Nézzük mit ír a Wikipédia:
A 16. századi oklevelek Zana, illetve Zenna írásmóddal is említik, a kaposvári vár tartozékaként. 1715 körül a terület az Esterházy család birtokába került. A reformáció terjedésével a falu lakosai először evangélikusok voltak, majd csatlakoztak a reformátusokhoz.
Első templomuk az 1600-as években épült.
A két világháború között a község gazdagnak számított, de a földterület
szűkössége miatt csak intenzív szarvasmarhatartást folytatott, fát árult
és fuvarozni járt. Ekkor váltak híressé a Szennán nevelt csikók.
A település központjában szabadtéri néprajzi múzeumot
állítottak fel, amely skanzen – lévén egy élő falu közepén hozták létre
– egyedülálló Magyarországon. 1975-ben elkezdett munkálatai végeztével
1978-ban nyílt meg, azóta fokozatosan bővül. A Szennai Szabadtéri
Néprajzi Gyűjtemény 1982-ben Europa Nostra-díjat kapott.
Református templomát a 18. században építettek. Az épület
kazettás síkfödémje egyedülálló népi motívumokkal ékesített, a régióban
páratlan.
...hát ez utóbbiakat néztük meg mi is...
A Wikipédia többek között erről a következőket írja:
A gyűjtemény Knézy Judit néprajztörténész, L. Szabó Tünde és Szigetvári György
építészek munkája nyomán jött létre az 1975–1976-os években, és
1978-ban nyílt meg. Csepinszky Mária egykori gondnoknak is köszönhető,
hogy az épületegyüttes 1982-ben Europa Nostra-díjat kapott.
A skanzen
része az 1785-ben épült népi barokk stílusú, ma műemléki védettség
alatt álló református templom jellegzetes festett kazettás
mennyezetével.
A dél-dunántúli népi építészet legszebb épen maradt
talpasházaiból szállítottak ide néhányat és állították össze hozzáértő
idős falusiak, ácsok és zsúpfelverő mesterek segítségével. Láthatunk itt
lakóházat Csökölyből, Rinyakovácsiból és Kisbajomból
a hozzájuk tartozó pajtákkal együtt, de a domboldalban felállították a
szalacskai mérműves díszítésű, ősi faboronás pincét is, valamint
bognárműhely és pálinkafőző is található itt. 2008-ban a múzeumot egy
református temetővel bővítették, melynek sírjelei részben a szennai régi
temetőből származnak, részben Gönczi Ferenc gyűjteménye alapján készített hiteles másolatok.
A skanzen területétől elkülönülve, de annak kezelésében áll a
nevezetes Zóka Peti Lídia-féle talpasház, amelyet sikerült az eredeti
helyén, „in vivo” megőrizni és rekonstruálni. Az 1848-ban épült népi
műemlékben szép szemeskályhát találhatunk, a füstöskonyhában kenyérsütő
kemencét. A hátsó udvarban alkalmanként művészek tevékenykednek.
A skanzenban sokszor rendeznek kenyérsütést, közös főzést és
bemutatókat, tánctanulást, falunapokat, művészeti akciókat.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése