Wikipédia, általában a fazekasságról:
A fazekasság égetett agyagból használati tárgyak, elsősorban
edények előállításával foglalkozó ősi mesterség. A fazekasmestert
tájnyelven gelencsérnek (szláv) vagy gerencsérnek vagy gölöncsérnek is
nevezik. Az iparművészet egyik, talán a legősibb válfaja. A középső kőkorszak, a mezolitikum vége felé a mezőgazdaság kialakulásának
kezdetével egyidejűleg jelenik meg a történelemben. A növénytermesztés
és állattenyésztés már biztosít ételfelesleget, amelyet tárolni kell. A
letelepült életforma pedig helyet ad a tároláshoz. Így szükségszerű volt
a fazekasság létrejötte i. e. 8000 körül. 
A fazekas (gerencsér, gölöncsér) mester keze alól kikerülő tálak, korsók, fazekak képlékeny állagú agyagból készülnek, amely a szárítást követő égetés során szilárd, időtálló anyaggá válik. Ebben az állapotában a cserép a folyadékot átengedi magán, ezért az edényeket legtöbb esetben mázzal vonják be. Az így kapott szilárd bevonat lehetővé teszi, hogy az edényben folyadékot is lehessen tárolni.
A fazekasságból fejlődött ki a kerámia, kerámia művészet. A kerámia készítő művészt egyszerűen keramikusnak vagy keramikusművésznek nevezzük.
A régészet egyes kultúrákat sok esetben az agyagedények és kerámiák formája és díszítése alapján említi. Például harangedényes kultúra, szalagdíszes kerámia kultúrája, zsinegdíszes kerámia kultúrája.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
 |
| Foto: Sebő Jutka |
A legismertebb hagyományos munka a korongozás. A különböző korokban
és eltérő kultúrákban kialakult, egymáshoz nagyon hasonlatos eszközöknek
az a közös vonása, hogy egy kerek lapot függőleges központi tengelyen,
vízszintesen gyorsan forgatnak. Ezt a forgó mozgást sok esetben a
függőleges tengely alsó végén lévő nagyobb fakorong lábbal való
hajtásával érik el. A felső forgó lapra kerül a tisztított (szűrt)
agyag, amelyet a szüntelen forgás közben vizesen formálnak. A fazekas
nedves kézzel, illetve egy vizes bőrdarabbal alakítja a tészta
keménységű agyagból formálódó edényt. Az így készült tárgy minden
esetben „forgástest”, amelyet később már álló helyzetben alakítanak
tovább. Például kancsó készítésénél a kiöntő részt és a fület utólag
készítik el.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Az edényeket, egyéb használati tárgyakat kiszárítják, majd kiégetik. Az
égetés mindig az adott anyagnak megfelelő hőfokon történik. A
legfontosabb feltétel, hogy az égetési hőmérsékletet nagyon lassan érje
el a kemence. Nem ritka, hogy ehhez 6-8 órát is várni kell. A lehűlésnek
is minél hosszabb időt kell hagyni, hogy a kiégetett tárgyak
feszültségmentesek legyenek. A kemencébe helyezett tárgyak a kemencével
együtt hűlnek a környezeti hőmérsékletre. Nem ritka, hogy az égetés
folyamata több napot is igénybe vesz. Vannak egész magas hőmérsékletet
igénylő kerámia anyagok, amik már átvezetnek a porcelánkészítés területére. Maga a porcelán is egy speciális szilikátalapú anyag, ami magas égetési hőmérsékleten kapja meg végső formáját.
A hagyományos fazekasműhelyben fatüzelésű kemencében égetik ki az edényeket. A kemencét olyan módon építik meg, hogy az többször is használható legyen, és a tüzelőanyag égéstermékeitől ne színeződhessen el az edény.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése