Andrássy út....Hősők terétől a Terror Házáig...(1)

Szombat van, a meteorológiai előrejelzés jó időt jósol Úgy gondoltuk, hogy kihasználva a kedvező időjárást, szakaszonként végigjárjuk az Andrássy utat. Próbálkoztunk a szervizúton parkolni, de szinte lehetetlen. Az egyik mellékutcában találtunk végül helyet. Később megtudtuk egy kávézóban, hogy a szervizúton parkolóhelyhez jutni csak kihalásos módon lehet. (mondta a humoránál lévő üzlettulajdonos)

Elindultunk a Szív utcától a Hősők teréig, majd vissza a Terror Házáig.

 Wikipédia:

Az Andrássy út (1957-től 1990-ig: Népköztársaság útja) Budapest 2310 m hosszúságú sugárútja, mely Budapest VI. kerületét, a Terézvárost szeli át. Az út a Belvárost köti össze a Városligettel. Az V. és a VI. kerület határától a VI. és a XIV. kerület határáig tart. Alatta halad az 1-es metró.

Az Andrássy út az alatta haladó Millenniumi Földalatti Vasúttal és a végében fekvő Hősök terével együtt 2002-ben a világörökség része lett.

Korábbi nevei: 1768-tól Ellbogengasse (Könyök utca) a Bajcsy-Zsilinszky út és a Dalszínház utca között, az 1830-as évektől egy része Schiffmannsplatz (Hajós tér), később Herminenplatz (Hermina tér), az 1840-es években a Hajós utca és a Liszt Ferenc tér között Maurergasse (Kőmíves utca). A teljes lefutás hosszában 1883-tól Sugárút (Radialstrasse), 1886-tól Andrássy út, 1950-től Sztálin út, 1956 októberétől Magyar Ifjúság útja, 1957-től Népköztársaság útja, 1990-től Andrássy út.  

 

Terézváros fő ütőere a 19. századig a Király utca volt, ez kötötte össze a Belvárost a külső területekkel és a Városligettel. Bár a Király utcán még villamos is közlekedett, keskeny vonalvezetése miatt a század közepére már nem volt képes a megnövekedett forgalom kiszolgálására. Ezen kívül Terézváros zsúfolt beépítettsége elzárta a természetes légáramlásokat, így tovább nehezítve az amúgy is egészségtelen és zsúfolt városrész helyzetét.

A problémák orvoslására vetette fel gróf id. Andrássy Gyula miniszterelnök egy új sugárút építésének tervét (Már a reformkorban is gondoltak egy új út létesítésére itt, lásd keretes cikk). Eleinte néhány képviselő ellenezte a tervet, mivel az új sugárút gyakorlatilag nem kapcsolódott az akkori országutakhoz. Végül 1870 decemberében a képviselőház rábólintott a tervekre, és 1870. évi LX. törvénycikkben a Sugárút építésével kapcsolatban a terület megszerzésére és kiépítésére 6,7 millió koronát, a kisajátításokra pedig további 9,7 millió koronát szavazott meg, mely utóbbi összeg az újonnan kialakítandó telkek eladásából visszafizetendő volt. Bár a Sugárút építése 1871-ben elkezdődött, a kivitelezéshez szükséges pénzügyi háttér megteremtésére csak 1872. március 9-én sikerült a hitelszerződéseket megkötni. Közben a kormány 1871-ben egy újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselőház elé: a Nagykörút tervével. A két grandiózus új út egy akkor még gödörként tátongó nyolcszögletű téren – az Oktogonon – találkozott.

Bár az útpálya hamar elkészült, a házak lassan épültek. Az építkezés kezdetén a korábbi zegzugos környéken leromboltak számos házat, így mintegy tízezer ember hajléktalanná vált átmenetileg. Az eredeti tervek szerint a Sugárúti épületeknek 1872-től öt éven belül el kellett készülniük, a környező utcák házainak felhúzására tíz évet szántak. Az épületek tervezésével többek között Ybl Miklóst és Linczbauer Istvánt bízták meg. Az új út egységes eklektikus-neoreneszánsz stílusa ennek is köszönhető, nem csupán annak, hogy épületei egyazon időszakban keletkeztek. 

Az 1873-as gazdasági válság lelassította az építkezéseket, sőt 1876-ra több vállalkozó vissza is adta a Fővárosnak a telket, mert nem tudták időben teljesíteni a szerződéseket. Ekkor ismét nagyszabású építkezési hullám vette kezdetét – immáron nem pénzügyi vállalkozókkal, hanem a felső-középosztály, illetve főurak részvételével: az első telektulajdonosok között volt többek között Szili Kálmán, Szemlér Mihály, gróf Erdődy István, gróf Keglevich Ilona, gróf Dessewffy Aurél, gróf Zichy Jánosné. Ők főleg a Sugárút legkülső részén, a villanegyedben építkeztek.