Barangolás a Tisza-tónál...(13)

 Tiszaderzs

Ezt írja a Wikipédia:

Tiszaderzs község Jász-Nagykun-Szolnok megye Tiszafüredi járásában. 

A megye északi széle közelében fekszik, Tiszafüredtől délnyugatra, Abádszalóktól északkeletre, a Tisza mellett.

A közvetlen szomszédos települések: észak-északkelet felől Tiszafüred és Tiszaszőlős, kelet felől Tiszaszentimre, délnyugat felől Abádszalók, északnyugat felől pedig Újlőrincfalva. 

 

Csak közúton érhető el: Tiszafüred-Tiszaszőlős és Abádszalók felől a 3216-os, Tiszaszentimre felől pedig a 3218-as úton.

Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget a Karcag–Tiszafüred-vasútvonal Tiszaszentimre vasútállomása kínálja, mintegy 6-7 kilométerre keletre. 

 

Derzs már a honfoglalás után nem sokkal benépesült. Első ismert birtokosai a Tomaj nemzetség tagjai voltak, majd a 14. században rajtuk kívül még a Szalók nemzetség, a Derzsyek, a Losonczy, Kun és Pásztói valamint a Péntek (Cserőköz-puszta)és Borbély családok is birtokot szereztek itt. 

 A Péntek család a nemeslevelet II. Ferdinándtól 1631. évi jún. 18-án Péntek Demeter, neje Tóth Katalin, gyermekei Péter, Anna és Ilona, továbbá testvérei Lőrincz és Katalin nyerték s ugyanazon évben Borsodmegye hirdette ki. (Borsodm. lev. Pr. 5. f. 41.) 1699. évben Benedek, István, id. és ifj. András sarudi birtokosok voltak s 1709. évben igazolták nemességüket. (1709. év 486. jkl.) Az 1724. évi investigatió idején János, Demeter, Benedek, Lőrinc tiszaderzsi lakosok voltak, későbben pedig egyesek Kisújszállásra, Kúnhegyesre, Madarasra is elágaztak (1773. év 309. C. sz.) 

 

A 16. század közepe körül a Derzsyek mellett a Chemel, Fürök és Szabó családok, valamint Széky Pál egri hadnagy is - aki a Derzsy család rokonságához tartozott - birtokot szerzett Derzsen.

1670 után Széky Péter szendrői kapitány szerezte vissza nagyapja Széky Pál elzálogosított birtokát. 

A Török hódoltság alatt a település kétszer is elnéptelenedett; 1566-ban a második tatár betöréskor, majd 1590-ben, de mindkét alkalommal hamarosan visszatelepült.

A Rákóczi-szabadságharc alatt a környéken folyó harcokban újra néptelenné vált, 1711-1712-ben népesedett be újra. 

A felszabadító háborúk alatt a falu a kincstáré lett.

1745-ben Mária Terézia a falut Borbély Balázsnak adományozta.

A 20. század elején Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Tiszai felső járásához tartozott. 

 A 19. századtól fontos szerepet játszott a település közéletében és gazdaságában a derzsi Ujvári család, melynek tagjai a 18. század elejétől, egészen a 20. század közepéig (1963) a faluban éltek. Az államosítás és az 1956-os forradalmat követő megtorlás után hagyták el a községet, leszármazottjaik Tiszafüreden és Ausztriában élnek.