...mint mindig, először itt is az apróságok....
A Komárom-Esztergom megyei Esztergom település már Árpád-ház
korában nagyon fontos szerepet játszott a magyarság történelmében, amit
részben kitűnő földrajzi elhelyezkedésének köszönhetett. Másrészt itt
alapították meg Magyarország
első érsekségét, ami különleges politikai hatalmat adott a mindenkori
esztergomi érsek kezébe, főleg a királykoronázások szempontjából. A
szabad királyi város rangú Esztergom a török hódítás alatt szinte elnéptelenedett. Habár a várost újjáépítették, és visszakapta a szabad királyi város címét is, a törökök kiűzése után elvesztette jelentőségét.
Esztergom területe már a prehisztorikus időkben lakott hely volt. A Várhegyen
és környékén 18-20 ezeréves településnyomokat tártak fel. Ettől az
időtől kezdve a terület folyamatosan lakott hely. Időszámításunk
kezdetén az itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a Duna-szakasz
legsűrűbb láncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként
erődítményeket építettek, amikben jelentős számú katona állomásozott. A
várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven castrumot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak 121-ben Hadrianus császár római polgárjogot is adományozott, és itt írta a 2. század jelentős filozófusa, Marcus Aurelius császár az Elmélkedések 12. kötetét.
Az 5. század elején hanyatlásnak indult Pannónia provincia és vele Esztergom környéke is. Ezután előbb a hunok (410 környékén), illetve az avarok (568-ban) telepedtek le a területen, amiről sok lelet tanúskodik. A Nibelung-ének szerint. Attila hun uralkodó is megfordult Esztergomban (Gran). A területen egészen a 9. századig nem történt újból kőből való építkezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése