Keszthely....(2)

Wikipédia:

A város a Balatonszentgyörgy–Tapolca–Ukk-vasútvonalon van. Közvetlen járatokkal elérhető Budapest, Miskolc, Nyíregyháza és több dunántúli nagyváros (így Kaposvár, Pécs, Siófok, Székesfehérvár, Szombathely) felől. A nyári növekvő turistaforgalom miatt ilyenkor a Keszthelyre közlekedő járatok száma megnő, az ország több pontjáról, illetve Bécsből indul ide közvetlen járat. Elővárosi vonatok közlekednek a város érintésével Tapolcára, illetve Marcalin át Somogyszobra (a Somogyszob–Balatonszentgyörgy-vasútvonalon a személyszállítás 2009. december 13-tól, a 2009/2010. évi menetrendváltástól szünetel). A nem megfelelően szervezett Zala megyei vasúthálózatban Keszthely és más megyei települések összeköttetése nem megoldott, így három szomszédos községen kívül más nem érhető el közvetlen vonattal. 

 

Keszthely közlekedésének az ütőerét a jó vasúti összeköttetések ellenére nem a vasúti, hanem a közúti közlekedés adja. A város autóval a 71-es számú főúton a Balaton északi partján vagy Balatonszentgyörgyön át a déli partja felől is megközelíthető. A város határában ér véget a Rédics–Lenti felől érkező 75-ös számú, illetve a Körmend–Zalaegerszegről jövő 76-os számú főút. A várost a 71-es út körgyűrűje veszi körül. A belvárosban történő parkolás díjköteles.

A jó útviszonyok, illetve a rossz vasúti ellátottság következtében a városkörnyéki autóbusz hálózat messze a magyarországi átlag fölött van. A kistérség településeivel napi átlag 10–20 járatpár köti össze a várost, de a megyeszékhelyre (Zalaegerszegre) és Tapolcára is rendkívül sűrűn járnak járatok. A távolsági járatok közlekednek Keszthely és Budapest, illetve szinte valamennyi dunántúli nagyváros, valamint Kecskemét, Baja és Szeged között. A Zala megyei járatok mindegyikét és a távolsági járatok többségét a Zala Volán Rt. üzemelteti. A városban továbbá négy vonalon helyi közlekedés is működik, szintén a Zala Volán Rt. üzemeltetésével. Továbbá Hévízre mintegy negyedóránként indul járat Keszthelyről. 

A város területén napjainkban is folyó ásatások újabb és újabb bizonyítékokkal szolgálnak arról. hogy az emberi élet első nyomai a város környékén az újkőkorból valók. Feltehető azonban, hogy már korábban is élhetett erre ember, de vízparti telepeinek maradványait jelenleg a Balaton borítja. A Kr. e. 6. évezredben az addigi gyűjtögető, halász-vadász életmódról áttértek az ott élők a termelő életformára, a földművelésre és az állattartásra. Így hogy hosszabb-rövidebb ideig lakott állandó települések jöttek errefelé létre. A város különböző területein kerültek elő régészeti leletek, ám három jól elkülöníthető települési góc volt több korszakban lakott, illetve szolgált temetkezési helyül. A város határának északi részén, a Dobogó-domb környékén, a város mai területén, illetve délre, Fenékpuszta környékén figyelhetők meg ezek a települések. E lelőhelyek egy, a balatoni átkelőhöz vezető, észak-dél irányú távolsági kereskedelmi út nyomvonalát jelölik ki. A kereskedelemnek több tárgyi bizonyítékát találták erre, mint az újkőkori lelőhelyekről ismert obszidiánpengék vagy a Fenékpusztán egy középső rézkori kultikus épületben talált, a Földközi-tenger vidékéről származó triton csigakürt. A földművelés és az állattartás azonban nem fedezte az itt élők teljes szükségletét, így a gyűjtögetés, a vadászat és a halászat továbbra is fontos szerepet játszhatott. Ennek bizonyítékaként csaknem 2 m mély tőzeg alól kerültek elő Fenékpusztán egy késő rézkori, nyílt vízi halászkunyhó tárgyai.  

Az őskor különböző időszakaiban elsősorban délről betelepedő törzsek pontos nevét nem ismerjük, megkülönböztetésükre jellegzetes tárgyaikról, díszítésmódjukról, első lelőhelyükről, elterjedési területükről elnevezett kultúrákba sorolja őket a tudomány. Az újkőkori vonaldíszes kerámia kultúrájának második fázisát egy Zsidi út menti telepről keszthelyi csoportnak nevezik. A városközpontban folyó ásatások legalsó rétegbeli leletei is megerősítik ezt.

A középső rézkor anyagi műveltsége pedig a Keszthely környéki lelőhelyek alapján kapta a Balaton-Lasinja kultúra elnevezést. Az egyes időszámítás előtti időszakokban eltérő számban voltak jelen települések. A legsűrűbben a Kr. e. 12. századtól, a bronzkor végén az ún. urnamezős kultúra ideje alatt lakták a város környékét. A Kr. e. 7. században induló korai vaskorban a Zala-völgy alsó szakasza lakatlanná vált, ám a késő népvándorláskoráig a legfontosabb nyugat-balatoni átkelőként szolgáló fenékpusztai átkelőnek köszönhetően a város térsége lakott maradt. A Kr. e. 4. században érkeztek a területre a kelták, akik a Dunántúl északi felét a Balaton vonaláig hódították meg. Széles körben elterjesztették a vas használatát, amelyből már nemcsak fegyvereket és ékszereket, de használati eszközöket, szerszámokat is készítettek, nevükhöz fűződik a lábbal hajtott fazekaskorong meghonosítása. Élénk kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn Itáliával és a Balkánnal, görög mintára ezüstpénzt vertek. 

...folytatjuk...