Dorog, Esztergom, találkozó...(1)

 Dorog:

Ezt írja a Wikipédia:

Dorog (németül Drostdorf^[3]) Komárom-Esztergom megye keleti részén, az Esztergomi járásban, a Pilis és a Gerecse által közrefogott Dorogi-medence északi bejáratánál található iparváros. 2012-ig a Dorogi kistérség székhelye volt. 1154 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű városa.^[4] 

A Pilis és a Gerecse völgye már az újkőkor óta lakott hely. Itt haladt keresztül az a római hadi út, mely Aquincumot és a nyugati provinciákat kötötte össze, a város délkeleti határában a 4. századból származó római padlófűtéses villa romjait tárták fel.^[5] Nevét 1181-ben említette először oklevél Durugh formában, a török hódoltság idején elpusztult ősi falu a mai lakóterülettől délre feküdt, Ódorog néven ismert. A településnév eredetét szláv gyökerekkel, mint drug társ, barát, de személynévi eredettel is Attila hun király vezérének nevéből, magyarázzák.^[6]

^{Az elvadult tájat a sváb telepesek kapcsolták be újra az ország vérkeringésébe, a 18. században ismét közlekedési csomópont lett, a Buda–Bécs országúton megépült postakocsi-állomásán gyakran megfordultak a kor jeles személyiségei, mint Kazinczy Ferenc, Széchenyi István és Wesselényi Miklós. Dorog 20. századi gyors fejlődését a szénbányászaton kívül a kedvező közlekedés-földrajzi helyzete tette lehetővé; 1896-ra kiépült a Budapest–Esztergom-vasútvonal, ennek köszönhetően Dorog vált a szénmedence központjává, ezzel egy időben megindult a nagyipari bányászat, a budapesti ipari- és lakossági szénfelhasználásnak köszönhetően látványos fejlődés ment végbe, a korábbi kis falu népessége tízszeresére növekedett, 1984-ben várossá nyilvánították.}  

^{Ma közel 12 000 ember él Dorogon a jelentős turisztikai célpontként számon tartott Dunakanyar és Esztergom, és a nagy gazdasági vonzóerővel rendelkező főváros közelségében a Duna-menti iparvidék határán, ezek együttes hatása biztosítja a település hosszútávú fejlődését.}  

^{A város a Pilis és a Gerecse között található Dorogi-medencében épült fel, légvonalban 7 kilométerre a Dunától. A különböző városrészek 115 és 250 méter közötti tengerszint feletti magasságon helyezkednek el. A település legrégebbi része, a „falu”, a Gerecse keleti nyúlványaira épült, míg az új városrészek a völgyben, a vizenyős lapályon, jelentős részben lecsapolt mocsarak helyén. A lakóterületet délnyugatról és keletről erdő, délkeletről rét és szántóföld, északról és északkeletről Esztergom-Kertváros és a Palatinus-tó határolja. Az egyetlen állandó vízfolyás a Kenyérmezői-patak, amely mentén nagyrészt lakótelepek épültek.[7] Éghajlata a mérsékelten meleg éghajlati típushoz közeli, mérsékelten hűvös és mérsékelten száraz.[8] Az évi középhőmérséklet 9,7 °C körüli, a napsütéses órák száma nyáron 770, télen 190 óra. A csapadék évi összege mintegy 600 milliméter, a szél leggyakrabban északnyugati, északi irányból fúj.[9]}

 ^{A városban a legkorábbi leletek a neolitikumból származnak. Később, a Római Birodalom idejében az itt húzódó, Aquincumot a nyugati provinciákkal összekötő, nagy forgalmú hadi út mentén egy kolónia is kialakult a mai település helyén, a lakóterületről délkeletre pedig egy római padlófűtéses villa romjait tárták fel.[11]}

^{Az Árpád-kori főváros, Esztergom mellett Dorogon, a mai Ódorog területén a királyné szakácsai éltek, 1181-ben említette először oklevél.[12] Eredetileg a Hunt-Pázmán nemzetség birtoka volt, később került az esztergomi káptalan tulajdonába. A település önállóan nem fejlődhetett, nagyrészt az esztergomi káptalan fennhatósága alá tartozott, ő gyakorolt vámszedési jogot is, bár egy oklevél alapján vámszedési jogot kapott 1288-ban. A törökök 1542-ben elpusztították, a lakosság elmenekült, 1570-ben végleg elnéptelenedett.[13] Ezt követően egészen 1694-ig lakatlan területként tartották számon.}

 

^{A török kiűzése után újra visszanyerte közlekedés-földrajzi jelentőségét; az esztergomi káptalan által betelepített svábok (legelőször 12 család)[12] és a visszatért magyarok újjáépítették.[11] Pilisvörösvár és Csolnok mellett Dorog volt az egyik legkorábban benépesült Buda környéki sváb falu, 1715-ben már német többségű volt,[14] az összeírt 35 jobbágycsaládból 25 német és 10 magyar volt.[12] A magyarországinál fejlettebb termelési kultúrát meghonosító német telepesek áldozatos munkájának köszönhetően az elvadult mocsaras-erdős terület rövid időn belül kultúrtájjá változott. Bél Mátyás 1730-as beszámolója szerint a település szegény volt, rendelkezett postaállomással, vendégfogadóval, egy kis katolikus templommal és parókiával.[12] Az új - barokk stílusú római katolikus - temploma 1767 és 1775 között épült fel.[11]}

 

Vályi András szerint "DOROG. Német falu Esztergom Vármegyében, földes Ura az Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik az Ország úttyában Csolnok, és Esztergom között, Tokod, Kesztőltz, és Csív faluknak szomszédságokban, Posta is van benne, legelője elég, tűzre fája tsekély, szőlei meglehetősek, eladásra alkalmatossága Esztergomban, és a’ Duna vizén, de mivel földgye homokos, második Osztálybéli."^[15] 

Fényes Elek szerint "Dorogh, Esztergom m. német falu, a bécsi országutban, Esztergomhoz 1 mfd. 620 kath. lak. Van kath. paroch. temploma, nagy vendégfogadója, postahivatala. Szántóföldjei homokosak; bora elég; de fája, rétje kevés. F. u. az esztergomi káptalan. A lakosok birnak 23 3/ telek után 1019 2/8 hold szántóföldet, 218 3/ h. réte; majorság csak 15 hold rét van. Nagy szorgalom mellett kétszerest és hires burgonyát termesztenek."^[16] 

A település történetének egyik legjelentősebb lépése 1845-ben történt, amikor megindult a szénbányászat. A 19. század végére már a szénmedence központjává vált, jeles tudósok dolgoztak a szénbányászat fejlesztésén. A településre nagy számban érkeztek Csehországból és Erdélyből bányászok.^[11] A korai időszakban a Dunán szállították a szenet, később az ebből a célból megépült Budapest–Esztergom-vasútvonalon (Budapest-Esztergom-Füzitői helyi érdekű Vasút Rt.) és az Újpesti vasúti hídon szállították Budapestre és az ország más részeibe. A vasút kiépülésének és újabb szénrétegek feltárásának köszönhetően 1911-ben Dorog vált a szénmedence központjává.^[12]

 Schmidt Sándor várostervezésének köszönhetően a község az 1920-as, 1930-as években városias arculatot kapott, számos kolónia épült, a lakosságszám rövid időn belül többszörösére növekedett (2000 főről 8000 főre).^[17] Lényegében ekkor épültek meg a fontosabb közintézmények (városháza, művelődési ház, kórház, uszoda, sportpálya), főként Gáthy Zoltán, Mende Valér és Fleischl Róbert tervei alapján.

 

A két háború között két templom is épült az akkori nagyközségben. A Bányász köröndön a Szent Borbála katolikus bányásztemplom és a mai Köztársaság úton az erdélyi stílusú református templom.^[11] 1929-ben megkezdődött a vízvezeték-hálózat kiépítése,^[18] 1933-ban elkészült a sárga keramitkockával burkolt Bécsi út^[19] (a település főútja), a városiasodást jelzi az 1930-as évekre a közigazgatási hivatalok, kereskedelmi- és szolgáltató egységek jelentős bővülése: adóhivatal, anyakönyvi hivatal, állampénztár, a Pestvidéki Pénzügyigazgatóság fiókja, csendőrőrs, elemi iskolák, gyógyszertár, járásbíróság, jegyzői hivatal, 5 orvos, községi bánya- és fogorvos, postahivatal, pénzügyi biztosító, törvényszék, adóügyi jegyző és állatorvos.^[12] 

Az 1930-as években már naponta kétszer (reggel és délután) külön diákvonat járt Dorog és Esztergom között a megnövekedett középiskolás tanulólétszám miatt.^[20] Az első bécsi döntés után, 1941-ben, állami szinten felmerült Dorog, Esztergom és Párkány egyesítése (Budához, Óbudához és Pesthez hasonlóan), de ez meghiúsult.^[21]