Balatonszárszó neve összefonódik a költő halálával, aki szanatóriumi
kezelése után 1937. november 4-én került Szárszóra, az egykori
Horváth-panzió épületébe, ahol akkoriban nővérei laktak. Itt születtek
utolsó költeményei (Talán eltűnök hirtelen…; Karóval jöttél…; Ime, hát
megleltem hazámat…). December 2-án meglátogatták barátai (Ignotus, Fejtő, Hatvany),
akik megpróbálták felvidítani a költőt. Másnap este a balatonszárszói
vasútállomáson halálra gázolta egy tehervonat. A költőt a szárszói
temetőben temették el, majd 1942-ben a budapesti Kerepesi temetőben
került örök nyugalomra. Az egykori panzióban 1955-ben nyílt meg a
József Attila életét és pályáját bemutató kiállítás. 1970-ben a Somogy
megyei Tanács megvásárolta az épületet, és a kiállítás anyagának
bővítésébe kezdett. A hivatalos József Attila Emlékmúzeum 1972-től
fogadja a látogatókat. A költő születésnapján, 1997. április 11-én egy teljesen új, a helyhez jobban illeszkedő kiállítást avattak fel.
József Attila halálának 70. évfordulóján (2007)
az önkormányzat – hagyományt teremtő szándékkal – egy fesztivált
indított, melynek célja a magyar irodalom verskincsének zenés formában
történő megszólaltatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése