Nagyrákos...
Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Nevét onnan kapta, hogy a honfoglaló magyarok őrállókat telepítettek ide az ország nyugati kapujának védelmére (ŐNP, 2011). A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.
Természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális látnivalókban gazdag tájegysége hazánknak. Vas megye
délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló
magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a
magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, akik munkájuk fejében
különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá
tartoztak. Innen a táj neve: Őrség. 
Az Őrségben, az Őrségi Nemzeti Park területén elhelyezkedő egykori mezőváros Őriszentpétertől 3 kilométerre délkeletre, Zalalövőtől 12 kilométerre nyugatra fekszik a Zala folyó mellett. Mindkét várossal, illetve Zalaegerszeg nyugati agglomerációjával is a 7411-es út köti össze, továbbá itt ér véget a Kerkafalva-Szatta útvonalon húzódó 7417-es út.
Vasúton a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon közelíthető meg, helyben vasúti megállója van.
Jellegzetes őrségi szeres település. A vasúttól északra fekszik keleten Alsószer, nyugaton Csárdaszer, a kettő között északon Nemesszer, míg a vasúttól délre Belsőszer és Devecserszer.
Írott forrásban 1204-ben említik először. Neve arra utal, hogy a mellette folyó patakban sok volt a rák. 1404-ben
Nagyrákos, melyet Egyházasrákosnak is neveztek, már mezőváros volt
vámszedési joggal. Lakóinak egy része mint határőrzésre kötelezett,
nemesi rangot kapott. 1428-ban Nagrakus alakban említik. 1452-ben Nag Rakws alakban, 1454-ben Opidum Nagh Bakos, 1465-ben Op. Rakos néven szerepel.
"Nagy-Rákos vámszedő hely is volt és Német-Újvár vár sorsában osztozott. 1451-ben azonban a haraszti Tapánok, 1452-ben a monyorókereki Elderbach Pertold, 1453-ban
pedig (1454-ig) Tárczai János és szandai Tárnok Demeter kezére került
zálogban. Valamelyik Rákosban, mint az 1404. évi oklevél is mutatja,
köznemesek is laktak"
Vályi András művében „Kis, vagy Külső Rákos, Nagy, vagy Belső Rákos. Két elegyes falu Vas Vármegyében, földes Urok Gróf Batthyáni Uraság, lakosaik katolikusok, és másfélék, Kis Rákos, Nagy Rákosnak filiája, fekszenek egymástól mintegy kis fél mértföldnyire, határjokban erdejek, és legelőjök van, kereskedésre is módgyok; de mivel földgyök néhol sovány, második osztálybéliek.”
Pankasz:
A település Szentgotthárdtól mintegy 30 kilométerre délkeletre fekszik, a 6 kilométerre lévő Őriszentpéter és a 7 kilométernyire elterülő Zalalövő között; e két utóbbi településsel, illetve Zalaegerszeg nyugati agglomerációjával is a 7411-es út köti össze. Utóbbiból a településen ágazik ki észak felé a 7449-es út, amely Kisrákoson és Viszákon át Ivánc déli széléig tart.
Vonattal a település a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon érhető el, ahol vasútállomása is van; Pankasz vasútállomás közúti elérését a 7411-es útból, annak 19. kilométerénél dél felé kiágazó 74 327-es számú mellékút biztosítja.
Nevezetességei:
Szoknyás harangláb, 1755-ből. Fából ácsolt, fazsindellyel és zsúppal fedett jellegezetes őrségi építmény.
Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény, mely az 1885-ben épült régi iskolában tekinthető meg. 1984-ben nyílt meg. Létrehozója Kováts Béla pankaszi tanító, aki a gyűjtemény nagy részét több évtizedes munkával gyűjtötte össze a faluban még fellelhető régi tárgyakat, emlékeket.
19. századi kovácsműhely, melyet egy boronafalú régi pince anyagából építettek. Az egykori kovácsműhelyek eszközei, berendezése látható benne.
CIGÁNYOK TÖRTÉNETE sok cigány zenész volt itt, Pankaszon, akik éjjel-nappal zenéltek
Részben Pankaszon nőtt fel Molnár V. József Magyar Örökség-díjas néprajz-kutató, aki előadásain több momentumot saját pankaszi, gyerekkori élményeiből merít a XX. századi magyar paraszti hitvilág és szokásrend ismertetésekor.
Helytörténeti és Néprajzi Gyűjtemény, mely az 1885-ben épült régi iskolában tekinthető meg. 1984-ben nyílt meg. Létrehozója Kováts Béla pankaszi tanító, aki a gyűjtemény nagy részét több évtizedes munkával gyűjtötte össze a faluban még fellelhető régi tárgyakat, emlékeket.
19. századi kovácsműhely, melyet egy boronafalú régi pince anyagából építettek. Az egykori kovácsműhelyek eszközei, berendezése látható benne.
CIGÁNYOK TÖRTÉNETE sok cigány zenész volt itt, Pankaszon, akik éjjel-nappal zenéltek
Részben Pankaszon nőtt fel Molnár V. József Magyar Örökség-díjas néprajz-kutató, aki előadásain több momentumot saját pankaszi, gyerekkori élményeiből merít a XX. századi magyar paraszti hitvilág és szokásrend ismertetésekor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése