Gárdony...(1)
Ezt írja a Wikipédia:
A fővárostól 50, a megyeszékhelytől, Székesfehérvártól 17 kilométerre található. A 7-es főút áthalad a település teljes hosszán, a környező települések egy részével pedig mellékutak kötik össze: Pákozddal és Seregélyessel a 6213-as, Zichyújfaluval a 6212-es utak. Áthalad a városon az elővárosi jellegű Budapest–Székesfehérvár-vasútvonal is, amelynek több megállási pontja is van itt, a legfontosabb közülük Gárdony vasútállomás, ahol a gyorsvonatok többsége is megáll, ezért jó vasúti összeköttetésben áll Székesfehérvárral és Budapesttel, illetve más, a vasútvonal mellett fekvő településekkel is. Gárdonyt is érinti a Velence–Gárdony–Agárd–Dinnyés útvonalon közlekedő autóbusz-körjárat.
A település gazdaságát a turizmus határozza meg, vonzerejét elsősorban a Velencei-tó strandjainak köszönheti. A város utóbbi időkben tapasztalható komoly fejlődésének egyik fő oka lehet a nagy beköltözési vágy. Elsősorban Budapestről és Székesfehérvárról érkező családok választják a csendes, ám jó közlekedési viszonyokkal rendelkező várost.
Gárdony városrészei közé tartozik Agárd és Dinnyés, továbbá a Matonyai-tanya, mely 1 lakásból áll és Gárdony centrumától 2,5 kilométerre fekszik.
Gárdony és a szomszédos Agárd területén már a bronzkortól kezdve találni leleteket, azonban komolyabb település – eltekintve az országos jelentőségű dinnyési vaskori leletek által feltételezettől – nem volt a környéken, mivel a külvilág felé csak délről nyitott területen nem túl jó minőségű, szikes talaj volt. Egészen a 19. századig a környék meghatározó települései az északi parti Pákozd és Sukoró, a keleti parti Velence és tótól 10 km-re délre fekvő Zichyújfalu voltak.
Agárd első említése 1193-ból, Gárdonyé 1260-ból való. Ebben az időszakban azonban alig – összesen legfeljebb huszan – éltek a környéken, az itteni földeket leginkább sukorói és pákozdi jobbágyok művelték. Az 1543-ban Székesfehérvárt elfoglaló törökök feldúlták a két falut, a környék elnéptelenedett. 1579-ben Jakusits Ferenc kapta meg Agárdot, akinek fia a jezsuita rendnek adományozta azt. 1684-től, a török kiűzésétől kezdve folyamatosan betelepítések történnek Agárdra, amely immár a fehérvári kanonok tulajdonát képezi. Gárdony közben Adony fennhatósága alatt stagnál.
A II. József által elrendelt népszámlálás eredményei Agárdon már 34 lakost említenek. Közben Gárdony is fejlődésnek indult, 1784-ben épül meg református temploma. A környék a Nádasdi család marhaállományának legeltetésére szolgál a 19. században, innen a Bika völgye elnevezés, amellyel illetik Agárd térségét.
Gárdony történetének legnagyobb lépése a Déli Vasút Budapest-Székesfehérvár-vonalának 1861-es megnyitása volt, ami egyben a Velencei-tó lecsapolását is jelentette, így a környékbeli földek minősége is javult. 1870-re már a térség legjelentősebb települése[forrás?], melyhez Agárdot és Dinnyést is hozzácsatolják[forrás?]. Az 1930-as években népszerű üdülőfaluvá válik Gárdony. 1966-ban Gárdonygoz csatlakozott Zichyújfalu, aminek következtében újabb lendületet vesz a község fejlődése. Immár tudatos politikával a Balaton tehermentesítése végett fejlődik országos jelentőségű üdülőhellyé, megtörténik a tópart rendezése, strandok épülnek a nádasok helyén, ami komoly következménnyel járt a Velencei-tó ökológiai egyensúlyára nézve.
1989-ben városi rangra emelik a települést, melynek fejlődése az 1990-es években sem áll meg. Majd 1997. december 15-én elszakad a település többi részénél fejletlenebb Zichyújfalu. A különválás fő oka volt, hogy a gárdonyi önkormányzat nem forgatta vissza a faluba az ott keletkező óriási bevételeket, melyeket a zichyújfalui Agrokomplex világszínvonalú takarmánygyárának köszönhettek.
A város szülöttje Gárdonyi Géza, akinek szülőháza Agárdpusztán látható.
