Idiofon hangszer, mit ír a Wikipédia:
Az idiofon hangszerek (görög összetételek kezdő tagjaként idio…
= ön…) olyan hangszerek, amelyek rugalmas szilárd testük rezgése révén
hoznak létre hangokat. Nevüknek ellentmondva az idiofon hangszerek sem
mindig „önmagukban” keltenek hangot, ezek is gyakran – a többi nagy
hangszercsalád legtöbb tagjához hasonlóan – levegőrezonátorral, a hang
megformálását, kisugárzását segítő csatolt akusztikai eszközzel
szólalnak meg. Az idiofon hangszerek között vannak hangoltak, melyek többé-kevésbé meghatározható magasságú zenei hangot adnak ki, és hangolatlanok, amelyek nem. Az előbbire példa a harang, a xilofon és a marimba, az utóbbira a triangulum és a cintányér.
A megfeszített húrokban, membránokban, a fúvós hangszerek levegőoszlopaiban csak egyféle hullámtípus hozható létre, a rugalmas szilárd testekben ezzel szemben elvileg többféle: longitudinális, transzverzális, felületi, torziós, nyúlási, hajlítási
hullámtípusok is gerjeszthetők. Az idiofon hangszerek hangkeltésében a
legnagyobb szerepet a hajlítási hullámok játsszák. Ezek kialakulásában a
szilárd testek alaki rugalmassága nyilvánul meg, ilyen hullámok
olyan lemezekben, rudakban jönnek létre, melyek vastagsága a
hullámhosszhoz képest kicsi. Az anyag részecskéi ilyenkor túlnyomóan, de
nem kizárólag transzverzális jellegű mozgást végeznek. A hajlítási
hullámok terjedési sebessége frekvenciafüggő, ez a magyarázata annak,
hogy az idiofon hangszerek részhangjainak sorozata legtöbbször nem felel
meg a tiszta felhangsornak, szemben a húros, fúvós hangszerekével.
Az idiofon hangszerek hangzása nagy mértékben függ egyrészt
formájuktól, méreteiktől, másrészt anyaguk sűrűségétől, rugalmasságától,
egyéb jellemzőitől.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
...folytatjuk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése