Idézetek a Wikipédiából:
Az egyetlen magyar alapítású középkori szerzetesrend, a Magyar Pálos Rend története szempontjából a Pilis területe meghatározó jelentőségű. Özséb esztergomi kanonokot, a pálos rend alapítóját a pilisi erdőkben élő remeték gyakran fölkeresték. Aztán, 1246-ban Boldog Özséb lemondott javadalmairól, és érseki engedéllyel ő is a Pilisbe vonult, remete társai közé. A Cséve-szirtek alatt (Pilisszentlélek határában) a „hármas-barlangnál” telepedtek meg, majd néhány esztendővel később (1250 körül) innen nem messze alapították meg az első templomot és kolostort, a Szent Kereszt tiszteletére szentelve. A Pilis erdejében, királyaink egyik kedvelt vadászterületén, az Esztergom felé nyíló Benedek-völgyben állt egy királyi vadászház (palota). IV. László király Péter felhévízi remetének és társainak adományozta (1287), hogy ott kápolnát és kolostort építsenek maguknak. A közeli Szent Kereszt monostor perjelének, Benedeknek a feladata lett a rendház benépesítése, saját szerzetesei közül választott testvérekkel. I. Károly király is járt az új kolostorban (1323), majd fia, Nagy Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ha már itt volt, megerősítette a korábbi királyi birtokadományokat, sőt még újabb birtokokkal is gyarapította azokat. A kolostor gyarapodása a 15. században is folytatódott, ám az 1526-os év hirtelen a véget jelentette: a mohácsi csata után a Dunakanyarig jutó portyázó török seregek áldozatául esett.
A 18-19. században a romos épületek falai még magasan álltak. Amikor az
első ásatásokra sor került (1928-1933), már csak néhány falcsonk
magasodott a föld fölé. Ekkor tisztázódott a főbb épültek elrendezése,
az 1980/90 évek ásatásai során néhány fontosabb részlet tisztázódott, ám
még további feltárásokra van szükség, hogy sikerüljön kiásni a nyugati
kerítőfalat és egyéb, még a föld alatt rejtőző építményeket.
Egyelőre nem sikerült megtalálni sem a 13. századi királyi vadászlak,
sem a legkorábbi kolostor maradványait. A 14-15. század fordulóján épült
ma látható épületek közül a legépebben megmaradt a kicsinynek számító templom. A szentélyben helyreállították a Szentlélek
tiszteletére szentelt főoltárt. A templomhoz csatlakozó keleti
épületszárny emeletes lehetett. Az ásatás során előkerültek a
helyiségeket valaha fűtő kályhák csempemaradványai. Ezekből arra
következtethetünk, hogy nagyon díszesek lehettek. A budai várban állott lovag
alakos kályhák variánsait építették meg a szentkereszti kolostor
számára.
A keleti szárny két legnagyobb, középpilléres terme közül a kisebbik a
káptalanterem, a nagyobbik a refektórium (ebédlő) lehetett. A
káptalanteremből vezetett átjáró a nyugati épületszárny helyiségeibe.
Északon L alakú épületszárny fogott közre egy kis belső udvart. Délén
húzódtak a kerítőfal mentén a gazdasági épületek (műhelyek).
Szántó István: Pilisszentlélek kisközség története, művelődési adatai, gazdasági életének fejlődése, jelenlegi szerkezete. Pilisszentlélek, é.n. Kézirat [1][halott link]
Horváth István: A szentléleki rom. Pusztuló műemlékek a Dunakanyarban. Dunakanyar, 1982. 2. sz.
Krompecher László: A pilisi ciszterci apátság és a szentkeresztnek szentelt pilisi pálos kolostor építészeti maradványai. Budapest, 1928.
Lázár Sarolta: Régészeti - állagmegóvási munkálatok a piliszentléleki pálos kolostor romjainál. Komárom Megyei Honismereti Füzet, 1986. p. 78-81. (Tatabánya, 1987.)
Egy kis érdekesség: pecsételő hely!
