Ismét Esztergomban jártunk...(2)

 Wikipédia:

A Szent István-kislegenda szerint itt született fia, Vajk, a későbbi Szent István király, aki itt keresztelkedett, majd itt koronázták királlyá. A koronázás eseményét örökíti meg a vár északi rondelláján található, Melocco Miklós szobrász által 2001-ben felavatott István megkoronázása című szobra. István uralkodása alatt a város a Magyar Királyság érseki központja lett. Az esztergomi Várhegyen épült fel az ország első székesegyháza, amit István nevelőjéről, Szent Adalbert-templomnak neveztek el. A középkori Esztergom több önálló egységbe szerveződött, a királyi várost több külváros vette körül. Itt működött a 13. század elejéig Magyarország egyik pénzverdéje. 

 

A 12. században a városban megfordult többek között II. Konrád német császár, VII. Lajos francia király és Barbarossa Frigyes német-római császár is. Az 1100-as évek végére az egyházi befolyás térnyerésének következtében Esztergom városias fejlődése megtorpant, és 1198-ban Imre király a várost az érseknek adta. Az 1200-as éveket követően IV. Béla Esztergomot érintő intézkedéseinek hatására a városias fejlődés újra megindult, ennek köszönhetően itt élt az ország egyik legnagyobb örmény közössége, akiknek saját kolóniájuk is volt, Örmény néven. 1242 telén a tatárok a várost szinte teljesen elpusztították,^[7] de a fellegvárat nem tudták bevenni. 1301-ben Esztergomban koronázták meg első ízben, érvénytelenül Károly Róbertet, majd az interregnum idején a város többször is gazdát cserélt. 

Esztergom a 15. században, főleg Vitéz János érsekségének idején kulturális központtá nőtte ki magát, köszönhetően a főpap gazdag udvartartásának. Gyakran fordultak meg itt királyi vendégek, Európa-szerte ismert tudósok és művészek. Az ország egyetlen épségben fennmaradt reneszánsz épülete, a Bakócz-kápolna a 16. század elejéről maradt ránk. A várost 1543-ban elfoglalták a törökök, és az Oszmán Birodalom végvárának, az esztergomi szandzsák központjává tették. Ekkor több minaret, dzsámi és törökfürdő épült, melyeket ma a vízivárosivárosrész őriz. A tizenöt éves háború idején Győr elestét követően Mansfeld Károly lett a fővezér. 1595. szeptember 3-án Pálffy Miklós csapatai gróf Cseszneky Mátyás magyar huszárainak segítségével foglalták vissza, de a vár 1605-ben ismét török kézre került. Végleges felszabadítására 1683-ban került sor a lengyel király, Sobieski Jánospárkányi győzelmével. 

 

A várost végleg 1683. szeptember 12-én, a párkányi csata során foglalta vissza véglegesen a törököktől Sobieski János lengyel király, amiről egy Erzsébet parkban található szobor emlékezik. 1706. szeptember 16-án a kurucok hatheti ostrom után, személyesen II. Rákóczi Ferenc vezetésével foglalták el a várat. Miután a kurucokat visszaszorították, és a város a Habsburgok kezébe került, Esztergom 1708-ban visszakapta szabad királyi városi rangját. A török hódításkor elmenekült érsekség csak 1820-ban tért vissza, majd két évre rá, 1822-ben megkezdték a bazilika építését, melyet 1856-ban szenteltek fel. Az eseményen Ferenc József és Liszt Ferenc is részt vett, utóbbi erre az alkalomra komponálta az Esztergomi mise című művét, amelyet ő vezényelt a bemutatásakor. 

 Az 1848–49-es szabadságharc alatt Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszálltak a városban, majd 1849. április 16-án a magyar sereg itt is győztes csatát vívott az osztrákokkal. 1876-ban Esztergom törvényhatósági jogú városi jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként, szabad királyi városi címmel betagolták Esztergom vármegye szervezetébe. Ezt azzal indokolták, hogy lélekszáma nem érte el a 15 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. 1891-ben átadták az Esztergom–Almásfüzitő-vasútvonalat, 1895-ben pedig az Esztergom-Óbuda-vasútvonalat. Ugyanebben az évben, szeptember 28-án nyílt meg a Mária Valéria híd Esztergom és a Duna túlpartján található Párkány között, valamint Esztergom ebben az évben egyesült véglegesen a három szomszédos településsel, az érseki Vízivárossal, Szenttamással és Szentgyörgymezővel. 

 

A trianoni békeszerződés következtében a város elveszítette vonzáskörzetének nagy részét. 1919-bencseh légionáriusok lerombolták a Mária Valéria hidat, amelyet csak 1927-re sikerült újjáépíteni. Az 1923-ban létrejött Komárom és Esztergom k.e.e. vármegyének Esztergom lett a székhelye. A harmincas években feltárták az addig a föld alatt fekvő várat, az artézi fürdőkre alapozva próbálták fellendíteni az idegenforgalmat. A város kiemelt helyszíne volt az 1938-as Szent István emlékévnek. 

 

A második világháborúban a visszavonuló német csapatok felrobbantották a Mária Valéria híd három középső nyílását. A szovjetek 1944. december 26-án foglalták el a várost, majd 1945. január 7-én a német és magyar csapatok visszafoglalták. A harcok 1945 márciusában értek véget.^[forrás?] A város hivatalosan az 1950-es megyerendezésig, ténylegesen azonban 1952-ig maradt megyeszékhely, mivel a megyei tanács végrehajtó bizottsága csak ekkor tudott Tatabányára költözni. Több megyei intézmény azonban, mint például a megyei földhivatal, a levéltár, a megyei börtön és az 1980-as évek végéig a megyei bíróság is Esztergomban maradt. Az 1950-es években katonavárosként emlegették. Fél évszázados roncsaiból 2001-re ismét újjáépült a Mária Valéria híd, így az megint összekötötte a várost történelmileg kialakult vonzáskörzetével. Regionális vezető szerepét tovább erősíti a 2003-ban megalakult Ister–Granum Eurorégió, amely nagyjából a régi Esztergom vármegyét és Hont vármegye egyes területeit öleli fel.

Az 1950-es megyerendezést követően ugyan elveszítette megyei vonatkozású közigazgatási státuszát, 2022. május 1-jétől azonban megyei jogú város,^[8][9][10] bár az ezzel járó feladatokat csak a 2024-es önkormányzati választástól kezdve kell ellátnia.^[11]Esztergom területén egykor több vár és erődítmény állt, melyeknek maradványai nem fellelhetőek. Ezek, az Ákospalotája, az Árpádvár, a Hídfőerőd, a Sípoló-hegy, a Szenttamás palánkvára és a közeli Párkány egykori erődje. A Táti út és a Duna által határolva a város szélén állt a hajdani Szentkirály városrész, kicsit távolabb, szintén a táti út mentén Zsidód falva. Mindkét település az Árpád-korban volt lakott, és élték virágkorukat. Esztergom déli városrészének nevezetességei közül talán a római Pantheon mintájára készült Szent Anna-kerektemplom a legkiemelkedőbb. A templomot Packh János tervezte, és az épületen a bazilika nagyobb kupolájának kivitelezését próbálta modellezni. További nevezetességei ennek a városrésznek, a világháborús hősök emlékműve a Hősök terén és a Vasút utca környékén a középkoriKovácsi falu templomának és temetőjének maradványai. 

Esztergom belvárosának számos épülete műemlék védelem alatt áll. Itt található a városközpontot jelentő Széchenyi tér és a királyi város is. A téren található a Vak Bottyán palota (a mai városháza épülete), továbbá a volt Takarékpénztár, a bíróság, valamint számtalan kávézó és vendéglátó helyiség is. A térről összesen öt utca nyílik, melyek közül az egyik legjelentősebb a Bottyán János utca, ahol többek között a volt vármegyeháza, a Szent Imre Gimnázium valamint a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és annak Ferences temploma is megtalálható. További jelentősebb belvárosi utcának többek között a Deák Ferenc- és a Lőrinc utca számít. A Kis-Duna sétány jelenti a királyi város nyugati határát, ami egy gesztenyefasorral tarkított sétány a Kis-Duna mentén egészen a vízivárosig. Innen összesen négy híd nyílik a zöld övezetet jelentő Prímás-szigetre. A számos sportpálya mellett itt található az Aquasziget, a Zsolt Nándor Zene- és Művészeti Iskola, valamint a várost Párkánnyal (már Szlovákia) összekötő Mária Valéria híd. A királyi városrészben található egyebek mellett az esztergomi zsinagóga, a belvárosi plébániatemplom, a Megyei Levéltár, a Fürdő Szálló, a részben alatta is húzódó Mala-forrásalagút, valamint számtalan egyéb műemléki épület és múzeum is. A Szent Tamás-hegy Esztergom különálló városrészét képzi, amely egy lakóházakkal beépített hegy a belváros, a Víziváros és a Várhegy találkozásánál. A hegyre többek között szűk macskaköves utcák, egy barokk kálvária és az 1938-ban átadott Szent István lépcső vezet. A csúcson található a város arculatát is meghatározó Fájdalmas Szűz-kápolna. 

A magyar történelem egyik legmeghatározóbb színhelye az esztergomi Várhegy. Szent István kislegendája szerint itt született Szent István király, akit itt koronáztak meg. itt állt a középkori Szent Adalbert-székesegyház, melynek helyén ma Esztergom legnevezetesebb épülete és egyben jelképe, a bazilika áll. Az épület a 19. században épült klasszicista stílusban, és az ország egyik legmagasabb épülete. A bazilika környékén található a vár, valamint annak az északi rondelláján Melocco Miklós szobra, az István megkoronázása. Itt található az egykori Ószeminárium, ma Szent Adalbert Központ épülete is, melynek egyik homlokzata klasszicista, míg a másik romantikus stílusban készült el. A Sötétkapu egy alagút, amely átjáróként szolgál a Várhegyet beölelő épületek között, a székesegyházhoz épített hatalmas mesterséges domb alatt. A Víziváros a Várhegy és a Duna között elterülő, javarészt macskaköves utcákat jelentő különálló városrész. Itt találhatók Esztergom török kori emlékei, az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi és Szulejmán szultán győzelmi táblája a várfalban. A Mindszenty téren található az egykori ideiglenes főszékesegyház szerepét betöltő vízivárosi plébániatemplom, közvetlen mellette áll a Prímási palota. A téren áll a Pestis-Madonna vagy Pestis- és Mária-szobor, melyet 1740-ben állították az 1739-es pestis emlékére. Itt van továbbá a középkori Macskalépcső is, mely a kikötőből vezet fel a Várhegyre.