Esztergom....(11)

Vitéz János a török elleni harcok miatt összetűzésbe keveredett Mátyással, ezért 1471-ben a király serege ostromolta a lázadó érsek várát. A király Vitézt fogságba vetette, aki ott is halt meg. Halála után Mátyás özvegye, Aragóniai Beatrix élt a várban 1490 és 1501 között. Az érsek halála után kéziratainak egy része Konstantinápolyba került. Innen azután több darabot a 16. században előkelő könyvgyűjtőknek sikerült megszerezniük, egy Firenzébe, egy másik Velencébe jutott. Míg Vitéz kódexei Európa minden részében szét vannak szórva, egykori székhelyein, Váradon és Esztergomban egy sincs. A város 1527-ben I. Ferdinándnak hódolt be.

1543-ban Esztergomot kétezer gyalogos védelmezte, köztük olaszok, spanyolok és németek. Miután az ostromlók a vízivárosi Veprech-tornyot vették ágyútűz alá, ahonnan a vár az ivóvizet kapta, a védők alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdtek, és a várat átadták az ellenségnek. Szulejmán szultán győzelmi táblája ma is látható a vízivárosi várfalban. Ferdinánd parancsára Esztergom vezetőit börtönbe vetették, de hosszabb fogság után ítélet nélkül elengedték őket. 

Miután Esztergomot elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, szandzsákközpontja lett. Fontos szerepet játszott Buda védelmében, összekötő kapocs volt a Dunántúl és Felső-Magyarország között, ellenőrizte a Dunát. A vár eleste után a Dunától északra eső 80 falu is behódolt, lakóikat a város újjáépítésekor dolgoztatták.

 

A magyar lakosság nagyrészt elmenekült, az ott maradók rabszolgák lettek, akiket valószínűleg a Dunán hurcoltak el, főleg nők és gyerekek maradtak helyben. Sokuk felvette az iszlám hitet, akadt olyan, aki összeházasodott a török háziúrral. A hódító törökök a környékbeli, de a Magyar Királysághoz tartozó falvak lakóitól is megkívánták, hogy a várba bejőve adót fizessenek. Ezeket a településeket előre meghódítottnak tekintették.^[9] 1543 után Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége muzulmán volt. Mivel határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei nem voltak adottak, birodalmi szinten kisvárosnak számított. 1544-ben a szultán hat magyar lelkészt rendelt a városba, hogy gondoskodjanak a megmaradt hívőkről. Esztergom török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is. A királyváros nagy része elpusztult, bár a százharminc évnyi török uralomnak ma is vannak fellehető jelei építészetében.

A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emeltek. A 17. században már hat fürdő működött a városban. A törökök 1587-re hidat építettek a Dunára, ami az 1594-re elkészülő erődrendszer része lett. Hasznosították az artézi források vizét, mert a muzulmán vallási előírások által megkövetelt rituális mosdások mellett a fürdésnek is nagy fontosságot tulajdonítottak. A Vízivárosban több török kori fürdő maradványait tárták fel. 1594. április elején összegyűltek a magyar hadak Esztergom visszafoglalására. Hídfőállásuk Esztergom-Szentkirályon volt. Május 7-ére Mátyás főherceg serege körülzárta a várost mintegy 35 ezer katonával, réseket lőttek a várfalon, és 14-étől folyamatosan rohamozták a várat. 19-én 800 fős magyar és német csapat indult rohamra köztük Balassi Bálint. A költő mindkét lábát elvitte egy ágyúgolyó, és 30-án a borbélyok hanyagsága miatt vérmérgezésben meghalt a szentkirályi táborban. 29-én a felmentő török sereg közeledtére, 56 napi ostrom után elvonultak a magyarok. A pápa ezek után pénzt és katonát ajánlott az ostrom folytatásához.

 
1595 áprilisától újra gyülekezni kezdtek a keresztény seregek a Prímás- és a Nyáros szigetek közötti partszakaszon. Június végén mintegy 60-80 ezer fős királyi sereg élén Karl von Mansfeld generális átkelt a Dunán, és május 4-én körülzárta Esztergomot. Az ostrom ténylegesen július elsején indult meg. Töretni kezdte a vár falait, amik az előző évi ostrom után még nem voltak kijavítva, és több erőd felépítését rendelte el a város körül. Ilyen például Sípoló-hegyi földvár. Az ostrom előtti hetekben villámlás miatt két lőporraktár is felrobbant. Egyik a várban, a másik a Szent Tamás-hegyen, ami nagy kárt okozott a védőknek, sőt még a lőport sem tudták pótolni. A törökök július 2-án feladták a Rácvárost (egykori királyi várost, melyet betelepülő szerb kereskedők után ekkor Rácvárosnak neveztek), de a Vízivárost és a várat szívósan védték. Ez lehetőséget adott az ostromlóknak arra, hogy hidat verjenek a Prímás-szigetre, és ott is ágyúkat állítsanak fel. Két napra rá, már a Várheggyel egymagas Szent Tamás-hegyi erődöt is bevették, ahonnan jól ágyúzható a maga a vár, itt is ostromágyúkat helyeztek el, 4-4 ágyúval megkezdték a falak törését mindkét helyről. Ezzel párhuzamosan sáncokat építettek a hajózás megakadályozására, mivel a törökök július 9-én megpróbáltak lőszert és embert juttatni a várba. Őket sikerült visszaverni. Másnap, mikor Mansfeld egy színlelt rohammal azt próbálta megtudni, hogy a várfalon ütött rés elég nagy-e a támadás megkezdéséhez, néhányan részegen lelkesedésükben csatlakoztak a rohamozókhoz. Nagy részük elesett a rohamban. 15-én és 17-én is két sikertelen támadásra került sor, mire a törökök megpróbáltak kitörni a várból, és bevenni a Rácvárost. Őket a tartalék visszaűzte. Az ostromot főleg az átellenben lévő Párkány török őrsége zavarta, míg 20-án Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc csapataikkal át nem keltek a Dunán, és a palánkvárat három nap után be nem vették.
A szultáni hadsereg Havasalföldre készült, és nem tudott Magyarországra jönni. Hasszán budai pasa viszont megkísérelte Esztergom felmentését 15-16 ezres seregével, de Mansfeld augusztus 4-én nagy csatában megverte, és egész felszerelését zsákmányul ejtette. Néhány száz töröknek sikerült bejutni a várba. Mansfeld nem sokkal később vérhasban meghalt, és a fővezérséget Pálffy Miklós vette át. Az ostrom annyira előrehaladt, hogy augusztus 13-án elesett a Budai kapu, és fél napi kemény csatával sikerült bevenni a Vízivárost. A törökök sikertelenül megpróbálták visszavenni, ezért gyújtóbombáikkal lángba borították a házakat. Kara Ali bég 17-én halálosan megsebesült, mikor egy ágyúgolyó karját szakította le. Másnap megérkezett Mátyás főherceg, de a heves esőzések miatt csak 22-én indulhatott újra az ostrom. Aznap a pápai hadak is Esztergom alá értek, akik mindaddig Bécs ellenkezése miatt nem indulhattak Magyarország felmentésére. Augusztus 25-én megindult az általános roham az immáron egyesített tüzérség támogatásával. Két nap alatt sikerült leszerelni a török tüzérséget. 31-ére végre sikerült aláásni és bevenni a Keleti- és a Dunai rondellát. Ezek után a török őrség szeptember 3-án megadta magát, és a keresztények az ostrom hatvanötödik napján bevonulhattak a várba. A székesegyházban Te Deumot tartottak és Vincenzo Gonzaga mantovai herceg zenekara bemutatta a táborban jelen lévő Claudio Monteverdi egyik művét. Ennek emlékére Monteverdi nevét ma utca viseli a városban.

A vár parancsnoka Pálffy Miklós lett, aki azonnal nekiállt a várat rendbe tenni. A vármegyéktől kért segítséget, pénzt és kézműveseket, hogy a tél beállta előtt a legszükségesebb munkákat befejezzék. 1596-ban Rudolf király több parancsban is rendelkezett a vár helyreállításáról. Tervbe vették a Szent Tamás-hegy elhordását is, hogy a várat ne lehessen többet onnan lövetni. A város egész védelmét áttervezték, és Párkányba is korszerű erődöt szántak. A várost Győr és Érsekújvár mintájára erődvárossá akarták változtatni, amiben az ekkor még álló Szent Adalbert-templom is helyőrség lett volna. A tervek pénz, idő és munkaerő hiányában nem valósultak meg.

 

1599 szeptemberében Ibrahim nagyvezír kijelentette, hogy békét akar kötni a magyarokkal. A két fél megbízottjai meg is kezdték a tárgyalásokat Esztergomban. A törökök Esztergomon és Nógrádon kívül Győrt és Füleket is visszakövetelték, a másik oldalról viszont Eger visszaadásához ragaszkodtak; így a megegyezésre nem volt remény. Ibrahim Esztergomot és Érsekújvárt is fenyegette, de egyiket sem támadta meg. A császári fősereg Esztergom mellett állt, és a vármegyék, amelyek aránylag komoly erőket küldtek, sürgették, hogy ütközzenek meg a törökkel. Bár a visszavonuló török nyomában maradtak, – a zsoldosokat féltve – nem kezdeményeztek harcot. A tárgyalások kudarcba fulladtával a törökök 1604 szeptemberében érkeztek meg Esztergom alá. A városiak 20 ezer embert vontak össze, a szigetre hajóhidat állítottak és sáncokat építettek. Lalla Mehmed nagyvezír nem boldogult Esztergom várával, és a nyári táborozás lejártával elhagyta az országot. 1605 júliusában viszont ismét a vár elfoglalására indult. Az ostrom augusztusban kezdődött, és végül a vár októberben – árulás révén – tíz év után újra török kézre jutott.

1661-ben és 1663-ban Forgách Ádám érsekújvári várkapitány két sikertelen felszabadítási kísérletet is tett. A törökök 20 ezres serege szétverte Forgáchot, és 700 foglyot ejtett. 342 foglyot Budára szállítottak, a többieket megölték. Miután 1663-ban a törökök Érsekújvárt elfoglalták, és felszólították Magyarországot a megadásra, a vasvári békeszerződésben újabb húsz évre a törököknek adták Esztergom vármegyét.

Forrás: Wikipédia