A város a vasúttól északra elterülő üdülő övezetre, a keleti részen
fekvő Császtára, a Vár- és Kápolna dombokra, a kaposvári út körül
elhelyezkedő lakó- és ipari területekre, a nyugati részen található
lakó- és üdülőövezetre, valamint Szőlőskislak társközségre tagolható.
1940 és 1944 között itt épült fel és működött a Lengyel Gimnázium és Líceum, amely a lengyel menekültek gyermekeinek képzését szolgálta. Az iskola vezetője Varga Béla katolikus pap, a Nemzetgyűlés későbbi elnöke volt. Az iskola a magyarországi lengyelek fontos emléke, illetve emlékhelye.[3]
1979. január 1-jével Balatonlellével összevonták, Boglárlelle néven. A rendszerváltás után helyi népszavazás alapján került sor a két település önállósodására.
Az átutazó legelőször a Gömbkilátót pillantja meg Várdombon. A domb egész évben nyugalmas és közkedvelt kirándulóhely. A kilátó esti kivilágítása a távolabbi veszprémi partokról is látható. A Várdombon a nyolcvanas években
számtalan nyári rendezvény vonzott nagyobb tömegeket, rendelkezett
szabadtéri színpaddal, impozáns pergolával. A domb tövében található a
Hétház utca, amely a város legelső villanegyede volt. A város főutcáján –
a Dózsa György út mentén – a posta klasszicista
épületét láthatja az átutazó. A régi üzletsorok helyén az utóbbi
években elegáns üzleti negyed épült. Fonyód felé haladva balra még
fellelhetők Balatonboglár régi fényét felidéző polgári villák. Az új
bevásárló központtal szemben a többször átépített vasútállomás épülete
tűnik fel. A Balatonbogláron tartósan időző üdülő és kiránduló vendég
számára a város sokszínű arcát mutatja.
Több évtizede nyaranta tömegeket vonz Balatonboglárra az is, hogy itt van a Balaton-átúszás végpontja.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése