Wikipédia:
Az Őrségi Tájvédelmi Körzetből 2002. március 1-jén hozták létre Magyarország tizedik nemzeti parkját, az Őrségi Nemzeti Parkot, amely magába foglalja az Őrséget, a Vendvidéket, a Rába folyó völgyét és Szentgyörgyvölgy környékét. Összesen 43 927 hektáron 44 település határát öleli fel. Igazgatósága Őriszentpéteren található. Teljes területe az Európai Közösségben védett, Natura 2000-es minősítésű, ebből 3104 hektár fokozottan védett. A 2002-ben
létrehozott Őrségi Nemzeti Parkot – költséghatékonysági szempontokra
hivatkozva – a szakmai és civil zöld szervezetek tiltakozása ellenére 2007. február 1-jétől megszüntették, illetve összevonták a Fertő–Hanság Nemzeti Parkkal. 2008. április 1-je óta újra önálló az Őrségi Nemzeti Park.
A valamikori őrispánság 18 községből állt. A földrajzi tájegység 33 települést foglal magába, ebből 7 a Vendvidék része. A táj és természeti egység túlterjed a határon, és Ausztriában a Felső-Őrséggel folytatódik. A park nemcsak a történelmi Őrséget foglalja magában, hanem a teljes magyarországi tájegységet.
A jelenlegi dombságot egykor az ős-Rába
kavicstakaróval fedte le. 200 forrás található itt, melyek 15 patakot
táplálnak. A patakok visszaduzzasztásával több helyütt turisztikailag is
jelentős mesterséges tavakat alakítottak ki.
Legjelentősebb folyóvize a Rába, másik jelentős vízfolyása a Szalafőtől északra eredő Zala, amely középen szeli ketté az Őrséget, a harmadik pedig a Kerka.
Éghajlata nedves, hűvös szubalpin jellegű. Az éves csapadék többnyire 750–900 mm közé tehető.
Az Alpok közelsége miatt az élővilág hegyvidéki jellegű, bükkösök, erdeifenyvesek a jellemzőek. Tömegesen fordul elő a fecsketárnics, az európai zergeboglár és a sárga liliom.
A terület legértékesebb tagja a szőcei tőzegmohás láp. A legutóbbi jégkorszakból ránk maradt láprét tíz ritka tőzegmohafaj termőhelye. Találtak itt gyapjúsást és szibériai nőszirmot is.
A Szalafő és Farkasfa közötti dagadólápban egy kivételével az összes Magyarországon ismert tőzegmohafaj megtalálható, ahogyan a vidrafű és a kereklevelű harmatfű is.
Szalafő őserdejében 1950
óta nem vágtak ki és nem ültettek fát. A kutatók azt figyelik, milyen
természetes változások mennek végbe az erdő növénytársulásában.
Kiderült, hogy valamennyi, az Alpokalján ismert rovarfaj megtalálható az erdőben.
Szentgyörgyvölgy környékén a volt Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi Körzet
védettségét elsősorban annak köszönheti, hogy a szálaló
erdőgazdálkodásnak köszönhetően szinte természetes állapotban őrizte meg
eredeti arculatát. Ezen a tájon kisparasztok birtokolták a fenyveseket,
s ezeket úgy ritkították, hogy csak az érett, öreg szálakat vágták ki.
Sohasem vágták tarra az erdőt, és a kivágott fák pótlásáról azonnal
gondoskodtak, így az erdőben valamennyi fakorosztály megtalálható. A
terület megóvandó védett növényeinek egy része a hűvösebb, hegyvidéki
klímát kedveli, mint a henye boroszlán, másutt a növényvilág inkább délies, és itt található pirítógyökér, lednek. Tavasszal virágzik a csillagos nárcisz és a sárga liliom.
Szakonyfalu a Vendvidék része. Az erdőség hegyi kaszálóin megtalálható a európai zergeboglár és a kornistárnics. Erdei ciklámen, fecsketárnics virágzik, farkasboroszlán él itt, az egyvirágú és az ernyős körtike pedig nagyon jellemző erre a vidékre.
A Hársas-patak völgyében szivárványos pisztráng is élt, amíg meg nem épült a víztározó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése