Éjina háromszög alakú, körülbelül 106 km² területű. Kétharmadán egy már nem működő vulkán
fekszik, a sziget maga is vulkanikus eredetű. A legmagasabb pontja az
Illés-hegy. Az északi és nyugati oldalon földművelés folyik, a sziget
legjellegzetesebb terménye a pisztácia, mandula és füge. A gyorshajó 20 perc, a komp egy óra alatt éri el Éjinát Pireuszból.
A sziget fővárosa Éjina kikötője, a nyugati oldalon található. A
strandok a sziget túlsó végén találhatók és tömegközlekedéssel
elérhetők. 
A sziget nevét valószínűleg Aigináról, Aiakosz anyjáról kapta. Aigina Aszóposz folyamisten és Metopé nimfa gyermeke volt a görög mitológiában. Fia, Aiakosz Zeusztól származik. Ő volt a trójai hős, Akhilleusz nagyapja.
Az első történelmi nyomok a minószi és a mükénéi kultúrához kötik a szigetet. A szigetre később dórok vándoroltak be, az i. e. 6. században érte el virágzásának tetőpontját. Lakói hajózással és kereskedelemmel
foglalkoztak, kiváló minőségű agyag- és cserépáru ipar jött létre, a
kenőcs és más fényűzési cikkek gyártásában is élen járt. Állítólag Aiginában verték az első görög ércpénzt.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
i. e. 492/491-ben Aigina behódolt Dareiosznak, a perzsa követeknek ennek jegyében földet és vizet nyújtottak át. Athén emiatt bevádolta Aiginát Spártánál, mint a Peloponnészoszi Szövetség vezetőjénél. Az Agiada
családból származó spártai király, Kleomenész Aiginába ment, hogy
megbüntesse őket, de a város nem adta ki neki a felelősöket, a város
vezető polgárait. Erre a másik spártai király, az Eurüpóntida dinasztiabeli Démaratosz biztatta Aiginát.
Az i. e. 5. században a hanyatlás évei következtek, a kialakult kereskedelmi és tengeri hatalmát az athéniak nem nézték jó szemmel, és i. e. 459-ben elfoglalták a területet. I. e. 431-ben az aiginai lakosságot elűzték és a szigetet athéni gyarmatosokkal népesítették be. A peloponnészoszi háború
után a régi lakosok egy része visszakerült ugyan ősi hazájába, a sziget
újból független görög állammá vált, ám hajdani erejét és jólétét nem
tudta visszanyerni.
A makedón uralom után római kézre került, majd a bizánci uralom alatt hírhedt tengeri rablók bázisa lett. A bizánci periódus után a velenceiekhez tartozott. 1537-ben leigázta a híres kalóz, Barbarossa. 1738-ban, az utolsó velencei birtokok között került a törökök kezére. 1826 és 1828 között két évig a megalakulóban lévő Görögország fővárosa volt.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése