A Kis-Balaton a Balatontól
délnyugatra fekvő, természeti és kulturális értékekben gazdag
tájegység, amelynek jelentős része védettséget élvez. A terület a Zala folyó torkolatvidéke, amely mindig mocsaras, jelentősen ingadozó vízszintjéről nevezetes vidék volt.
A 19. századig
a Kis-Balaton tava egységet képezett a Balatonnal, a mai tó nyúlványa
volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala lerakja
hordalékát és szerves anyag tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19.
században azonban jelentős változások következtek be a térségben,
amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez
vezettek. A Balaton déli partján futó vasútvonal miatt komoly
szabályozási munkákat végeztek, aminek következtében a tó vízszintje
jelentősen csökkent. A 20. századtól a környék gazdálkodói is művelésre
alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól
lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább
csökkentette a vizes élőhelyek arányát. Mindeközben a mezőgazdasági
termelés növekedése miatt fokozódott a területen a kémiai és biológiai
szennyezés, kibocsátás.
A fenti folyamatok miatt a 20. század közepére a Kis-Balaton fokozatosan
elvesztette „szűrő” funkcióját, aminek a Balaton fokozott és gyors
vízminőség romlása lett a következménye. A tóba jutó nagy mennyiségű
hordalék, tápanyagok ugyanis jelentős eutrofizációs
folyamatokat eredményezett. A Zala ugyanis már nem a Kis-Balaton
mocsaras térségében, hanem a Keszthelyi-öbölben rakta le hordalékát.
Ezért az 1970-es években a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi
Igazgatóság kidolgozott egy tervet a „Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer”
kiépítésére, ami a Kis-Balaton újbóli mesterséges elárasztását, a
mocsárvilág rehabilitációját foglalta magában.
A várakozásoknak megfelelően a mocsárvilág gyorsan regenerálódott, így a terület jelentős része pillanatnyilag fokozottan védett élőhely, ahol jelentős mértékben korlátozott a turisták mozgása. A látogatás egyes területeken csak szervezett csoportokban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakembereinek vezetésével lehetséges.
A Kis-Balaton olyan jelentős élővilággal (növényzet, hal- és főleg
madárvilág) rendelkezik, hogy a nemzetközi jelentőségű vadvizekről,
főkén a vízimadarak élőhelyéről született Ramsari egyezmény hatálya alatt áll.
1951-ben 1403 hektáros kiterjedéssel került be a természetvédelmi
törzskönyvbe „Kis Balaton” néven. 1986-ban mintegy 150 km2-re bővült a
védett terület, és ekkor kapta a Kis-Balaton Tájvédelmi Körzet nevet.
1997 óta a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése