Wikipédia:
A törökök kiűzése után vendekkel és horvátokkal
telepítették be újabb gazdái. 1573-ban Czindery Pál tulajdona volt.
1598–99-ben Pethő Kristóf birtoka volt. 1660-ban a pannonhalmi
dézsma-váltság jegyzékben Atád és Kis-Atád néven szerepelt, melyek a
székesfehérvári őrkanonokság tulajdonába tartoztak. 1697-ben rácok
fosztogatták a települést. 1703-ban a kuruc háborúk idején elmenekültek
innen a ferences rend tagjai. 1731-ben letelepedtek a ferencesek. Kis-Atád – ahogy akkor nevezték – gyors fejlődésnek indulva 1744-ben ismét kiérdemelte a mezővárosi
rangot. Ezután többször cserélt gazdát, végül Lelbach Keresztély lett a
földesura. 1870-ben járási és járásbírósági székhely lett, 1871-ben nagyközséggé
alakult. Ettől kezdődően szinte töretlennek mondható a városiasodás
folyamata: több termelőüzem, üzletek sora, fontos intézmények alakulása
jelzi a változást. A település fejlődésében újabb lendületet hozott,
hogy 1906-ban artézi kút fúrása közben 410 méter mélységből gyógyvíz tört fel. 
1941-ben Nagyatádhoz csatolták Bodvica, Henész és Kivadár községeket,
ezzel közigazgatási területe közel háromszorosára, népessége pedig
közel másfélszeresére nőtt.
A második világháború
idején súlyos károkat szenvedett a község a négy hónapig zajló harcok
során. A viszonylag gyors újjáépítés után az 1960-as évektől ismét
dinamikus, tervszerű településfejlesztés indult meg, melynek
elismeréseként 1971. április 28-án
ünnepelhette a lakosság a nagyközség várossá nyilvánítását. A
városavatás napján egyetlen gyermek született, aki egyidős a várossal,
Zavagyil Ildikó. Ez a hír megjelent az akkori Ország-Világ hetilapban is fényképpel a címlapon.
1983-ban és 2006-ban Hild-érmet kapott a település.
1984 és 1994 között Nagyatád része volt Ötvöskónyi is.
2015 novemberében készült el a Nagyatádot, Bakházát, Görgeteget, Háromfát, Kutast, Lábodot, Ötvöskónyit, Rinyaszentkirályt, valamint Taranyt érintő szennyvíz-beruházás.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
...folytatjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése