Mit ír a Wikipédia:
A Komárom-Esztergom megyei Esztergom település már Árpád-ház
korában nagyon fontos szerepet játszott a magyarság történelmében, amit
részben kitűnő földrajzi elhelyezkedésének köszönhetett. Másrészt itt
alapították meg Magyarország
első érsekségét, ami különleges politikai hatalmat adott a mindenkori
esztergomi érsek kezébe, főleg a királykoronázások szempontjából. A
szabad királyi város rangú Esztergom a török hódítás alatt szinte elnéptelenedett. Habár a várost újjáépítették, és visszakapta a szabad királyi város címét is, a törökök kiűzése után elvesztette jelentőségét.
Esztergom területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A Várhegyen
és környékén 18-20 ezeréves településnyomokat tártak fel. Ettől az
időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk
kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a Duna-szakasz
legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként
erődítményeket építettek, amikben jelentős számú katona állomásozott. A
várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven castrumot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak 121-ben Hadrianus császár római polgárjogot is adományozott, és itt írta a 2. század jelentős filozófusa, Marcus Aurelius császár az Elmélkedések 12. kötetét.
Az ún. Pilis-kutatók szerint a város nem a mai helyén létezett, hanem a Dunakanyar más pontján, esetleg a folyó átellenes oldalán. A város neve kapcsán is kérdések merültek fel.
A magyarok 900-ban foglalták el a területet, a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szállt meg itt. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta meg. A város a 10–11. században vált Székesfehérvárral szemben országos központtá.[3] Ezen a helyen, ahol „a Duna sok vidék gazdagságát hordja össze”, építette fel a korábbi római erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot, Szent István vértanú templomát 972-ben. A vár alatt létesült az az iparos- és kereskedőtelep, amely egyben a Duna hajóforgalmának vámolóhelyéül is szolgált. A középkorban a város lakossága elérte a tízezer főt, ami az európai
nagyvárosok közé emelte a királyi és érseki székhelyet. Géza az
Esztergomot metsző észak–déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a
nyugati és keleti országrészeket. Egyes feltételezések szerint itt
születhetett a város 972-es megalapítása után 975 körül Vajk, azaz Szent István király, akit itt is keresztelhettek meg. Bár hercegi székét Nyitrán tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is ide vonult seregével Koppány
támadásának hírére. Az itt jelenlévő hívei jelenlétében nagyfejedelemmé
tétette magát. A Koppány-féle lázadás leverése után az esztergomi
fejedelmi székhelyen tűzette ki Koppány egyes testrészeit.
I. István 1000. december 25-i koronázásának egyik feltételezett helyszíne Esztergom. 1001-ben Ravennában a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált. Az István által alapított Esztergom vármegye központja és érseki székhely. Az esztergomi érsek 1010-től Magyarország legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a Várhegyen, amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére Szent Adalbert-templomnak nevezett el. Ez volt hazánk legelső székesegyháza, az első bazilika, amely azonban már a 12. század végén leégett. A 11. században épült a Zeniapalotaia, vagy Szennye-palota, a királyi palota, ahol III. Béla uralkodásáig az uralkodók laktak, és a tatárjárás utáni tulajdonosai is rendre világi előkelők voltak. Esztergom folyamatos harcoknak volt kitéve, 1030-ban Konrád császár rátámad Istvánra. Míg ő a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges csehek egészen Esztergomig nyomultak. István 1031-ben itt kötötte meg a békét III. Henrik császárral. István halála után az elűzött Orseolo Péter egészen Esztergomig pusztított 1042-ben, de Aba Sámuel közeledtének hírére visszavonult. Miután német befolyással Salamon került a magyar trónra, a hercegek lázadozni kezdtek, de 1073-ban
Esztergomban összegyűltek, majd mindegyikük 8-8 főemberével egy közeli
Duna-szigeten hosszas tanácskozás után békét kötöttek.
1075-ben már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával. Ekkor volt Kakath első okleveles említése is. 1131-ben olyan háborús hírek terjedtek a városban, hogy a salzburgi érsek
a magyar portyázásokat megtorolva egészen Esztergomig mindent
elpusztít. Az érsek seregei helyett azonban követét küldette Felicián
esztergomi érsekhez, azt tudakolván, hogy II. Béla fenn kívánja-e tartani a békét. A 13. század elejéig itt működött az ország egyetlen pénzverdéje, bár próbálták a pénzverést decentralizálni az országban. A pénzeken kezdetben olvasható „Regia Civitas” (Királyi Város) feliratot Salamon idején kezdte felváltani a Pannonia felirat. Könyves Kálmán
idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben
sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban.
Kálmán vezette be azt a gyakorlatot, hogy a vármegyerendszerből befolyó jövedelmeket, amelyeket az ország minden részén beszednek, az ispán
Esztergomba küldje, és csak itt vehetik ki belőle részüket az ispánok
és a századosok. A király távollétében tartotta Lőrinc esztergomi érsek
tíz püspökével az esztergomi zsinatot,
amelyen a magyar egyház rendjét szabályozták, ami a papokon keresztül
olyan területekre is kiterjeszkedett, amely az egész magyar társadalmat
érintette. A világi vallás ugyanis az ítélkezés jelentékeny részét átengedte az egyháznak, legalábbis a vallás által tiltott bűnök feletti ítélkezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése