Wikipédia:
Mükéné, (Mülénai, Mycenae) ókori görög város a Peloponnészosz északkeleti részén, Argoliszban. Az i. e. III. évezredtől lakott hely. A monda szerint Perszeusz alapította. Az i. e. XVI. századtól kezdve a mükénéi civilizáció központja, az Atreidák székhelye volt. Akropoliszát i. e. 1150 körül feldúlták a dórok, majd dór település lett. A várost az i. e. V. században Argosz pusztította el. Feltárását 1874-ben Schliemann kezdte meg. 1876-ban az akropolisz
ásatásai során találta meg az első sírkerületet, az i. e. XVI.
századból való aknasírok gazdag kincsleleteivel. A folyamatos ásatások
egy neolitikus település nyomait tárták fel. A második sírkerületet a
kupolasírokkal 1952-ben ásták ki, melynek monumentális emlékei az Atreusz kincsesháza és a Klütaimnésztra-sír.
A nagyszabású leletanyagból megemlítendő az i. e. XIV-XIII. században a
fellegvár köré emelt küklopikus fal, amelynek főbejárata a domborművel
diszített Oroszlánkapu. Több lakóházat, palotát, ciszternát, kamarasírt
és újabban egy szentélyt tártak fel. Mükéné az egyik lehetséges
azonosítása a hettita forrásokban szereplő Ahhijava királyságnak. 
Mükéné területén a legelső lakók az újkőkorszakban érkeztek, helyi pásztorkultúrák nyomai kerültek elő. A várost az i. e. 1900 körül, a helladikus korban
bevándorló akhájok alapították. Stratégiailag kedvező fekvése jelentős
várossá emelte, és rövid idő alatt uralma alá került az egész
Peloponnészosz. Mükéné a bronzkorban
hatalmas város volt, királyait rendkívüli pompával temették el. A
mükénéi várat, melyet fokozatosan építettek ki és többször bővítették,
900 méter hosszú, 6 méter vastag fallal erősítették meg. A küklópikus
(cyclopikus) falazat 30 000 m² nagyságú területet vesz körül. Az i. e.
XVII-XVI. században a sírok földbe vájt, mély aknák voltak. A bronzkor
későbbi szakaszában nagyszabású kupolasírokat építettek. I. e. 1400
körül a Krétán lévő Knósszosz
is mükénei megszállás alá került. Hatalma csúcspontját az i. e. XIII.
században érte el, amikor a róla elnevezett mükénéi kultúra egyik
legjelentősebb központja volt. Ekkora a mükénéiek befolyásukat és
hatalmukat kiterjesztették egész Krétára, a kis-ázsiai partvidékre, Szicíliára és részben a Rómától
északra fekvő területekre is. Jelentősége akkor szűnt meg, amikor az
i. e. XII. század közepén a bevándorló dór törzsek elpusztították a
várost és a kultúrát is. Csak az archaikus korban, az i. e. VII. században népesült be újra. Ekkor az akropoliszon emeltek egy kis Athéné-templomot is. A görög-perzsa háborúkban Mükéné Thermopülénél és Plataiainál
lezajlott ütközetekben (i. e. 490, illetve i. e. 479.) 2-300 fős
katonai egységgel vett részt. I. e. 468-ban Argosz elfoglalta és
lerombolta. Ettől kezdve évszázadokon keresztül lakatlan volt. 
A görög mitikus hagyomány szerint előbb alapítója, Perszeusz és utódai
uralták, majd a hatalom Atreuszra és az Atreidák nemzetségére szállt. Homérosz arról tudósított, hogy az akropoliszon épített palotaegyüttes Agamemnón székhelye volt.
Mükéné az első város, aminek van akropolisza. A várost jól erősített küklopikus falazás
veszi körül. Hatalmas bronzkori erődítményének jelenleg is folyó
feltárását Heinrich Schliemann 1874-ben kezdte el. A palotából és a
többi épületből freskók, elefántcsont szobrok, az úgynevezett idolok házából 1960-ban lineáris B írásos
agyagtáblák kerültek elő. A két oroszlántestű, madárfejű griffel
díszített főbejárat az európai kőszobrászat első monumentális emlékei
közé tartozik, ami oroszlános kapu néven ismert. Az i. e. XIII.
századból két jelentős, kifosztatlan sírkörzet került elő, gazdag
leletanyaguk a mükénéi kultúra kialakulásának koráról nyújt
felvilágosítást. A főbejárat mögött találta meg Schliemann az
úgynevezett „A” sírkörzetet az aknasírokkal, amit a Kr. e. 16. század
elejére datálnak, s ami a Kr. e. 14. századtól a Fellegvár részét
képezte. Ezt a sírkerületet szabályos kövekből faragott fal veszi körül,
innen tárták fel a lapos kővel fedett aknasírokat, összesen hatot.
Ezekből jelentős mennyiségű ékszer és halotti maszk került elő.(Pl. a
tévesen Agamemnón-maszknak nevezett lelet is.) A legkorábbiak a Kr. e.
16. és 15. század között épültek (Kyklopikus, Epano Phournos és az
Aigiszthosz-sír). A várfalon kívül fellelt „B” sírkörzetben kilenc tholoszt
találtak, A legmonumentálisabbak a Kr. e. 14. században épültek
(Átreusz kincsesháza, Klütaimnésztra-sír, Genius-sír). Alaprajzuk kör
alakú, álboltozattal
fedték őket, hozzájuk folyosó vezet. Fejlettebb szerkezetű a kb. Kr. e.
1400. körülre datált Kato Phournos, Panagaia- és Oroszlán-sír. A többi
fennmaradt építmény a Kr. e. 14. és 13. századokból származik.
Schliemann után további ásatásokat végzett a Brit iskola 1920-1923,
1959-1969 között és a Görög Régészeti Társaság 1886-1902 között. Az
utóbbiak 1957-től folytatják a feltárást napjainkban is. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése