Pilisszentiván...
Wikipédia a következőket írja:
Pilisszentiván (németül: Sankt Iwan bei Ofen) község Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban. A mai település alapítási szerződését 1724. április 24-én írta alá a területet akkor birtokló budai ágostonosok vikáriusa és öt, a mai Németország területéről hazánkba érkezett családfő. A településen mindig is jelentős volt a német nemzetiségűek számaránya, és ma is az, köszönhetően többek között annak is, hogy a második világháború után itt nem került sor kitelepítésre.
A németség által képviselt kulturális jellegzetességek mellett
jelentősen formálta a település arculatát a szénbányászat is, mivel a
Budai-hegységnek ezen a részén, négy szomszédos község közigazgatási
területén alakultak ki a XIX-XX. század folyamán a Budapesthez
legközelebb fekvő, hosszú ideig – jellemzően évtizedeken keresztül –
működő szénbányászati üzemek, és ezen belül is Pilisszentivánon zajlott a
leghosszabb időn át a barnakőszén bányászata.
Pilisszentiván ökológia (botanikai) szempontból világszerte is egyedülálló, mert a határában emelkedő Szénások (a Nagy-Szénás, a Kis-Szénás és az ezeket környező kisebb hegyek egyes részein) él a világon csak itt előforduló pilisi len, melynek legközelebbi rokonai csaknek ezer kilométerrel délebbre, Görögország hegyvidéki tájain őshonos lenfajok.
Ugyanezen a vidéken jelentős számban fordulnak elő más, kevésbé ritka,
de botanikailag így is komoly értéket képviselő növényfajok, védett és
fokozottan védett rovarfajok, köztük hazánk legnagyobb méretű
szöcskefaja, a posztglaciális reliktum fűrészeslábú szöcske.
A község neve a XX. századig Szent Iván vagy Szentiván volt; a Pilis- előtagot a XX. század elején kapta megkülönböztetésként a település. A falu német neve Sankt Iwan, ez az elnevezés a település nemzetiségi nyelvű önelnevezéseként ma is él, néha Sankt Iwan bei Ofen formában. A német Ofen szó itt Budát jelent; tehát a Budánál lévő Szentivánnak nevezték.
Pilisszentiván (németül: Sankt Iwan bei Ofen) község Pest megyében, a Pilisvörösvári járásban. A mai település alapítási szerződését 1724. április 24-én írta alá a területet akkor birtokló budai ágostonosok vikáriusa és öt, a mai Németország területéről hazánkba érkezett családfő. A településen mindig is jelentős volt a német nemzetiségűek számaránya, és ma is az, köszönhetően többek között annak is, hogy a második világháború után itt nem került sor kitelepítésre.
A németség által képviselt kulturális jellegzetességek mellett
jelentősen formálta a település arculatát a szénbányászat is, mivel a
Budai-hegységnek ezen a részén, négy szomszédos község közigazgatási
területén alakultak ki a XIX-XX. század folyamán a Budapesthez
legközelebb fekvő, hosszú ideig – jellemzően évtizedeken keresztül –
működő szénbányászati üzemek, és ezen belül is Pilisszentivánon zajlott a
leghosszabb időn át a barnakőszén bányászata.
Pilisszentiván ökológia (botanikai) szempontból világszerte is egyedülálló, mert a határában emelkedő Szénások (a Nagy-Szénás, a Kis-Szénás és az ezeket környező kisebb hegyek egyes részein) él a világon csak itt előforduló pilisi len, melynek legközelebbi rokonai csaknek ezer kilométerrel délebbre, Görögország hegyvidéki tájain őshonos lenfajok.
Ugyanezen a vidéken jelentős számban fordulnak elő más, kevésbé ritka,
de botanikailag így is komoly értéket képviselő növényfajok, védett és
fokozottan védett rovarfajok, köztük hazánk legnagyobb méretű
szöcskefaja, a posztglaciális reliktum fűrészeslábú szöcske. 
A község neve a XX. századig Szent Iván vagy Szentiván volt; a Pilis- előtagot a XX. század elején kapta megkülönböztetésként a település. A falu német neve Sankt Iwan, ez az elnevezés a település nemzetiségi nyelvű önelnevezéseként ma is él, néha Sankt Iwan bei Ofen formában. A német Ofen szó itt Budát jelent; tehát a Budánál lévő Szentivánnak nevezték. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése