Szent László-templom
Ezt írja a Wikipédia:
1893 szeptemberében készítette el Lechner Ödön a végső (ötödik), megvalósult tervet. Tömegében a Barcza-féle neogót arányokat érvényesítette a mester (a templom belső tere 2000 főt képes befogadni, 50 méter hosszú és 23 méter széles, ebből a főhajó 9, belső magassága 23 méter). Elrendezése a francia középkori építészetet adja.[1] A templom 1894 és 1899 között épült Lechner Ödön kivitelezésében,[2] eklektikus-szecessziós stílusban: a tervező a román, a gótikus, a reneszánsz, a barokk, a perzsa és a magyar népi stílusokat ötvözte, s így született meg egy egységes templom. Az épület északnyugat-délkeleti tengelyben áll, a nagy, hatszögletes harangtorony hangsúlyos, amely a főhomlokzat előtt áll, és földszintjén árkádos előcsarnok a bejárat. Mellette két lépcsőtorony, a homlokzat szélein a harangtoronyhoz hasonló, de jóval alacsonyabb kialakítású, kupolás tornyok, a tetőgerincen pedig az újonnan pótolt huszártorony magasodik, a szentély két oldalán pedig kör alaprajzú apró tornyocskák.
 |
| ...egy kis érdekesség... |
Felhasznált anyagok:
- vörös márvány
- 67 variánsú mintázott téglák
- színes mázas tetőcserepek
- Zsolnay porcelángyárban készült pirogránit épületdíszek
Róth Miksa alkotásai a bejáratok fölött elhelyezkedő mozaikok. Az előcsarnokban a Feltámadt Krisztus mozaikja, a délnyugati oldalsó bejárat fölött Magyarok Nagyasszonya kép látható felirata: Patrona Hungariae, Szűz Máriát ábrázolja a gyermek Jézussal.
A főtorony árkádjai fölött egy-egy angyal magasodik, a mindhárom alatt, a háromszögű oromzatban egy-egy Istenszem-motívum. A főhajó főpárkányával egy vonalban a tornyon kőbábos erkély helyezkedik el, melynek ajtaja szamárhátíves. A torony hat oldala közül felváltva hármon toronyóra, hármon üvegablak az órapárkányokban. A torony falazata háromszögű oromzatos végződése fölött, nyújtott kupolatest és karcsú laterna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése