Hármasharár...(3. rész)

 Nézzük a harmadik oldalt.

Wikipédia:

Pozsony (szlovákul: Bratislava (1919-ig Prešporok), németül: Pressburg (régiesen Preßburg), latinul: Posonium) Szlovákia fővárosa és egyben legnagyobb városa. Az ország délnyugati részén, az Ausztriával és Magyarországgal közös határháromszögben, a Kis-Kárpátok lábánál fekszik, elfoglalva a Duna mindkét partját és a Morva bal partját. Ausztria és Magyarország határán ez az egyetlen nemzeti főváros, amely két szuverén állammal határos. Európa egyik legkisebb fővárosa. Hivatalosan a város lakossága 2020-ban mintegy 441 000 fő, azonban elővárosokkal több mint 650 000. 

 A város történelmét számos nemzet befolyásolta, köztük a bolgárok, csehek, horvátok, magyarok, németek, osztrákok, szerbek, szlovákok és zsidók. Első írásos említése 907-ből való, ugyanezen évben zajlott a város környékén a magyar honfoglalást lezáró pozsonyi csata is. Ez volt a Magyar Királyság koronázási helye, törvényhozó központja és fővárosa 1536 és 1783 között, tizenegy magyar királyt és nyolc királynőt koronáztak meg a Szent Márton-székesegyházban. A legtöbb magyar országgyűlést itt tartották a 17. századtól a magyar reformkorig, és a város számos magyar, német és szlovák történelmi személynek adott otthont. 

Pozsony ma Szlovákia politikai, kulturális és gazdasági központja. Ez a szlovák elnök, a parlament és a szlovák végrehajtó testület székhelye. Számos egyetem, múzeum, színház, galéria és más kulturális és oktatási intézmény működik itt. Szlovákia nagyvállalatainak és pénzintézeteinek nagy részének itt van a központja.

A 2010-es évek második felében a pozsonyi kerület az egy főre jutó GDP (PPP) szerint az Európai Unió egyik leggazdagabb régiója. A vásárlóerő-paritáson számított GDP körülbelül háromszor magasabb, mint más szlovák régiókban. Pozsony évente körülbelül 1 millió turistát is vonz.

Pozsony neve a régi magyar Poson személynévből (valószínűleg a vár első ispánjáról) ered.^[2] Maga a személynév eredhet a cseh Pos, de lehet a német Poscho személynévből is.

A 18. század végéig a magyar neve Posony, a 19. század elejétől egyre inkább a Pozsony név volt használatos. 

A szlovák név előzménye a 907-ben említett Braslavespruch illetve Brezalauspruch alak. Ez a szláv Braslav személynév és a német burg (= vár) főnév összetétele. Ebből lett a német nyelvterületen ma is használatos Pressburg.  

A Braslavespruch illetve Brezalauspruch nevek Pozsonyhoz kötése tudományos szempontból rendkívül problematikus. Braszlav Alsó-Pannonia szlovén hercege volt, mint keleti frank hűbéres 892-907 között. A mai Pozsony területéhez semmilyen módon nem kapcsolódott tevékenysége, írott forrás nem szól erről. Valójában 896-tól a Mocsárvár, Blatenski Grad/Mosaburg ura volt, Arnulf keleti frank király akaratából. A magyarok 907-ben Mosaburgnál ütközhettek meg a Pannóniát visszahódítani kívánó bajorokkal, az ütközet Pozsony környékére helyezése Aventinus 16. századi bajor humanista történész téves rekonstrukciója, a valóban Pozsony alatt lezajlott 900-as ütközet mintájára. A két ütközet leírása szinte szóról szóra azonos Aventinusnál, azonban míg a 900-as események a kortárs Fuldai Évkönyvek alapján valóban leírása szerint történtek, a 907-es hadjáratra ma már nem ismert részletes kortárs forrás. 

Mai hivatalos neve 1837-ben keletkezett úgy, hogy P. J. Šafárik szlovák történetíró, régész tévesen rekonstruálta a város régi nevét: azt hitte, hogy az nem a Braslav, hanem a Bratislav névből származik. Korábban a város szlovák neve Prešporok/Prešporek volt. 

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot.” 1919. január 1-jén cseh és olasz legionáriusok foglalták el a várost, majd három napra rá Vavro Šrobár veszi át az ellenőrzést felette. Ebben az időben a település neve még mindig Prešpork (Pozsony, Pressburg), bár a cseh legionáriusok maguk között Wilson-városnak nevezték (Wilsonovo město), az amerikai elnök iránti tiszteletből.