült katonai térkép pedig promontóriumot, szőlővel borított hegyoldalt is megjelöl. Az egri káptalan földesurasága idejében megkezdett szőlőtelepítések napjainkban is folytatódnak. Az újabb telepítések hungaricum szőlő- és gyümölcsfajták felhasználásával történnek. 

 Az 1861. évi második katonai felmérés térképlapja a szőlős területeken belül pincéket is feltüntet a Strázsa-hegyen, a Téglagyári-dűlőben, és a Kutya-hegyen. Pincék már régebben is voltak, csak a korábbi térképeken a szőlőterületen belül nem tüntették fel azokat. A löszbe vájt monori pincék gádorjai mélyen vezetnek le a bortároló részhez. Több pince még ma is téglázatlan. A pincegádorok előtti régi kamrák sárfalból készültek, nádfedélzettel néhány kamrát fazsindellyel borítottak. A pincekamrák mögött létrejött gádorok sora adja a pincesorok egyes részein megfigyelhető sajátos „bakhát”-hatást. Az összhatásában többé-kevésbé egységesnek tűnő pincefalu épületei hat típusba sorolhatók amelyek a galériában megtekinthető. 

 A Strázsa-hegyen egy kisebb falu nagyságú, pincesorokkal tagolt szőlőskertek, borházak, pincék alkotta pincefalu ékeskedik. A harmadik évezred elején büszkék vagyunk féltve örzött örökségünkre, Monor ékességére a Strázsahegy pincesoraira, vagy mondhatjuk a pincefalunkra.