Máriakálnoki Sarlós-Boldogasszony kegykápolna

Máriakálnokról így ír a Wikipédia:

Máriakálnok ősi búcsújáró hely, a Szigetköz egyik legismertebb települése. Mosonmagyaróvártól keletre, 5 km távolságra fekszik. Mosonmagyaróvárral 1928 óta vashíd köti össze a Mosoni-Dunán.

A település főutcája a Moson központjában az 1-es főútból kiágazó, és Halászinál az 1401-es számú szigetközi főútvonalra csatlakozó 1406-os út, amely révén szerves része a szigetközi gazdasági és turisztikai régiónak. A kisebb teherforgalom miatt az ezen a szakaszon már kiépített kerékpárosúton biztonsággal vezeti le a kerékpáros forgalmat.

1950-ben Halászitól Máriakálnokhoz csatolták Arak települést, amely azonban 1976 óta ismét Halászi része.

1264-ben fordul elő először neve egy okiratban, Kaal alakban, aki a terület birtokosaként szerepel. 1313-ban szőlővel beültetett földterület Kaal, de egy 1357-es okirat már a Kalnuk névformát használja. Ez valószínűleg a szláv eredetű régi „kálista” szóból származik, amely eredetileg pocsolyát, sáros helyet jelentett. 1357-ben köznemesi családok birtoka volt a község. 1381-ben és 1451-ben már Gahling néven említik az okiratok a települést. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor lett német többségű a falu. Egyes vélemények szerint ezt a nevet a származási helyükről hozták az itt letelepedő németek. 

 1609-es adólista alapján 10 portája volt a településnek. 1647-es adat szerint az itt lakó magyarok mind kálvinisták, a németek lutheránusok, a horvátok katolikusok voltak, 1695-ben 4 német kivételével mind katolikusok. A magyar és német lakosság összlétszáma: 290 fő volt. 1701-gyel indult a kereszteltek anyakönyve, az esketetteké (házassági anyakönyv) 1706-tal, a halottak anyakönyve 1716-tal. 1713-ban külön lelkésze volt a falunak, de az nem tud magyarul. A hívők száma ekkor 550 fő volt, ebből 12 fő protestáns a többi katolikus. 1718-ban épült a plébánia. Ekkor az időben közel háromszázan lakták a települést. 1805-ös adatok szerint a hívők száma 604 volt. Az árvíz veszélye miatt a kápolna körül emeltetett töltést kiépítették a falu felé is. Az egész vidékről kellett a lakóknak földmunkát teljesíteni.