Dunaszentpál...

Wikipédia:

A megye keleti részén, a Mosoni-Duna bal partján, annak egyik kanyarulatában, Győrtől mintegy 15 km-re északnyugati irányban fekszik. A szigetközi község lakóinak életét a folyó áradásai gyakran megkeserítették, ugyanakkor a rét- és legelőgazdálkodásnak kedvezett, sőt az árvízmentes térszíneken még növénytermesztéssel is foglalkoztak. 

Dunaszentpál zsáktelepülés, közúton csak a Győr és Mosonmagyaróvár között húzódó, 1401-es számú szigetközi úton közelíthető meg; az előbbi útról Dunaszeg belterületétől nyugatra, a 11,200-as kilométerszelvényénél kiágazó rövid, alig két kilométeres hosszúságú 14 102-es közúton kell letérni a település eléréséhez. A falunak Győrrel rendszeres autóbusz-összeköttetése van, onnan mintegy fél órás buszozással érhetünk a településre.  

Az árvizektől védett teraszokon már a honfoglalás óta éltek emberek. Dunaszentpált azonban csak 1391-ben említette először egy oklevél ZENTH PÁL néven, mint a Héderváry grófok birtokát. Elnevezése temploma védőszentjéről származik. Ezután 1443-ban, 1477-ben, 1491-ben, majd 1500-ban is előfordul az elnevezése.

A mohácsi csatavesztés évében a király az itteni birtokokat Bakics Pálnak adományozta. A Bécs felé igyekvő Szulejmán 1529-ben felgyújtotta a település templomát. A Héderváry-uradalom Urbáriuma 1554-ben adalékot nyújt a szentpáli mezőgazdálkodásról: eszerint elsősorban rét- és legelőgazdálkodással, erdőgazdálkodással, búza- és rozstermesztéssel, illetve halászattal foglalkozott a lakosság. A török hódoltság káros hatását a falu lakosságának többször el kellett szenvednie: mint fentebb már említettem, 1594-ben felgyújtották Szentpált, s 1598-ig török megszállás alatt maradt. A háborús szenvedések miatt nagyon megcsappant a lakosságszám (ezt az 1604-es és az 1619-es jelentések is igazolják), ezért 1656-ban szlovák telepeseket hívtak a településre. A "tótok" a falu északi részén, a Mosoni-Duna közelében telepedtek le. Dunaszentpál északi részét ezért a 17. században "Tótszer"-nek, míg a templom környékét "Magyarszer"-nek hívták. Utoljára 1683-ban vonultak át a török seregek a falun, utána viszonylag békésebb körülmények között éltek a község lakói. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1707-ben Vak Bottyán seregei Dunaszentpálon tanyáztak. 

A település legnagyobb birtokosa 1711-ben a Viczay család volt, a 18. század közepére azonban a birtokterületek többsége leányágon visszaszállt a Khuen-Héderváry családra. Bár a 18. század évei több háborút nem hoztak, mégsem teltek a gazdálkodók mindennapjai gondtalanul: 1783-ban és 1789-ben súlyos árvíz vonult végig a falun. Az áradásokat követő kárbecslések és az 1784-es népszámlálás adatai együttesen megerősítik, hogy Dunaszentpálon 7 nemesi, 19 örökös jobbágyi, 19 házas zselléri, s 4 házatlan zsellércsalád élt akkoriban. A napóleoni háborúk idején 1809-ben francia csapatok szállták meg a községet. A későbbiekben visszafelé vonuló franciák állítólag a település közelében egy kiszáradt kapolyakútba dobták a Napóleon által közzétett schönbrunni kiáltványt. Ezt a helyet azóta is Francia kútnak nevezik. 

Foto: Sebő Jutka