Ládázás....Sashalom....(1)

Ezt írja a Wikipédia:

Egyes források szerint a 16. században Farkashalom néven említik népnyelven, mivel a cinkotai, kereszt­úri és pesti határok mentén a török időkben a legenda szerint egy Farkas nevű vitéz volt eltemetve. Lantos Antal helytörténész ezt a helyet két, 1325-ben keletkezett okirat és az 1701-es bejárás alapján a mai Sárgarózsa és Pesti határút találkozásához helyezi, és állítása szerint a Sashalomnak nevet adó domb ettől 3 km-re van. Ami biztos, hogy míg az 1850-es évek térképein még kizárólag a határhegy vagy Határihegy (hiszen a település határában magasodik), addig az 1880-as években készült III. katonai felmérés térképén már a Sashalom (Határi hegy) elnevezés szerepel. 

Az első láda: szemafor gyűjtemény:

 Tovább Sashalomról:

Cinkota – ahova Sashalom területe is tartozott az 1923-as önállósulása előtt – 1259-től a Nyulak szigeti Domonkos-rendi apácák tulajdona volt. Sokáig semmilyen elnevezést sem találtak, sem iratokban, sem térképen a későbbi település részeinek megnevezésére, mígnem egy 1852-es német nyelvű (Bécsben kiadott) térképen már három hely is megnevezésre került: a már említett Határhegy (ahol az 1950-es évek óta a XVI. kerületi önkormányzat által használt épület is áll) Cinkota és Szentmihály határán, a Lucska tanya (később major, az 1929 óta Hősök fasora nevű út irányában délre) a Kerepesi út déli oldalán és a Wirtshaus csárda (a későbbi Nagyicce fogadó régi épülete, amit gyakran tévesztenek össze a mindössze egy kilométerrel Pest belvárosa felé volt Rákos Wirtshausal), mely utóbbi kettő környezetében a 19. század második felében már lakosoknak kellett lenniük. Az 1860-as schematismusban Praedio Rétesi 10 fővel, az 1892-esben Réti-puszta 17 fővel, míg az 1901-esben már Réti-puszta (alias Lucska) 45 fővel szerepel. A Czinkotai Nagy Itze megnevezést először az 1867-es schematismusban írták le, ami 9, 1900-ban 12 fő létszámú volt. Ezt követően már a később is ismert, Sashalmot alkotó telepek nevei szerepelnek az 1900-as népszámlálás kimutatásában – e szerint Ehmann-telepen 226-an; Huszka-telepen 114-en; Lucska-majorban 46-an laktak. A századforduló körüli térképeken egyértelműen kitűnik, hogy addig, ezek mellett csak a Szentmihályra vezető utak mentén jöttek létre betelepült részek.

Az előbbiekhez az vezetett, hogy az elvesztett szabadságharc és az 1867-ben megtörtént kiegyezés után 1872-ben

Foto: Sebő Jutka

Buda, Óbuda és Pest egységes főváros lett, ahol központosodott az államigazgatás, és a gazdaság elindult a tőkés ipari fejlődés útján. Így hatalmas munkaerőigény keletkezett a gyárakban és a központi államigazgatásban, aminek a közellátás mellett olcsó lakhatási lehetőségeket – melyre a Pestet körülvevő területek alkalmasnak mutatkoztak – majd az ahhoz megfelelő közlekedés kialakítását kellett megteremteni. Sashalom kialakulására nagy hatással volt, hogy az ezzel egy időben a környező Rákosfalván, illetve Mátyásföldön és Rákosszentmihályon hasonló tulajdoni és területi változások, építkezések és az úthálózat fejlődések. Az akkor még mocsaras területeken átvezető utakat a sashalmi dombon bányászott sóderrel töltötték fel. A BHÉV fejlesztést a cinkotai vonalon pedig az is megkönnyítette, hogy a sínpályáihoz szükséges terület Budapest határától Cinkotáig ekkor még többségében egyetlen tulajdonos, Beniczky Gábor tulajdonában állt.

Foto: Sebő Jutka

Miután Ehmann Viktor – aki a Cinkotai Nagyicce nevű vendéglőnek előbb bérlője, majd tulajdonosa volt – elsőként ismerte fel, hogy a mezőgazdasági művelésre korlátozottan használható, nagy részben mocsaras (ami ugyanakkor még hosszú ideig kísértette) terület kis telkekre parcellázva igen értékessé tehető. Így közel 40 év alatt Beniczky Gábortól – majd 1894-es öngyilkosságát követően (miután rendezték a vagyonmegosztást unokahúga, gróf Pejácsevics Márkné Beniczky Mária és a haszonélvezeti joggal rendelkező özvegy Beniczkyné Batthyány Ilona között) az örököseitől – és Cinkota községtől felvásárolták az akkor még Cinkotához tartozó területet nagy részét és az 1880-as évek végétől kezdődően Huszka Gyula, cinkotai főjegyzővel együtt – akivel gyermekeik összeházasodásával rokonokká is váltak – lecsapoltatták és felparcelláztatták. A Veres Péter út északi oldalán elterülő földek Batsányi úttól keletre eső részét Huszka, a Pest felé esőt Ehmann. Ezeket a részeket később róluk nevezték el, bár aztán, a könnyebbség kedvéért először csupán ezt a kettőt, majd az egész későbbi Sashalmot Ehmann-telepnek nevezték egy időben. 

A HÉV vonalai közül az elsők között építették ki a cinkotait 1888 nyarára. Megindulása után a terület gyorsan fejlődött. Megépült hozzá Rákosszentmihályról egy keskeny nyomtávolságú lóvasút a mai Nagyicce megállóhelyig, ami 1913-ig működött. 1889 őszéig megépült a Körvasút is, ám ekkor még csak teherforgalom volt rajta (csak 40 évvel később, a személyforgalom megindulásával együtt kapott Sashalom megállóhelyet az akkori Cinkotai (ma Budapesti) határútnál).

A Sashalom szó, mint településre utalás először 1907-ben egy kérvényben jelent meg, miszerint a BHÉV Almásy Pál-telep állomásának nevét az azon területet jelző »Sashalom«-ra változtassák, melyet el is fogadtak. Hasonlóképpen jártak el az akkor Rákosszentmihály állomás név megváltoztatásával is, ami azóta is a Nagyicce nevet viseli. A fejlődés következtében még egy, harmadik HÉV-állomás megnyitására is sor került – melyet 1970-ben szüntettek meg – Kossuth Lajos tér néven.