Az első világháború végén Baranya déli részét szerb-antant csapatok foglalták el, akik megszállva tartották a várost 1921-ig; ez idő alatt a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság része. A szerb megszállás és rablás visszavetette a pécsi ipar és kereskedelem fejlődését. A második világháború alatt Pécs csak kisebb károkat szenvedett, annak ellenére, hogy 20-25 kilométerre délre, Villány környékén nagy tankcsata
zajlott. Ez annak köszönhető, hogy a város nyugalmazott katonai
parancsnoka, Péchy Kálmán, rábeszélte az akkori német vezetést a város
katonai kiürítésére. Így a várost csupán egy kisebb bombatámadás érte a
vasútállomás környékén. Az 1940-es évek vége felé az addigi magántulajdonosokat megfosztották vagyonuktól, az ipari üzemek pedig állami tulajdonba kerültek.
A háború után addig soha nem látott mértéket öltött Pécs fejlődése. A
város Magyarország egyik ipari központjává nőtte ki magát. Óriásit
fejlődött a bányaipar - feketeszén, majd uránérc. A város lakossága emiatt jelentősen megnőtt. Az 1980-as években már 180 000 lakója volt. Sikeres volt az építőipar. Tevékenysége révén két új városrész született meg (Kertváros és Uránváros), valamint kiépült a távfűtés rendszere is. Fejlődött a Mecseki Parkerdő, ahol társadalmi munkában felépült a vidámpark, az állatkert, és a mostani Mecseki kisvasút
elődje az Úttörővasút. Számos új kirándulóhely, üdülőfalu épült ki a
város környékén. A Misinatetőn a korábbi televíziós torony és kilátó
helyére új tornyot építettek, ami azóta Pécs egyik jelképévé vált. A Magyar Néphadsereg
átalakítása Pécs városát is érintette. A kertvárosi Bajcsy-Zsilinszky
Endre Laktanyában állomásozó 22. Gépesített Lövészezred felszámolásra
került 1987-ben, majd 4 évvel később maga a laktanya is bezárt.
A rendszerváltás
utáni idők Pécset érzékenyen érintették, az ipari üzemeket a
gazdaságtalanságra hivatkozva szinte kivétel nélkül bezárták, az új
ipartelepítések jelentéktelen szinten maradtak a korábbiakhoz képest, a munkanélküliség hatalmasra nőtt. Az 1990-es években a délszláv háború közelsége a turizmust
is jelentősen visszavetette. Az utolsó időkben már csak jelentéktelen
szinten működő szénbányászat 2004. májusában szűnt meg. A 2000-es
években megváltozott a város gazdasági szerkezete – egyre inkább a
tudás-, az egészségügyi és a kulturális ipar lépett előtérbe.
Magyarországon Pécs viselte 2010-ben Európa kulturális fővárosa (EKF) címet, amelynek keretében nagy beruházások történtek a városban, amelyek közül a legkiemelkedőbbek a Kodály Központ, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, a Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed voltak. A Pécsi ókeresztény sírkamrákat az UNESCO a világörökség részeként jegyezte be és elkészült az M6-os és az M60-as autópálya, amelyek Pécset Budapesttel kötik össze.
A címerpajzs: „…a pajzs kék színű, melynek zöld alsó részéből három hegycsúcs emelkedik ki. Ezek egymástól elkülönülnek. A középső, mely a város felé fekszik, a Mecseknek nevezett hegyet ábrázolja és egyszerű arany koronával van ékesítve. Ennek tövénél a nevére való utalással látható ugyanaz a szabad és királyi város, melyet fal vesz körül, négy sarkánál ugyanannyi tárt kapu, csúcsos tornyocskákkal, piros tetőzettel. Feltűnő az ötödik, a középen lévő székesegyház tornyának arannyal és szabályos rendben elhelyezett ablakainak rajzával díszített építménye. Jobb oldalról az Aranyhegy nevezetű, bal oldalról a másik hegy, a Tettye látszik, melynek tövéből ugyanazon nevű folyócska csörgedezik, zöld réten át.
A bal oldali csúcsos tornyocska vidékéről aranyozott szalag vezet, mely
hidat jelez. A felső részen egyik oldalról arany színű hatágú csillag, a
másik oldalon ezüst színű felkelő hold tündököl. A pajzs
homlokrészén felül van elhelyezve, nemesebb színnel festve, a mi
különleges kegyelmünkből a legfenségesebb császárnak, a mi legdrágább
fiunknak és a mi saját kezdőbetűink I(osephus) II.M(aria) T(heresia)
olvashatók.”
A nagycímer a címerpajzson kívül az alábbiakat is tartalmazza: „Az egész
pajzsot egyszerű arany korona fedi, kétoldalt oszlopok szerepét betöltő
alakok állnak egymással szemben. Innét a hűség, arany mellvértben, kék
tógában, hátul lebegő, skarlátszerű uszályban öltözötten. Lábainál
homályos foltokkal tarkázott fehér kutya hever, melynek nyakát piros örv
veszi körül. Amonnét az ipar, hosszú fehér ruhába öltözötten, mely
felett a másik, a rövidebb mínium színű. Zöldes uszály a bal vállán
átvetve. Baljában ásót tart, lábainál aranyozott méhkas helyezkedik el,
felül négy méhecske röpköd. Két oldalról egymással szemben az alakok a
pajzsot tartják.”
A címert 1780 és 1950 között, valamint 1989 óta használják, 1974 és 1989 között – a szocialista gyakorlatnak megfelelően – antiheraldikus
címert használtak. A címerpajzs felső, bástyára emlékeztető rész a
város múltját jelképezi, a középső mélykék rész a műemlékekre utal
(formájában a dzsámi vehető ki). A címer alsó részének fekete félköríves
része a bányászatot, a benne szereplő vörös kalapács az ipart, a könyv a
tudományt jelképezte. A felső arany részben bal oldalon vörös csillag
kapott helyet. A város zászlója halványkék volt, benne a címerrel,
alatta mélykék betűkkel a PÉCS felirat.
Lassan vége a napnak, még egy kis séta a hegyre, azután készülődés a holnapra, melynek fő attrakciója a főiskolai találkozó lesz. Mindketten várjuk, hogyan változtak a többiek, mi történt velük. Nekem nagyobb a "hiányosságom", mert én már nagyon régen voltam velük.
Felelevenítjük a közös emlékeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése