Margit-sziget....(7)

Margit-sziget....(6)

Margit-sziget....(5)

Margit-sziget....(4)

Margit-sziget....(3)

A Margit-sziget a 19. századig három szigetrészből állt. A Margit-szigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt. 1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.

A Magyar Hirmondóban 1792 őszén ez a kis hír látott napvilágot:

„Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató hellyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen elöbbeni fényességét.”

Sándor Lipót halála (1795) után öccse, József nádor Tost Károly királyi főkertésszel folytatta a munkát. József nádor, felesége, Alexandra Pavlovna nagyhercegnő számára a szigeten rendezett be nyaralót. 1814-ben a Napóleon császár elleni szövetség vezetői, I. Sándor cár (a nádor sógora), III. Frigyes Vilmos porosz király és I. Ferenc osztrák császár és magyar király itt találkoztak.

Az 1838-as jeges árvíz szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává. Széchenyi kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett, az 1840-es években. Az 1850-es években a Margit-sziget, Széchenyi István bizalmi emberének és belső munkatársának, Szekrényessy Józsefnek (1811-1877), /a főváros első közjegyzőjének/ kizárólagos bérleményében állt. Szekrényessy, itt a pest-budaiak számára - főként a császárfürdői bálokhoz kapcsolódóan - szigeti vigalmakat rendezett térzenével, tűzijátékkal, hangversenyekkel, lampionos nyári mulatságokkal egybekötve, hova saját építésű gőzhajójával szállíttatta a mulatni vágyó publikumot.

Margit-sziget....(2)

A Margit-sziget első kertészeti emléke a Domonkos-rendi apácák kolostorkertje, ahol fűszer- és gyógynövényeket is termesztettek. A sziget parkosítását József nádor megbízásából Tost Károly végezte. A nádor mintegy 300 fafaj meghonosítását kezdeményezte a Margit-szigeten, és alcsúti kastélyának parkjában egyaránt, így például ők telepítették először az azóta általánosan elterjedt díszfát, a platánt. 2011-ben a sziget legidősebb fájának egy akkor 210 éves narancseperfát tartottak.

A természetes növényzetből mára nem sok maradt, ide tartoznak az Arany János által is megénekelt tölgyek, melyek közel 150 évesek, azaz a költő életében még fiatal kis fák lehettek. Főként a parti részeken gyakoriak a nyárfák (a partot többnyire jegenyenyár szegélyezi), a füzek, a kőrisek és a szilek. A sétányok mentén látható a nyugati ostorfa. A parkos részeken sok az (igen idős) platán, a vadgesztenye (bokrétafa), illetve a hársak. Gyakoriak a tűlevelűek (tiszafa, lucfenyő, feketefenyő, erdeifenyő), a már említett tölgyek (kocsányos-, kocsánytalan- és csertölgy), a juharok (mezei-, és korai juhar) és a gyertyán. Ezen kívül előfordulnak nyírek, különböző berkenyefajok, az akác, a szelídgesztenye, az ostorménfa és a fekete dió, a cserjék közül pedig főként a fagyal, a som, a galagonya, illetve a közönséges kecskerágó.

Ritkaságok is fellelhetőek, mint például az elegáns páfrányfenyő, a szintén Távol-Keletről származó kínai mamutfenyő, az amerikai mocsárciprus és a narancseperfa. A közel 1 km² területű angolparkban mintegy 8500 faegyed él, a cserjék száma pedig ennek többszöröse, ami nemcsak a főváros egyik nagy közparkjává, hanem Európa egyik legszebb dendrológiai parkjává is teszi a Margitszigetet.

A változatos növényzet sokféle állatot vonz. A lepkék közül gyakran feltűnik a káposztalepke. A sok idős fa vonzza a harkályfélékhez tartozó közép- és nagy fakopáncsot, illetve a cinegeféléket (széncinege), de gyakoriak más énekesmadarak is, mint például az erdei pinty. A barátposzáta, a fülemüle és a vörösbegy kedvelik a sűrű aljnövényzetű részeket. A fülemülék dala késő tavaszi, kora nyári jellegzetessége a szigetnek. A bokrokból gyakran szól a fekete rigó is. Főleg a nyíltabb részeken dominálnak a varjúféléket képviselő dolmányos és vetési varjú, valamint a szarka. A ragadozó madarak közül előfordulhat a karvaly, a macskabagoly, de fészkelt már itt kabasólyom is. Télen sok madarat vonzanak a etetők (például csuszka), de bejárnak ide táplálkozni a danka- és az ezüstsirályok is. Főként inváziós időszakban csapatokban jelenhet meg a csonttollú és az igen apró királykák (a sárgafejű és a tüzesfejű királyka) is szemünk elé kerülhetnek. Az emlősök közül legismertebb a főként szürkületkor járó keleti sün és a fák között ugráló mókusok.

Továbbiak: itt

Margit-sziget...(1)

A Margit-sziget a Duna egyik szigete Budapest területén, Margitsziget néven (egybeírva) a főváros egyik városrészét alkotja. 2013. július 20-ig Budapest XIII. kerületéhez tartozott, azóta a főváros közvetlen igazgatása alá tartozik.

Néhány szállodát, vendéglátó-ipari egységet, sportlétesítményt illetve a Margit-szigeti víztornyot leszámítva épület nincs rajta, mivel az egész sziget tulajdonképpen egy hatalmas park, voltaképpen a fővárosiak óriási parkja középkori szakrális építészeti emlékekkel, szoborsétányokkal, kisebb tavakkal. A gépjárműforgalom – autóbuszok és taxik kivételével – tilos, várakozásra az Árpád hídról megközelíthető parkoló szolgál. A 2011-es népszámlálás szerint a sziget lakónépessége 3 fő volt, a lakások száma pedig 3.

A budai oldalon a II. és a III., a pesti oldalon a XIII. kerülettel egy vonalban található. A sziget kb. 2800 méter hosszú, legszélesebb pontján (a középrészen) kb. 500 m széles,^[2] területe mintegy 96,5 hektár (600 hold).^[2] A sziget a 19. század vége előtt több kisebb-nagyobb szigetből, homokzátonyból állt.^[2] Ezek közül a kisebbeket vagy elkotorták, vagy feltöltéssel a legnagyobbhoz kapcsolták. A mai déli csúcs különálló sziget (bozóttal benőtt homokzátony) volt, melyet három néven is ismertek: Budai-, Kis- vagy Festő-sziget néven, mely utóbbi nevet a rajta festegető művészekről kapta.^[2] Az északi csúcsnál lévő kis szigetet Fürdő-szigetnek nevezték, nevét onnan kapta, hogy ötven-hatvan hőforrás volt megtalálható rajta. Ezt a kis szigetet 1873-ban kotorták el.

Továbbiak: itt