Kozárd...

Nézzük a Wikipédiát:

Kozárd község Nógrád megyében, a Pásztói járásban.  

A község a Kelet–Cserhát egyik hangulatos völgyében található. A legközelebbi települések Ecseg és Alsótold, a legközelebbi város Pásztó. Salgótarjántól 30, Budapesttől mintegy 80 kilométerre fekszik. A környékén emelkedő magaslatokat (Pogányvár 320 m, Bézma 514 m) erdők borítják, külterületei nagyrészt a Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzet részét képezik.

A község neve a honfoglaló magyarokkal érkező kazár néptöredéknek itteni megtelepedésére utal.

Kozárd határában a középkorban két település is volt: Kozárvölgy és Varaskalapács. Utóbbi valószínűleg erődített hely lehetett, s neve a "Váraskalapács" szó származéka. 1413-ban mindkettőt a Derencsényi család nyerte adományul Zsigmond királytól.

Kozárdot a török kincstári adóívek csak 1633-ban említették, három adóköteles háztartással.

falut az 1770-ben Esterházy Miklós herceg és a Marsovszky család birtokolta.

A 18. században magyarokat és szlovákokat telepítettek be a megüresedett, elnéptelenedett faluba. A földrajzi nevek (Travnyik, Pohánka, Dubina), és családnevek (Figura, Kollár, Kovács, Bagyinszki, Takács, Csalovszki, Oravecz, Malik, később Kodák) is ez bizonyítják.

A 18-20. század közepéig Eszterházy Miklós, Marsovszky család, Kálnói Entre Antal, Plachy Gyula, Hatvany –Deutsch birtokosok tulajdonviszonyai váltották egymást a településen.

1865-ben a falu kétharmada leégett. 1873-ban kolera, hasmenés és kiszáradás pusztított, mely természeti csapások súlyosan érintettek a kozárdiakat.

A lakosság szinte mindig a földművelésből élt. A Kozárd – Ecseg környékén termelt bor országos hírű volt.

Az 1880-as, 1890-es években iszonyú pusztítást végzett a filoxéra (Amerikából behurcolt gyökértetű, amellyel szemben az európai szőlőfajták nem voltak ellenállóak). Kozárdot sem kerülte el a csapás. Mindent újra kellett kezdeni a szőlőművelésben, de a térségi bortermelés sosem nyerte vissza régi fényét.

Az egykori borászati tevékenységről ma már csak a környék településeire jellemző sziklába vájt borospincék tanúskodnak.

A II. világháborút követően, 1949-ben megalakult a tanács és az első termelőszövetkezet. 1965-ben pedig, az ecsegi tanáccsal, ill. termelőszövetkezettel egybeolvadt.

A rendszerváltást követően viszont átrendeződtek az addigi társadalmi és gazdasági viszonyok.

Az utóbbi másfél évtizedben nagyarányú alma és barack került betelepítésre, ezáltal jelentős fejlődésnek indult a település.

Az arculatát tekintve is megváltozott, mivel megújult a faluház, kápolna és étterem épült, amely 2015-ben és 2019-ben elnyerte a Turizmus Minőségi Díjat, valamint mára már neves művészek szobrai is ékesítik a köztereket. 2019-ben már 33 köztéri szobor díszítette Kozárd utcáit és tereit. A feledésbe merült régi házakat, amelyek az északi palóc házak stílusát őrzik, sok - főleg budapesti – nyugalomra vágyó vásárolja meg.

Napjainkban a falu az átalakulás éveit éli, egyre inkább a falusi turizmus jeles helyszínévé válik.