....egy gyönyörű város, tele ezernyi lokálpatriótával: Kiskunfélegyháza...(3)

 Továbbra is Wikipédia:

A török a mohácsi csata után teljesen elpusztította Félegyházát. Buda ostroma után Szulajmán az Alföld számos más városával együtt felégette, Kemálpasazáde feljegyzése szerint 1526. szeptember 27-én. A feljegyzés szerint „Feleghasz”, „Kamika”, „Perlek”, „Kecskeme”, „Peszir” városok fegyverrel próbáltak ellenállni. A terület elnéptelenedett. 

 1699-ben I. Lipót a Jászkunságot (a Kiskunság, a Nagykunság és a Jászság összefoglaló neve az egykori okiratokban) elzálogosította. Félegyháza területe ekkor még mindig néptelen. A Rákóczi-szabadságharc után a Német Lovagrend ideiglenes zálogbirtokként bírhatta a Jászkunságot. 1731-ben lemondtak a területről, a joghatóság a Pesti Invalidusok Házára szállt. 

Az újbóli betelepülés valószínűleg már 1727-ben megkezdődött. A telepítési felhívás 1743-ban történt, Podharadszki György, a Jászkun kerület kinevezett adminisztrátora bocsátotta ki. Fennmaradt a jászfényszarusi telepesek levele. 

 

1745-ben Mária Terézia engedélyezte a korábban jogtalanul eladott területek visszaváltását (redempcióját). Megerősítette a jászok és kunok régi kiváltságait, mentesültek a jobbágyi kötelezettségek alól. Ezért a szabadságért 573 000 forint zálogot kellett fizetniük. A megváltott területek redempciós összege: Félegyháza földjéért 12 100 Ft, Ferencszállás pusztáért 7000 Ft, a fél Galambos pusztáért 5000 Ft, a fél Kisszállás pusztáért 2750 Ft, Félegyháza nagyvendéglőért 2000 Ft, összesen 28 850 Ft. Ezt az összeget még nem fizették ki, mikor 1753-ban 6000 forintért megváltották Csólyospusztát, 1758-ban 5000 forintért Galambos puszta másik felét. A város határa ezzel 58 000 katasztrális holdra nőtt. 

 1774-ben Kiskunfélegyháza mezővárosi rangot kapott Mária Teréziától, mely státusz évi 4 országos vásár tartását engedélyezte. Ekkor már épült a város barokk temploma, aminek a köveit a régi Félegyháza török által pusztított temploma köveiből építettek. 

 Félegyházát a kereskedelem emelte a többi kiskun telep fölé. Kiskunfélegyházán a görögök voltak az első kereskedők, akik az egykor híres keleti levantei kereskedelem hagyományait hozták magukkal, s a várost bekapcsolták a Hanza városok felvonulási területébe. Félegyháza telepítőinek a mezőgazdaság volt a főfoglalkozása. A városi rang és a vásártartási jog elősegítette ugyan egyes iparágak fejlődését (kovács, bognár, szíjjártó, szűcs stb.), s a kiegyezés utáni konjunktúra létrehozott egy viszonylag jómódban élő réteget, de a mezőgazdaság monokulturális jellege megmaradt. A város ipara a 19. század végén indult fejlődésnek (malomipar), majd az 1950-es évektől folytatódott (vegyipari gépgyár, műanyaggyár, cipőgyár).