A Margit-sziget a 19. századig három szigetrészből állt. A Margit-szigeten volt a Domonkos-rendi apácák kolostora, Északi végén az esztergomi érsek vára, középen a premontreiek és a ferences rendi minoriták temploma és kolostora, déli végén pedig a Szent János-lovagrend vára és ispotálya állt. 1790-ben a bécsi udvar a főherceg kezdeményezésére, birtokcsere révén Sándor Lipót főhercegnek, Magyarország nádorának adta a szigetet, aki a schönbrunni park mintájára kertészeti rendezését szorgalmazta.
A Magyar Hirmondóban 1792 őszén ez a kis hír látott napvilágot:
- „Nádor-Ispány ő Fő Hertzegsége rajta van tellyes igyekezettel, hogy az ugy nevezett Sz. Margit vagy más névvel Nyul-Szigetéből eggy kies mulató hellyet formálhasson. Derekassan készülnek ugyanis benne az ő Fő Hertzegsége költségén a szép épületek és kertek; mellyek által visszanyeri ezen hely néminemüképpen elöbbeni fényességét.”
Az 1838-as jeges árvíz
szintje mintegy 2,5 méterrel ellepte a szigetet a fiatal és középkorú
telepítésekben rendkívül nagy károkat okozott, ennek látványos
bizonyítéka egy ma is élő narancseperfa, ami fiatalon megdőlt és úgy fejlődött idős fává. Széchenyi kezdeményezésére evezős és úszóversenyeket rendeznek a sziget mellett, az 1840-es években.
Az 1850-es években a Margit-sziget, Széchenyi István bizalmi emberének
és belső munkatársának, Szekrényessy Józsefnek (1811-1877), /a főváros
első közjegyzőjének/ kizárólagos bérleményében állt. Szekrényessy, itt a
pest-budaiak számára - főként a császárfürdői bálokhoz kapcsolódóan -
szigeti vigalmakat rendezett térzenével, tűzijátékkal, hangversenyekkel,
lampionos nyári mulatságokkal egybekötve, hova saját építésű
gőzhajójával szállíttatta a mulatni vágyó publikumot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése