Tard...

Tulajdon képen  Mezőkövesdre mentünk vissza, mert kiderült, hogy a matyó népművészet három településre koncentrálódik: Mezőkövesd, Szentistván, és Tard. A véleményekből, és érdeklődésünkből az derült ki, hogy Szentistvánra nem érdemes elmenni. A tardi népművészeti épületeket már nem az vezeti, illetve mutatja be, aki eddig, így egy kicsit körülményesen jutottunk el az új vezető személyéhez, Szikszai Imre, aki tanárember lévén készségesen állt a rendelkezésünkre.

 Wikipédia:

Tard község Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, a Mezőkövesdi járásban.  

Tard az Egri-Bükkalja területén helyezkedik el, Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén. A település szoros kapcsolatot tart fenn az Alfölddel és a Bükkel, ez a két nagy tájegység határozza meg domborzatát, állatvilágát és növényzetét.

A 3-as főúttól 4 km-re található; típusa: szalagtelepülés. Néhány kaptárkő és a Tatárdomb a határában van; a Bükki Nemzeti Park peremvidéke. 15 km távolságban két horgásztó és 25 km távolságban a Tisza-tó található.

A falu mezőgazdasági művelésre kiváló öntéstalaj, réti talaj, csernozjom, magas humusz- és kalciumtartalommal. 

 

Mérsékelten meleg, száraz, az évi középhőmérséklet 9, a januári –2, a júliusi 16 °C. A napsütéses órák száma évi 1900, az évi átlagos csapadék összege 630 mm. Időjárásának különlegessége a nyáron a Bükkből hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadékból keletkező árvizek a Tardi-patak csekély vízáteresztő képessége miatt, ez a „tardi harmat” 

 

^{A község feltehetően a „tar” szó kicsinyítőképzős változatból kapta a nevét.}

^{Már az ókorban lakott település volt, erről tanúskodnak a Tatárdombon talált régészeti leletek. Szlávok és avarok lakták, akik földműveléssel foglalkoztak.}

A honfoglalás után a terület az Örsúr nemzetség birtokába került. Az Árpád-korban királyi tárnokok lakták, akárcsak a szomszédos, azóta elpusztult falut, Tárnokbálát, avagy Bálát (a hely ma puszta Tard területén belül van).

A falu első említése 1220-ból való.

Thord néven fordul elő a Váradi Regestrumban egy per kapcsán.

A 14. században Diósgyőrhöz, majd Cserépvárhoz tartozott a mindenkori királyné személyes birtokaként.

A 16. században több főúr tulajdonában volt, de végül a Báthory-család birtokába került.

A 17. században a Homonnai, Esterházy, Révai családok birtokában volt, de ez csak formailag volt igaz, mert a török hódoltság felügyelte.

1552-ben a törökök felégették a falut, majd amikor újra betelepült, adófizetésre kényszerítették.

A török hódoltság idején többször elpusztult, a 17. század végén, a török kiűzésével párhuzamosan települ be újra.

A török kiűzésekor magát 100% magyar nemzetiségűnek valló úrbéres jobbágyság élt a területen.

A 18. században L’Huillier Ferenc egri várnagy vásárolta meg a falu határát. Öröklés útján szász–coburg–gothai hercegi birtok lett. Egészen a szovjet megszállásig megmaradt az 5000 holdas birtok, amelynek cselédsége a falu lakosaiból állt.

A Rákóczi-szabadságharc idejében másodszor is elpusztult, de kissé délebbre újjáépítették.

A 20. században Szabó Zoltán kiadta a „A tardi helyzet” című tanulmányát, amely a település nevét országosan is ismertté tette.