Ládázás...Sashalom....(2)

További információk Sashalomról, a Wikipédiából:

1907-1911 között lassanként az érdekek mentén (iskola, egyház, postahivatal, vízrendezés és további parcellázások, BHÉV villamosítása és kivezetése Gödöllőig, majd ezzel a telep villamosítása, iparosodása) kialakult egy igény az önállósulás felé.

Először 1919 májusában nyerte el az eddigre már 6000 lakossal rendelkező telep az önállóságot a belügyi népbiztostól, Sashalom néven, mely csupán – papíron – 4 hónapig tartott Cinkota és Sashalom igen jelentős (területi, adózási kérdésekből adódó) ellentéte miatt. Előbbi mezőgazdasági tevékenysége miatt, míg utóbbi elsősorban ipari és szellemi foglalkozású lakossága miatt más jellegű fejlesztésekben volt érdekelt.

Cinkotából végül 1923. január 20-án vált ki önálló nagyközségként. 

A második láda: Sashalom park.

Ez után többször előkerült más nagyközségekkel való egyesülés, sőt a várossá válás gondolata is. Az 1920-1950-es évek rendkívül sok politikai és társadalmi változása a nagyközségre is hatást gyakorolt. Önállósága, a nehézségek ellenére is sikeresnek mondható, kialakult segélyezési rendszerével, kulturális és civil egyesületeivel, életével, ipari és társadalmi fejlődésével.

Nagy-Budapest terve már 1903-tól fölmerült a fővárosban, több határvonal mentén, melynek – biztos pontként – az Ehmann-telep (vagyis Sashalom) mindig részét képezte. Megvalósítására azonban csak jóval később került sor: 1950. január 1-jétől Sashalmot (is) Budapesthez csatolták. Az ekkor hatályba lépett rendelettel Rákosfalvának a körvasúttól északra fekvő területe az újonnan alakult XVI. kerület Sashalom városrészéhez került.^[3][4][5]

 

 

A Sasvár utcai Krisztus Király plébániatemplom telkét még 1910-ben Ehmann Viktor és neje ajándékozták az építkezéshez. Az alap megteremtése után Kismarty-Lechner Loránd díjazás nélkül elkészített tervei alapján Rieger Miklós vezetésével csupán 1927-ben kezdődött meg, majd 1931-ben szentelték fel a neoromán stílusú épületet. 1936-ban készült el az addig csonkán álló torony, ami toronysisakja a második világháborúban megsérült, renoválása 1963-ban történt meg. A templomot 1939-ben emelték plébániai rangra és ugyanebben az évben festették ki. 1983-ban a templomhoz simuló plébániaépülettel, 2004-ben pedig a Meszlényi Zoltánról elnevezett közösségi házzal egészült ki.

Több látványosság mellett Sashalom és a mellette található Reformátorok tere is bekerült Bartos Erika Brúnó Budapesten sorozatának 2019 áprilisában megjelent negyedik, Pest fényei lépésről lépésre című kötetébe – amiben Pest külső részeit mutatja be mesében és rajzokon.