Kutná Hora....(2)

Kutna Hora alapítását többnyire a 13. század monetáris gazdaságához kapcsolják, de a környéken korábban is bányászkodtak. A külszíni ezüstércet valószínűleg már a 10. században felfedezték a szlavnikok, akik apró ezüstérmékkel – dénárokkal – fizettek a közeli Malín településen, ami ma Kutna Hora része. Ezen, „Malin Civitas” feliratú érméket 985-995 táján verhették. 

A város kialakulását az ezüstbányászat alapozta meg a 13. század elején, és rohamos fejlődése a huszita háborúk idejére gazdagságát Prágáéhoz tette hasonlóvá. II. Vencel cseh király olasz bányászokat telepített a városba, és itt verték azokat az úgynevezett prágai garasokat, amelyeket szerte Európában elismertek. Gazdag lelőhelyei miatt a középkorban a Cseh Királyság kincstárának nevezték. Több cseh királynak is volt a székvárosa; 1409-ben IV. Vencel itt írta alá az ún. Kutná Hora-i dekrétumot, amellyel a prágai Károly Egyetemen megerősítette a csehek vezető szerepét.

1420-ban Luxemburgi Zsigmond innen kiindulva támadta meg – sikertelenül – a táboritákat. A várost ezután Jan Žižka foglalta el és tartotta meg. 1471-ben Kutná Horában választották meg a cseh trónra Jagelló Ulászlót, aki Hunyadi Mátyás halála után II. Ulászló néven magyar királyként is uralkodott.

A legnagyobb ezüstbánya 1541-ben kimerült, és ezután I. Ferdinánd megvonta a város privilégiumait. Néhány kisebb lelőhelyet a 18. századig műveltek, de ezután a termelés csak a 19. század elejéig teljesen szünetelt. A harmincéves háború és a pestisjárvány mérhetetlen szenvedést hozott. Az elszegényedett város nagy része 1770-ben leégett.

1875-től újra bányásztak ezüstöt a környék hegyeiben, így gazdasága megint fellendült.