A középiskolai találkozó minden évben nagy esemény számomra, és most már mondhatom. számunkra. Jutka sokat készült erre: megkereste a környék geoládáit, leírta a megkeresésükről szóló történeteket, "bevitte" a GPS-be, stb. Így indultunk útnak pénteken, 15.-én.
Az első láda egy patak hídjánál keresendő:
...én már nem nagyon hittem, hogy itt megleljük, de...
 |
| ...gyerünk, semmi lazsálás.. |
...patak....híd...egy kis csaláncsípés...,és kész...
...és nagyon szép lovacskák...
Egy fél óra múlva, már a brit katonai temetőnél voltunk...
Mit ír a Wikipédia:
Magyarországot a második világháború idején, különösen 1944
májusától az év végéig sok bombázás érte a szövetséges légierők
részéről, ennek során azonban a légvédelem, továbbá a magyar és német
vadászgépek számos támadó gépet lelőttek. Az elesett szövetséges
pilótákat, illetve a lelőtt gépek személyzetének elhunyt tagjait
rendszerint a helyszín közelében temették el, a háború után azonban a
győztes hatalmak kezdeményezték az idegen földön elesett katonáik közös
sírkertbe történő temetését. Magyarországon e célból 1946
végén vásároltak egy katasztrális holdnyi földterületet a Honvédelmi
Minisztérium megbízottjai Solymár községtől [pontosabban Majtényi
(Milbich) János akkori községi bíró földjéből], majd a brit kormánynak ajándékozták az ingatlant, sírkert létesítésének céljára a területet.
A Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (Commonwealth War Graves
Commission) 1947. február 18-án kapta meg az engedélyt a katonai temető
létesítésére, ezt követően exhumáltatták és ide szállíttatták a
Magyarország területén felkutatott, a brit nemzetközösséghez tartozó
elesett – többségében 20-22 éves korukban elhunyt – katonák holttesteit.
A sírkertet 1947. május 2-án szentelték fel angol katonai
díszpompával rendezett nagyszabású ünnepség keretében. A ceremónián
magyar részről részt vett Tildy Zoltán köztársasági elnök, Nagy Ferenc miniszterelnök, Jékely László miniszter, az elnöki hivatal főnöke, Gyöngyösi János külügyminiszter, Dinnyés Lajos honvédelmi miniszter, Varga Béla, a Nemzetgyűlés elnöke és Kővágó József budapesti polgármester is. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság részéről Vlagyimir Szviridov altábornagy, a bizottság helyettes elnöke, Edgecombe tábornok, az angol katonai misszió vezetője, és számos más diplomáciai vezető vett részt. Az MTI aznapi beszámolója szerint koszorúzott még az avatáson a Független Kisgazdapárt három nemzetgyűlési képviselője (Pongrácz Aladár, Antall József és Virág Géza), a Magyar Kommunista Párt
egy központi küldöttje, a magyar rendőrség képviselője, valamint a
Kisgazdapárt solymári szervezete képviseletében fehér ruhás helyi
leányok egy csoportja.
Érdekesség, hogy 1994-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti Szabadság téren álló szovjet hősi emlékművet, sőt II. Alekszij
orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy
felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári
önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a
kezdeményezésből végül mégsem lett semmi. Solymári forrásokból ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ez idáig nem bukkant fel nyoma.
A temető négy, szimmetrikusan elhelyezkedő parcellából áll, valamennyi
sír fölé többé-kevésbé egységesen kialakított síremlék került, melyeken
az ott nyugvó áldozat neve, kora, rangja és nemzetisége van feltüntetve.
A sírkertben összesen hét nemzet 200-nál több katonája – 128 angol mellett 6 kanadai, 13 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 francia, 20 dél-afrikai, valamint 37 lengyel nyugszik,
ez utóbbira az ad magyarázatot, hogy a világháború második felében
lengyel légierő katonái Angliába menekültek, és attól kezdve brit zászló
alatt harcoltak. Több síremléken nincsen felirat, ezek alatt azon
katonák nyugszanak, akiket még agnoszkálni sem tudtak.
A temető közepén álló nagy méretű márvány keresztnél a felállítása óta
minden évben két alkalommal tartanak koszorúzást a magyar kormány és a
diplomáciai testületek képviselői, a háborús áldozatok emlékére.
A temetőt alacsony – hozzávetőleg 120-140 centiméteres átlagmagasságú –
terméskő kerítés veszi körül, melynek bejárata eredetileg a 10-es út
felől, vagyis az északi oldalról, a sírkert előtt létesített Volánbusz-megállóhely közvetlen közelében nyílott. 2005
körül átépítették a temető ezen körítőfalát, az addigi északi bejáratot
lezárták, s helyette a déli oldalon létesítettek új bejáratot. A temető
bejáratától délre ugyanebben az időben gépjárműparkoló is létesült,
amely elegendően nagy méretű ahhoz, hogy az évenkénti megemlékezések
idején a honvédség autóbuszai is kényelmesen elférjenek itt.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése