Zsolnai negyed....(2)
A gyár jellegzetes termékének számító eozin mázat gubbioi
kerámiák mázát elemezve, azt rekonstruálva állították elő. Az első
ilyen termékeket 1891-ben, a Budapesti Agyagipari Tárlaton mutatták be,
majd 1893-tól gyártották üzemszerűen – elsősorban a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként.
1900 márciusában, apja halálakor Zsolnay Miklós
vette át a gyár vezetését. A képzett, több nyelven beszélő, művelt
üzletember a kapacitás maximális kihasználtságát és az elérhető
legnagyobb nyereséget célozta meg. Miklós irányításával az ipari
termelés került túlsúlyba. Míg 1880–1894 között a Zsolnay a melbourne-i, kolumbiai, chicagói, San Franciscó-i
világkiállításon is nagy feltűnést keltett historizáló dísztárgyaival, a
20. század első két évtizedében tengerentúli kiállításon csupán
egyszer, Saint Louisban szerepelt. Megrendelései a már meglévő kapcsolataira épültek; főleg Párizsba, Szentpétervárra, Milánóba, Londonba, Faenzába, Torinóba és Brüsszelbe szállítottak.
Az első világháború alatt a díszáru- és az építészeti kerámiagyártás szinte teljesen megszűnt; helyette csak a hadi célokat szolgáló ipari porcelánt, főként elektromos szigetelőket gyártottak. A háború utáni általános válság és elszegényedés, a nyersanyagforrások elvesztése, az új politikai és vámhatárok meghúzása a Zsolnay-gyárat is nagyon rosszul érintette. Mindezt tetézte Zsolnay Miklós folyamatosan elhatalmasodó betegsége.
1922-ben,
Miklós halála után örökösei vették át a gyárat. A háború utáni lassú
kibontakozás teljes átszervezéssel, a villamosítás tervszerű
kiépülésével és a porcelánfajansz gyártásának megszüntetésével, illetve a
porcelángyártás bevezetésével kezdődött. Mivel a fennmaradás kulcsa a
porcelánra átállás volt, a porcelán szigetelők mellett az étkezési
porcelánedények gyártását is megkezdték.
Az 1929-33-as világgazdasági válság következtében a gyár termelése a felére esett vissza (200 dolgozót bocsátottak el, a heti munkaidőt 3 napra csökkentették). Az üzem csak az 1930-as évek második felében érte el azt a szintet, amivel a hazai és a külföldi kereskedelemben is versenyképessé vált. A második világháború alatt a termelés ismét visszaesett, majd szünetelt, a pesti gyárat bombatalálat érte. A romok eltakarítása, az újbóli üzembe állítás után a gyárat 1948-ban államosították.
Az állami vezetés első éveiben a háború alatt üzemen kívül helyezett
épületek felújítását és a termelés folyamatosságának biztosítását
célozták meg. Az első ötéves terv
idején főleg ipari porcelánt gyártott az akkori nevén Pécsi „Zsolnay”
Porcelángyár Nemzeti Vállalat. A villamosítás és iparfejlesztés
igényeinek kielégítésével 1953-ban újra megkezdték a használati edény- és díszmű porcelán gyártását, illetve hozzáfogtak a pirogránit modern stílusának kialakításához. 1955-ben újraindult a kályha- és épületkerámia gyártás. A gyár 1963-ban
elvesztette önállóságát. Finomkerámia-ipari Országos Vállalat Pécsi
Porcelángyára elnevezés mellett közvetlenül irányított gyáregységgé
minősült vissza. A Zsolnay nevet és márkát a gyár 1974-től Mattyasovszky-Zsolnay Margittal történt megállapodás alapján használta ismét. Az önállóságát 1982-ben
visszanyerő gyár a fejlesztés fontos lépéseként növelte az edénygyártás
mennyiségét. A díszáruk iránti hazai kereslet fokozatos növekedésével
párhuzamosan nyíltak meg a vidéki márkaboltok és a Zsolnay gyár exportügyletei egyre több országra (Anglia, Ausztria, Olaszország, NSZK, Dánia, Finnország, Svédország, Görögország, Japán, Dél-Korea, Irak, Irán) terjedtek ki. 1986-ban tervezőkollektíváját SZOT-díjjal jutalmazták. Az 1990-es években
mind a hazai, mind a nemzetközi piac beszűkült. Az ország súlyos
gazdasági helyzete, a piacorientáció fokozódó szerepe a gyár életében is
bizonytalanságot okozott.
Az 1991 végén részvénytársasággá alakult gyárat 1995-ben privatizálták, fő tulajdonosa a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) lett. Az új tulajdonos célul tűzte ki a történelmileg is jelentős, nagy hagyományokkal rendelkező gyár nyereségessé tételét a termékszerkezet megváltoztatása nélkül. 1999 szeptemberében a Zsolnay Porcelángyár Rt. három különálló céggé vált szét. A Zsolnay Porcelángyár Rt. feladata a tulajdonában lévő épületek bérbeadása, alapanyag- és energiaellátás lett. A porcelánedény és -díszáru, az eozin és a pirogránit tárgyak a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt.-ben készültek. A harmadik cég, a Zsolnay Örökség Kezelő Kht. a gyár területén található műemlékek és műemlék jellegű ingatlanok kezelését és felújíttatását felelt. Mindhárom társaság a volt Zsolnay Porcelángyár Rt. telephelyén kezdte meg működését, az ÁPV Rt. tulajdonában.
A kétezres években a rossz anyagi helyzetben lévő gyár
tulajdonosváltások során esett át. 2006 elején az ÁPV Zrt.-től a Zsolnay
Porcelánmanufaktúra Rt. tulajdonjoga térítésmentesen, de másfél
milliárd forintos hitelállománnyal került a pécsi önkormányzat
tulajdonában levő Pécs Holding Zrt.-hez.
A Pécs Holding Zrt. pályázaton keresett befektetőt, a gyár 49
százalékos részvénycsomagját, valamint két szavazatelsőbbségi részvényt
ajánlva fel; ezt egyetlen indulóként a Manufaktúra-Befektető Kft. nyerte
2010-ben, 230 millió forintos vételár és félmilliárd forintos
tőkejuttatás kötelezettségvállalásának fejében. A Manufaktúra-Befektető
Kft. 2011-ben a KÖZGÉP Zrt. tulajdonába került, ám a tőkejuttatási
vállalást sem ez előtt, sem ezt követően nem teljesítette.
A KÖZGÉP Zrt. 2012 júliusában jelképes, 1 forintos összegért
felajánlotta a Manufaktúra-Befektető Kft.-n keresztül birtokolt
kisebbségi tulajdonjogot Pécs városának, amely elfogadta azt, és
bejelentette: állami tulajdonba adná a gyárat.[7]
A Pécs Holding Zrt. végül új pályázatot írt ki a tulajdonjogra, amelyet
egyetlen indulóként a Magyarországon élő, szír származású és svájci
állampolgárságú üzletember, Bachar Najari nyert meg.
2013. február 15-én Bachar Najari és Pécs képviselői aláírták a
szerződést: a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Rt. 74,5 százalékos
tulajdonrésze 180 millió forintért lett az üzletemberé, aki vállalta az
500 millió forintos tőkejuttatást is.
A pécsi önkormányzat a Zsolnay-gyár tulajdonába került területén a 2010-es Európa kulturális fővárosa
egyik kulcsprojektjeként kulturális negyedet alakított ki. A tervezésre
kiírt nyílt, nemzetközi tervpályázatot az MCXVI Építészműterem nyerte
meg, Csaba Katalin, Herczeg László és Pintér Tamás János felelős
tervezők vezetésével
A terület nagysága és a feladat komplexitása miatt a negyeden 12
építésziroda dolgozott. Magyarország legnagyobb alapterületű
iparműemlék-felújítása szakaszosan készült el, az átadások 2010-től
2012-ig húzódtak. A Zsolnay Kulturális Negyed területén megnyílt több
kiállítás, ide költözött a Bóbita Bábszínház, a Pécsi Galéria és a Pécsi Tudományegyetem több tanszéke, valamint látványmanufaktúrát, planetáriumot és vendégházat is kialakítottak.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése