Gerjen.......Baja....(7)

....még mindig Baja....

Baja népessége a 2011-es népszámlálás szerint 36 267 fő, itt él a 17 településből és 71 680 főből álló Bajai járás lakosságának kicsivel több, mint 50%-a.

Baján 1000 férfira 1164 nő jut (az országos átlag 1000 férfira 1106 nő).

2011-ben a város lakosságának 91%-a magyar, 5%-a német, 2%-a horvát, 2%-a egyéb (főleg cigány és szerb) nemzetiségűnek vallotta magát.

Vallási hovatartozás tekintetében is hasonlóan egységes a város hívő lakossága, hiszen 93%-a katolikus, 6%-a református, 1%-a meg főleg a görögkeleti, az evangélikus és a zsidó vallást mondja magáénak.

Baja történelme során mindig középváros volt, a legmagasabb népességét 1988-ban érte el, amely 40 497 fő volt. 

Fontos dunai kikötő. Évszázadokig vezető szerepe volt a térségi termény-, állat- és borkereskedelemben.

Vályi András országleírásában Baja mezővárost úgy jellemezte, melynek lakói „leginkább búzával, és egyéb hazánkbéli termésekkel való kereskedésből élnek, vásárjai nevezetesek. (...) Vásárja mind a három nevezetes, és nem kevés hasznot hajt, Dunán való malmai fél órányira vagynak, fogyatkozásai ellenben hogy szántó földjeinek egy része hol homokos, hol pedig kemény, kaszállójok bő időben elég”.

Fényes Elek 1851-ben megjelent geographiai szótárában Baja népességét 15 ezer főben határozta meg. A város lakói gabonával, baranyai borokkal, sárközi tűzifával, gyapjúval, bőrrel kereskednek. A városban a komáromi fakereskedők nagy rakhellyel rendelkeznek. A kézműves mesterek közül legnagyobb számban a csizmadiák, szűcsök, bocskorosok és szűrszabók vannak.

Bár kézmű- és malomipara jelentős volt, az igazi ipari fejlődése a 19. század végén indult meg, amikor számos ipari üzem létesült itt. Megyeszékhely státuszának elvesztésével fejlődése is visszaesett, ismételt fellendülése az 1970-es évek fejlesztései nyomán kezdődött. Az 1990-es évek, a gazdasági szerkezet átalakítása kedvezőtlenül érintette, amely a mai napig érezteti hatását.

Ma is léteznek itt feldolgozóipari üzemek, főként a malomipar, bőripar, posztóipar, faipar és építőipar területén, de élelmiszeripara is jelentős.

Foto: Sebő Jutka

 Baja fontos közlekedési csomópont, a legdélibb dunai átkelőhely Magyarországon. 

Budapest felől az 51-es, Kecskemétről az 54-es, Szeged és Bátaszék felől pedig az 55-ös számú főúton közelíthető meg. A Duna-híd 1909-ben épült.  

Baja vasútállomás és Baja-Dunafürdő megállóhely a Kiskunhalast Bátaszékkel összekötő egyvágányú, villamosítatlan, 154-es számú Bátaszék–Baja–Kiskunhalas-vasútvonalon érhető el.

A Baja–Regőce-Zombor-vasútvonal és a Baja–Bezdán–Zombor-vasútvonal magyarországi szakaszainak (Baja–Gara illetve Baja–Hercegszántó) megszüntetését az 1968-as közlekedéspolitikai koncepció rendelte el. A települést régebben közvetlen vonal kötötte össze Szabadkával, ez volt a Szabadka–Baja-vasútvonal, ami jelenleg nagy részben a 154-es vasúti mező része, az eredeti pálya Bácsalmástól Csikériáig megvan, de már járhatatlan.
A vasútállomás és a Duna között ágazott volna ki belőle a tervezett, de soha meg nem épült Dunapataj–Kalocsa–Baja-vasútvonal. 

A Bajai Országos Közforgalmú Kikötő Magyarország második legjelentősebb kikötője a Duna-Majna-Rajna víziút-rendszeren. A kikötő a Duna bal partján, az 1479+140 és az 1480+900 folyamkilométer között található.

Foto: Sebő Jutka

1946-53 között itt működött a Rudnay-művésztelep a Vojnich-kúriában (ma: Nagy István képtár). A művésztelep működésében Rudnay Gyulát három művésztanár P. Bak János, Kun István és B. Mikli Ferenc segítette.

1968 óta a Duna menti Folklórfesztivál egyik helyszíne.

Kálvária-kápolna

1996 óta minden év július második szombatján rendezik meg a Bajai Népünnepély – Bajai Halfőző Fesztivál nevű hagyományőrző programot, amelyen több ezren főzik a híres bajai halászlét. Az elmúlt években ez a program négy napos fesztivállá bővült.

Itt telepedett le 1813-ban a csárdás atyjának is nevezett hegedűművész és zeneszerző, Rózsavölgyi Márk. 1985-ben alakult a Gemenc Táncegyüttes. Azóta a város néptáncos életét más tánccsoportok is színesítik, mint a Lippangós Tánccsoport vagy a Sugovica Tánckör.

A város zenei életét két lelkes amatőr kórus is gazdagítja: a Liszt Ferenc Kórus, az Ad Libitum Kórus és számos tamburazenekar is, illetve minden év tavaszán a város iskolái megrendezik az Éneklő ifjúság kórustalálkozót, valamint a III. Béla Gimnázium Bélás zenedélutánt, ahol az iskola diákjai mutathatják meg tehetségüket. A belváros két templomában a Belvárosi Szent Péter és Szent Pál-templomban, illetve a barátok templomaként ismert Páduai Szent Antal Templomban évente 8 alkalommal rendeznek orgonahangversenyeket, a Belvárosi Orgonaesték sorozatban. Ennek az 1998-ban alapított fesztiválnak a szervezője és művészeti szerkesztője dr. Kosóczki Tamás orgonaművész, a Belvárosi Templom orgonistája.

 

 ...folytatjuk...