A magyarok 900-ban foglalták a el területet, a Tarján és Kürt-Gyarmat törzs szálltak meg itt. A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta meg. A város a 10.–11. században vált Székesfehérvárral szemben országos központtá.[3] Ezen a helyen, ahol „a Duna sok vidék gazdagságát hordja össze”, építette fel a korábbi római erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot, Szent István vértanú templomát 972-ben. A vár alatt létesült az az iparos- és kereskedőtelep, amely egyben a Duna hajóforgalmának vámolóhelyéül is szolgált. A középkorban a város lakossága elérte a tízezer főt, ami az európai
nagyvárosok közé emelte a királyi és érseki székhelyet. Géza az
Esztergomot metsző észak–déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a
nyugati és keleti országrészeket. Egyes feltételezések szerint itt
születhetett a város 972-es megalapítása után 975 körül Vajk, azaz Szent István király, akit itt is keresztelhettek meg. Bár hercegi székét Nyitrán tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is ide vonult seregével Koppány
támadásának hírére. Az itt jelenlévő hívei jelenlétében nagyfejedelemmé
tétette magát. A Koppány-féle lázadás leverése után az esztergomi
fejedelmi székhelyen tűzette ki Koppány egyes testrészeit.
I. István 1000. december 25-i koronázásának egyik feltételezett helyszíne Esztergom. 1001-ben Ravennában a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált. Az István által alapított Esztergom vármegye központja és érseki székhely. Az esztergomi érsek 1010-től Magyarország legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a Várhegyen, amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére Szent Adalbert-templomnak nevezett el. Ez volt hazánk legelső székesegyháza, az első bazilika, amely azonban már a 12. század végén leégett. A 11. században épült a Zeniapalotaia, vagy Szennye-palota, a királyi palota, ahol III. Béla uralkodásáig az uralkodók laktak, és a tatárjárás utáni tulajdonosai is rendre világi előkelők voltak. Esztergom folyamatos harcoknak volt kitéve, 1030-ban Konrád császár rátámad Istvánra. Míg ő a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges csehek egészen Esztergomig nyomultak. István 1031-ben itt kötötte meg a békét III. Henrik császárral. István halála után az elűzött Orseolo Péter egészen Esztergomig pusztított 1042-ben, de Aba Sámuel közeledtének hírére visszavonult. Miután német befolyással Salamon került a magyar trónra, a hercegek lázadozni kezdtek, de 1073-ban Esztergomban összegyűltek, majd mindegyikük 8-8 főemberével egy közeli Duna-szigeten hosszas tanácskozás után békét kötöttek.
1075-ben már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával. Ekkor volt Kakath első okleveles említése is. 1031-ben olyan háborús hírek terjedtek a városban, hogy a salzburgi érsek a magyar portyázásokat megtorolva egészen Esztergomig mindent elpusztít. Az érsek seregei helyett azonban követét küldette Felicián esztergomi érsekhez, azt tudakolván, hogy II. Béla fenn kívánja-e tartani a békét. A 13. század elejéig itt működött az ország egyetlen pénzverdéje, bár próbálták a pénzverést decentralizálni az országban. A pénzeken kezdetben olvasható „Regia Civitas” (Királyi Város) feliratot Salamon idején kezdte felváltani a Pannonia felirat. Könyves Kálmán idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban. Kálmán vezette be azt a gyakorlatot, hogy a vármegyerendszerből befolyó jövedelmeket, amelyeket az ország minden részén beszednek, az ispán Esztergomba küldje, és csak itt vehetik ki belőle részüket az ispánok és a századosok. A király távollétében tartotta Lőrinc esztergomi érsek tíz püspökével az esztergomi zsinatot, amelyen a magyar egyház rendjét szabályozták, ami a papokon keresztül olyan területekre is kiterjeszkedett, amely az egész magyar társadalmat érintette. A világi vallás ugyanis az ítélkezés jelentékeny részét átengedte az egyháznak, legalábbis a vallás által tiltott bűnök feletti ítélkezést.
Forrás: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése