Ismét Esztergomba jártunk...(1)

 Wikipédia:

Esztergom (németül: Gran, szlovákul: Ostrihom, törökül: Estergon) fejlett iparú, iskola- és kikötőváros Komárom-Esztergom vármegyében, a Duna jobb partján, megyei jogú város, az Esztergomi járás székhelye. A mai értelemben vett város 1895-ben Esztergom szabad királyi város és a szomszédos Érseki Víziváros, Szenttamás illetve Szentgyörgymező települések egyesítésével jött létre. A rendszerváltástól 2012-ig az Alkotmánybíróság, 1997-től a Duna–Ipoly Nemzeti Park székhelye. Az esztergomi érsek székvárosaként a római katolikus egyház magyarországi központja. A megye második legnagyobb népességű települése a több mint kétszer akkora Tatabánya után.  

 

Esztergom kedvelt idegenforgalmi célpont, 2014-ben másfél millió turista választotta úticéljául.^[4] Főszékesegyháza Európa egyik legnagyobb bazilikája, benne található az egyetlen épen maradt magyarországi reneszánsz kori épület, a Bakócz-kápolna. Itt található az ország leggazdagabb egyházi kincstára, ami világviszonylatban is kiemelkedő gyűjteményekkel rendelkezik. A Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb egyházi múzeuma, és a világ harmadik leggazdagabb egyházmegyei múzeuma. A városban alakult meg 1881-ben a Magyar Vöröskereszt. Esztergom a magyar repülés egyik bölcsője is, 1936-tól az itteni repülőgépgyárban dolgozott idősebb Rubik Ernő repülőmérnök. 

Az Esztergom név eredetével kapcsolatban több elképzelés is létezik. Egyesek szerint az Isztergamból ered (az Iszter jelentése Duna, a Gam jelentése pedig a közeli Garam folyó). Mivel Esztergom a Dunakanyarban épült, a gom utótagos jelentése lehet a hajlat, görbület (például: gomb, gömb, gumó). Egy másik elképzelés szerint a név legrégibb alakja Iszterograd, ami az Esztergomnál a Dunába torkolló Garam folyóra utalhat (üsztürü jelentése mellékág).^[forrás?] Megint másik szerint a bolgár-török estrogin küpe (azaz bőrpáncél) és a strgun (azaz tímár) főnevekből eredhet, és az egykori bőrpáncélkészítők lakhelyére utalhat. Nevének eredetével kapcsolatban továbbá a szláv sztregomj (akire vigyáznak) szó is szóba jöhet. Mindenesetre az Esztergom szó első írásos említése 1079-ből való. 

 

Nevének számtalan változata a város jelentőségére utal a történelem folyamán. Németül: Gran, ami a közeli Garam folyónévből ered, törökül: Estergon, spanyolul: Estrigonia, olaszul: Strigonia, szláv nyelveken csak Strihom, (szlovákul: Ostrihom, lengyelül: Ostrzyhom, csehül: Ostřihom, horvátul: Ostrogon, szerbül: Острогон), románul: Strigoniu, görögül: Έστεργκομ. A római korban latinul: Solva, a középkori latinul: Strigonium. A helyi népnyelvben csak Egom. Szokták Szent István városának, a Magyar Sionnak vagy a Magyar Rómának is nevezni. 

Esztergom a Dunántúlon a Pilis hegység lábánál, a Visegrádi-hegységtől nyugatra, Komárom-Esztergom megye északkeleti részén fekszik, a Duna jobb partján, a Szlovákiához tartozó Párkány várossal szemben, amivel szinte összeépült. A megye és a Közép-Dunántúli régió legészakibb települése. A Dunakanyar legfelső városának is szokták nevezni. Az európai uniós normához igazodó területi felosztás szerint a Közép-Dunántúli Régióhoz tartozik, turisztikai szempontból pedig a Budapest–Közép-Duna-vidék turisztikai régióhoz. A Duna félkörben fogja körbe a várost, és két ágra szakadva a Kis-Dunával alkotja a Prímás-szigetet. Az esztergomi várhegyet nyugatról a folyó, keletről pedig a Vaskapu fogja közre, ezért jellemző rá az észak-déli irányú kiterjedés. Az belvárostól 5 km-re délre, a Dorogi-medence nyugati részén, Dorog városával egybeépülve helyezkedik el Esztergom-Kertváros, ahol a város lakosságának közel ötöde él. 2005 óta a Duna–Ipoly Nemzeti Park székhelye Esztergom, bár az igazgatóság továbbra is Budapesten működik. 

 

Az esztergomi várhegy legmagasabb pontja 157 méter, ez egy dolomitból álló Várhegy. Ezzel szomszédos a Szent Tamás-hegy, mely a várost övező dombvidék egyik tagja. Ennek a dombvidék felszíne keleti irányban lépcsőzetesen emelkedik, részei, az Elő-hegy (176 m), a Szent János-kút (175 m), az Orbán-kápolna (179 m), a Kusztus (237 m), a Sípoló-hegy (318 m), a Kis-kúria hegy (317 m), a Sas-hegy (322 m) és a Vaskapu (406 m) ami egyben a város legmagasabb pontja. A Szent Tamás-hegy, a Várhegy és a Kis-Duna-ág között törnek fel Esztergom hévízforrásai. Valamennyiből termálvízzel kevert karsztvíz tör fel, hőmérsékletük 29 °C körül mozog. Ezek a források táplálják a város strandját, és erre épült a város termál- és élményfürdője. A Várheggyel szemben lévő egykori Szent György-hegyet a bazilika építésekor elhordták. 

 Esztergomban a Duna 18 km hosszan terül el. Más folyóvizek a város határán belül, a Kis-Duna, a Csenke-patak, a Kincses-patak, a Szent János- vagy Szentléleki-patak, a Diósvölgyi-patak, a Kenyérmezői-patak, a Fári-kút, a Cigány- és a Hármas-kút. A Duna bal partján, a várossal szemben torkollik a Dunába a Garam. A Garam torkolatánál a Nagy-sziget, keleti irányban haladva a Burda-hegy és tőle nem messze az Ipoly. A város közigazgatási határain belül több sziget is található. Ezek, a Duna folyásának megfelelően, a Körtvélyesi-sziget, a Nyáros-sziget, a Táti-sziget (0947 helyrajzi számú része), a Csitri-sziget, a Prímás-sziget, a Helemba-sziget, a Dédai-sziget és a Törpe-sziget. A 0956 helyrajzi számú szigetet, ami a Helemba-sziget felett volt, mára teljesen elmosta a Duna. A 2008 novemberében Tát nagyközséggel történt közigazgatási területek cseréje folyamán az egyes szigetek ahhoz a településhez kerültek, amelyikhez a nagyobb részük tartozott. A Prímás-sziget eredetileg két szigetből állt, a Prímás- és a Vízivárosi-szigetből. Ezek nagyon közel voltak egymáshoz, így amikor egy cementet szállító hajó elsüllyedt a folyón még a századfordulón, a két sziget közötti csatornát Víziváros település megbízásából feltöltötték a cementtel. A sziget ezen részét hívják ma Kutyaszorítónak. A város fontosabb állóvizei közé, a Halas tó, a Mini tó, a Fürdő tó, a Kerek tó, a Dédai-tó, a Bíróréti-tó, a Palatinus-tó (vagy helyi köznyelven Pala, amely a dorogi szénbánya vágattömedékeléséhez szükséges homoklelőhelyen keletkezett) és a Bottyán tó tartozik (A Bottyán tó nevéről bővebben az Esztergom története cikkben olvashatsz). 

A város éghajlata mérsékelt égövi nedves kontinentális éghajlat, ahol a négy évszak élesen elkülönül egymástól. A nyár forró, a tél fagyos, az ősz pedig általában melegebb, mint a tavasz. A felhőtlen ég nyáron tartós hőhullámokhoz és aszályhoz vezethet, télen pedig rendkívüli fagyhoz, kivált, ha a szibériai légtömegek elérik az országot. Ilyenkor a −20 fok sem ritka, de akár −30 fok is lehet, a nappali hőmérséklet pedig napokon vagy akár heteken keresztül is fagypont alatt maradhat. A Duna teljes befagyása a folyószabályozás miatt nem jellemző.^[5]

A város területe már a prehisztorikus időkben is lakott területnek számított. A római korban egy Salvio Mansio nevű település volt megtalálható a mai város helyén, ahol a rómaiak Solva néven castrumot építettek ki, amely a limes része lett. A magyarok 900-as években való érkezését követően végül 972-ben Géza nagyfejedelem új székhelyének Esztergomot választotta, ahol római alapokon kővárat is építtetett.