Jászberény...(2)

 Jászberény...(2)

Jászberény város az Észak-Alföld régióban, Jász-Nagykun-Szolnok megyében fekszik; a Jászberényi járás központja. Gyakran emlegetik a Jászság fővárosaként. Lakosainak száma 27 439 fő volt 2019. január 1-jén, amivel a megye második legnépesebb településének számított.

 

A Duna-Tisza közének északi részén, Jász-Nagykun-Szolnok megye északnyugati részén, a Jászságban, a Zagyva folyó két partján terül el, Budapesttől 79 km-re keletre. A megyeszékhely, Szolnok kb. 45 km-re található. Szomszédos települések: Pusztamonostor, Jászárokszállás, Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jásztelek, Farmos, Nagykáta, Jászboldogháza, Jászfelsőszentgyörgy.

Jászberény vasútállomás a 82-es számú villamosított Hatvan–Szolnok-vasútvonalon közelíthető meg. A vonalon 1 délelőtti órát kivéve órás ütemes menetrend van munkanapokon, hétvégén 2 órás, valamint tanítási időszakban pénteken Szegedről Miskolcra, vasárnap Miskolcról Szegedre közlekedő Campus Express is megáll a városban. A város másik vasútállomása (Portelek vasútállomás) a várostól délkeletre, a névadó Portelektől 2 km-re található.

Közúton Budapestről a 31-es főúton, illetve a Hatvant Szolnokkal összekötő 32-es főúton érhető el. Több más alsóbbrendű útvonalon is el lehet érni a városba: Jászárokszállás, Jászfelsőszentgyörgy, Farmos felől.
A közúti távolsági és helyi tömegközlekedést Volánbusz végzi, járataival többek között közvetlenül elérhető Budapest, Eger, Kecskemét, Miskolc, Nagykáta, Szeged és Szolnok is.

A város környéke már a kőkorszakban is lakott volt, erre utalnak a Jászberény környékén talált mezolitikus (középső kőkori) telep maradványai. Szintén régészeti emlékek utalnak a vaskorban itt élő keltákra, majd a későbbi szarmata és avar jelenlétre. A településtől északra halad el a szarmaták által 324 és 337 között épített, a Dunát a Tiszával összekötő Csörsz árok nyomvonala. Valószínűleg az Árpád-ház korában alakult a település, de a tatárjárás elpusztította.

A jászok által a 13. században benépesített tájegység, a Jászság gazdasági, szellemi és vallási központja kezdettől fogva Jászberény, amelyet a források 1357-ben említenek először „Beren” névalakban.

A Berény névalak eredete és jelentése ismeretlen. Hozták összefüggésebe korábban a kabar vagy besenyő berendi törzsnévvel, melynek jelentése aki megadta magát, mások szerint a szó gyöke az adást-vevést, illetve a vásárlást jelentő ber vagy bere, amely szerint annyi értelme volna, mint vásáros hely, vagy árupiac. Egy újabb elmélet szerint pedig a mandzsu-tunguz beri szavából származik, amely íjat jelent. A szóvégi -n eszerint a magyarázat szerint egy foglalkozás- és törzsnevet alkotó, úgynevezett denominális képző. Az ezáltal rekonstruálható berin jelentése íjász törzs, íjász nemzetség.^[4][5]

A jászok letelepülésüktől fogva különböző kiváltságokat élveztek (adó- és vámmentesség, a megyéktől független élet, önálló közigazgatás, pallosjog), amely fejében a mindenkori katonai szolgálattal tartoztak a királynak. A 15. században ferences szerzetesek települtek a városba és építettek kolostort, hogy a jászokat keresztény hitre térítsék. 1550-ben már városi rangú település, jóllehet korábban is így tekintik, s közigazgatási székhely mind a török időkben, mind pedig a Jászkun Hármas Kerület fennállása idején.

A kora újkorban a várost nagy megrázkódtatások érték, kifosztásra került 1526-ban, majd 1536-ben is. Buda török kézre kerülésével a település határvidékre került és állandósultak a portyák. Először a magyarok akartak itt várat építeni, végül azonban a törökök húztak fel 1566-ban palánkvárat ferences kolostor köré. A törökök nem sokkal később, 1594-ben felgyújtották és elhagyták a palánkot menekülve a császáriak elől. Ezzel párhuzamosan a település lakossága is elmenekült és feltehetőleg nem is lakták egészen 1618-ig. Ezután a város újra fejlődésnek indult, melyet átmenetileg hátráltatott, hogy a végvári katonák 1637-ben ismét kifosztották. Végül 1685-ben szabadult fel a város a török uralom alól és indulhatott ismét fejlődésnek.^[6][7]

Közigazgatásilag a török időkben a jászberini náhije központja, mely a hatvani szandzsákhoz tartozott.^[8] A török időkben a város a szultán magánkincstárához tartozott, mely a körülményekhez képest kedvezőnek volt tekinthető. A jászok kiváltságai 1702-ben kerültek veszélybe, amikor I. Lipót eladta a Jászságot a Német Lovagrendnek, amibe nem nyugodtak bele és 1745-ben saját pénzükön visszaváltották azokat. Ez volt a Redemptio, magyarul önmegváltás.