Wikipédia:
Budapesttől körülbelül 80 kilométerre délkeletre, Cegléd és Kecskemét között félúton fekszik. Az Alföldön, a Duna–Tisza közi homokhátságon terül el. A város területének kb. 35%-a erdő,[3] uralkodó fafajtája a tölgy, a nyár, az akác és a kőris. A város neve az utóbbiból származik.
Területét már az őskőkor óta lakják.
Nevét 1266-ban említette először oklevél Kalanguerusy (Kalánkőröse) néven, ekkor a Bor-kalán nemzetség erdeje volt, majd egy 1276-os pápai megerősítésben Qenrus, Keurus néven említették, ekkor már mint falu szerepelt.
A város és környéke a Bár–Kalán nemzetséghez tartozott a honfoglalás után. A tatárjárás a Nagykőrös határában lévő kis falvak nagy részét elpusztította.
Először egy 1266-ban IV. Béla király által kiadott oklevélben említik nevét, amelyet a kőrisfáról kapta, címerében is ez látható. I. Lajos királytól kapott mezővárosi rangot.
1307-ben Károly Róbert király is tartózkodott a városban.
A török uralom alatt khász város volt, aminek köszönhetően a török pusztítások elkerülték. A reformáció igen hamar eljutott ide. Ekkor alapították református gimnáziumát.
Nagykőrös a 18. században viszonylagos autonómiát élvezett, az 1820-as években a mezőváros megváltotta magát földesuraitól, szabadalmas mezőváros lett.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Az 1848-as szabadságharc alatt Kossuth
toborzókörútján ide is ellátogatott. A forradalom után élte Nagykőrös a
virágkorát, mikor is több akadémikus is a gimnáziumban tanított, köztük
Arany János.
1860.
december 2-án véres népzavargás tört ki a településen. Hatszáz
nagykőrösi megrohamozta a pénzügyőrségi kaszárnyát, betörte az ajtókat
és ablakokat, megverte a pénzügyőröket, leszedte a császári sasokat a
hivatali épületekről és beverte a helyben lakó zsidók ablakait. A
lázongást a dohányárusítás szabályainak betartatása váltotta ki, a
pénzügyőrök tiltott dohányárusításért két embert letartóztattak. A
dohány ti. jövedéki termék volt, a dohánytermelők nem árusíthatták
szabadon a piacokon a dohányleveleket. A zavargás utáni hetekben a
pénzügyőrök elkerülték a városi piacot, a nép "vérszemet kapott" és
újból elkezdték a dohányleveleket árulni. 1861.
január 5-én a városháza előtti téren összegyűlt nép megrohamozta
városházát, meghúzták a református templom vészharangját és követelték a
fináncok kiadatását. A városháza egyik szobájába beszorított
pénzügyőröket az időközben megérkező katonaság szabadította ki. Az
elvonuló fináncokat és katonákat a házak mentén "fejszés és vasvillás,
nagy részben azonban fegyvertelen tömeg kísérte, zúgva és zsibongva".
Suhancok és gyerekek fagyos hódarabokkal és lótrágyával dobálták az
elvonulókat, az egyikük pedig leköpte a vezénylő katonatisztet. A tiszt
erre felbőszült és kiadta a tűzparancsot. A nap végére több halott és
sebesült maradt a városban. (A zavargásról részletesebben ld. Sashegyi
Oszkár: Munkások és parasztok mozgalmai Magyarországon 1849-1867. c.
könyvet.)
1897-ben a vasút melletti telephelyen megalakult a Gschwindt-féle szeszfőzde. Ebből nőtt ki a 20. század folyamán a város legjelentősebb ipari létesítménye, a 111 évig fennállt Nagykőrösi Konzervgyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése