 |
| Foto: Sebő Jutka |
Már korábban is szó volt arról, hogy egyszer elmegyünk a Wekerle-telepre, érdekelt, mert egy érdekes színfoltként tűnt nekem a térképen. Igyekeztem megismerni a történetét, és egyre inkább azon voltam, hogy meg is nézzem a területet, ha nem is az egészet, legalább egy részét. A busz ott áll meg a középpontban, a téren, az idő is kellemesnek mutatkozott úgyhogy, hajrá.....☺☺☺☺☺
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nézzünk egy kis Wikiépdiát:
A Wekerletelep Budapest XIX. kerülete egyik sajátos karakterű városrésze, amely a 20. század elején keletkezett a Kispesthez tartozó területen végrehajtott tervszerű állami építkezés eredményeként. Kispest részeként 1950. január 1-jén csatolták Budapesthez.
A Kispest nyugati részén fekvő sík terület legmagasabb pontja a Kós
Károly téri kis dombocska. A Nagykőrösi út, a Határ út, az Ady Endre út,
valamint a Bercsényi utca és Rákóczi utca határolják.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
A 19. század
utolsó negyedében Budapest lakossága két és félszeresére nőtt, miközben
ugrásszerűen fejlődött a gyáripar és vidéki nincstelenek özönlöttek a
munkahelyeket kínáló nagyvárosba. A lakásépítés nem tudott lépést
tartani a népességbővüléssel, különösen mivel nagyon gyorsan emelkedtek
az építőanyagárak és az építőipari munkabérek, miközben a fizetőképes
kereslet, és az azt megteremtő hitelfelvételek szintje a magas infláció miatt alacsony maradt. Mindez kormányzati közbelépést követelt.
A sokemeletes bérházak helyett a kertvárosi jellegű építési módot Fleischl Róbert
építész javasolta, mivel a lakásokra igényt tartók közt nagyon sok volt
a vidékről jött ember, akik számára drasztikus változást jelentett
volna, ha teljesen kiszakadnak a fás-kertes környezetből és nagy
bérkaszárnyákban kell élniük. A kormány pályázatán nyertes építészek
ennek a koncepciónak a jegyében háromféle épülettípust terveztek:
családi házakat (ikerházakat, vagy sorházakat), bérházakat
(„csoportosított lakóházak”) és egyedülállók számára „garzonházakat”.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
A Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök
(és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami
eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát.[2]
A munkástelepen az 1925. év végéig összesen 1007 ház épült 4412
lakással. 2, 3 és 4 lakásos földszintes, valamint 6, 8 és 12 lakásos
kétszintes épületeket terveztek. Ez a lakáselosztás meghatározóvá vált
nemcsak a telep arculata, hanem a társas kapcsolatok kialakulásának
szempontjából is. A kisebb utcákban földszintes beépítés szerint
telepítettek házakat, míg a legszélesebb utakat emeletes épületek
határolták. Az építkezés irányítását Kós Károly, majd az ő Erdélybe történt hazatérése után, 1913-tól Tornallyay Zoltán végezte.
A telepen tervezett középületek közül mindenekelőtt a népoktatásügyet
szolgáló épületeket húzták fel. 1911-től 1914-ig négy iskolát és két
különálló óvodaépületet létesítettek 48 tanteremmel, 18 óvodahelyiséggel
és két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben felépítették a
rendőrkapitányság épületét és a lovasrendőr-laktanyát, a következő évben
pedig a postamesteri hivatal készült el.
Mai mércével mérve is modern lakótelepet kaptak a beköltözők, a
lakások kertje aktív tevékenységre adott lehetőséget. A kisméretű
telkeket eredetileg munkásoknak szánták. A telep létesítésének első
évében kizárólagosan állami alkalmazású családfők családja talált itt
elhelyezést. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már
idegen üzemek, főképpen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak
munkásai, valamint a telepen alkalmaztatást nyert tisztviselők, továbbá
üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták el. Később már
jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy
ideköltözzenek.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
