 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nagykovácsi (németül: Großkowatsch) nagyközség Pest megyében, a Budakeszi járásban. Budapest II. és XII. kerületének közelsége rövid idő alatt a budapesti agglomeráció
egyik legkedveltebb településévé tette. Ugyanakkor az aszfaltos
úthálózat és a csatornázás hiánya az üdülőövezetben még mindig
problémákat okoz. A településen van a központja a Budapesti Amerikai
Iskolának (American International School of Budapest).
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nagykovácsi település Pest megye északnyugati részén, a Budai-hegység legmagasabb hegyei, a Kutya-hegy és a Nagy-Kopasz, valamint a Nagy-Szénás nyúlványai által ölelt völgyben (a Nagykovácsi-medencében) helyezkedik el, Budapest központjától 15 km-re, közel a II. kerülethez, 340 m-es átlagos tengerszint feletti magasságban. Zsáktelepülés, mivel burkolt közúton csak egy irányból, Budapest felől közelíthető meg (Remeteszőlősön keresztül).
 |
| Foto: Sebő Jutka...íme a geokarácsonyfa... |
Közigazgatási területe az alábbi települések közigazgatási területeivel
határos (kelet felől, az óramutató járásával ellentétes irányban): Remeteszőlős, Solymár, Pilisszentiván, Piliscsaba, Perbál, Budajenő, Telki, Páty és Budakeszi.
[Remeteszőlős különválása óta nem határos Budapesttel, továbbá a
földrajzilag szomszédosnak tekinthető községek közül nem érintkezik a
területe Tinnyéével sem.]
 |
| ...egy kicsit más szögből... |
A település gyönyörű természeti környezetben fekszik, hegyekkel körülvéve, a Budai Tájvédelmi Körzetben,
sok különleges faj csak ezen a területen él. Adottságai miatt élénk a
turizmus, jellemzően a hétvégi gyalogos és biciklis kirándulók száma
magas, akik a környező erdőkben sok turistaút közül választhatnak (bár a
jelzések karbantartottsága hagy némi kívánnivalót maga után). A
település külterületeinek 85%-a természetvédelmi terület
 |
| ..megtaláltunk egy régebbi díszgömböt... |
A régészeti leletek egészen a kőkorszakig, jégkorszakig és a vaskorig nyúlnak vissza. Az Ördög-árok partján találtak ilyen leleteket. Több érme, eszköz és sírkő is előkerült a római korból. Ezen leletek közül négy darab római sírkövet beépítettek a katolikus plébánia falába.
A középkorban királyi kovácsok lakták a települést, innen is ered a neve. Az első írásos emlék 1254-ből származik, egy adománylevél, ahol még Kowachy-ként említik a községet. A török hódoltság idején 1529-ben a törökök feldúlták a falut és a népesség radikálisan csökkent. A törökök kiűzésével a Habsburg uralkodók sváb telepeseket hívtak ide 1700 és 1760 között. Ezek az új betelepülők tehetséges földművesnek bizonyultak.
 |
| Foto: Sebő Jutka...elhelyeztük az ideit... |
A telepesek építették fel a ma már műemléki védelem alatt álló
nagykovácsi katolikus templomot és plébániát (műemlékvédelmi
lajtromszámaik: templom - 7120 és plébánia - 7121). A templom alapkövét 1742. december 8-án tették le, majd pontosan 4 év múlva, 1746. december 8-án avatták fel az épületet. A barokk
templom berendezése (fő- és mellékoltárok, szószék) 1745 és 1761 között
készültek el, Eberhardt Antal és Erchardt (Eberhardt) József művei.
 |
| ...egy kis móka... |
Az 1800-as évek közepétől komoly bányászati tevékenység indult meg a környező hegyek(b)en, amely során több aknát
nyitottak Nagykovácsi területén is, bár ezeknél jelentős nehézséget
jelentett, hogy a kitermelt szenet csak közúton lehetett
továbbszállítani. A területen mindenesetre innentől kezdve folyamatos
szénbányászat zajlott több-kevesebb sikerrel, 1943-ban pedig megkezdték a Zsíros-hegy
tömbje alatt egy olyan altáró kiépítését is, amelynek segítségével a
Nagykovácsi alatt található, viszonylag bőséges szénkészletet úgy
lehetett kitermelni, hogy a felszín alatt, kisvasúttal továbbított
csilléket solymári területen közvetlenül nagyvasúti szerelvényekbe lehetett rakodni. Ez a bánya, a Jóreménység-altáró
egészen 1969 végéig működött, fénykorában a pilisi-szénmedence
legnagyobb dolgozói létszámú, legjelentősebb termelési kapacitású, és
közülük utolsóként bezárt bányaüzeme volt. A bányászati tevékenység
maradványai és emlékhelyei ma is megtalálhatóak a Zsíros-hegyen. Ilyen
például a Pilisszentiván felé vezető homokszállító drótkötélpálya néhány
megmaradt oszlopából kialakított emlékhely a Kút utca végénél az
erdőben, de a környéken több más, háborús bunkernek vagy hasonló
létesítménynek látszó, ám valójában a bányászati tevékenységgel
összefüggésben létesített objektumra is lelhetünk a hegy erdeiben.
A Teleki–Tisza-kastély 1840 körül épült. Előbb Wattay-kastély volt, majd a Teleki család, azt követően pedig a Tisza család tulajdonába került. A II. világháború után államosították. 1958-tól a Vidékfejlesztési Minisztérium elődintézményeinek fenntartásában működő Erdészeti Nevelőotthonként funkcionált, majd 1992-ben megalakult az FVM Mezőgazdasági Szakképző Intézete és Nevelőotthona. 2008-ban a kastély épületében működő kollégium megszűnt. Az épületet később kiürítették.
Az eredeti német ajkú lakosság túlnyomó többségét kitelepítették a
háborút követően a győztes hatalmak németellenes intézkedéseinek
keretében, és az Alföldről és a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről kitelepített magyar lakosság érkezett ide. Az utóbbi években a szuburbanizáció
hatásai érvényesülnek és sok budapesti költözik ki a nyugodtabb,
egészségesebb levegőjű kertvárosba. A település délkeleti üdülőterülete a
2000-es évek elején elszakadt Nagykovácsitól és Remeteszőlős néven önállósodott.
 |
| Foto: Sebő Jutka...egy kis nézelődés geoláda keresés közben.. |
 |
| Foto: Sebő Jutka...egy láda nyitása... |
A 2001-es népszámlálás
szerint a településnek 4848 bejelentett lakosa volt, de ez a szám nem
tartalmazta a telek- és nyaralótulajdonosokat. Azóta is élénk a
kitelepülés, 2007-ben a bejelentett lakosok száma már 5726 fő volt. 2009-es adatok
szerint a lakosok száma elérte a 6310 főt. A 2010-es Önkormányzati
választások során a választásra jogosult lakosok száma 5096 fő volt
(2010. aug. 11. adat). Azonban ezeket az adatokat fenntartásokkal kell
kezelni, mivel a helyi Önkormányzat szerint az újonnan beköltözők közül
sokan nem jelentkeznek be a faluba állandó lakcímmel. A Polgármesteri
Hivatal becslése szerint a lakosság száma már meghaladhatta a 7000 főt.
Ezzel ma az ország legnépesebb zsáktelepülése.
 |
| ...egy kis talajtanulmány... |
Nagykovácsi lakossága kevert. Egyfelől megtalálható az eredeti helyi
lakosság, de egyre inkább túlsúlyba kerülnek a '90-es, 2000-es években
Budapestről ide települt felső-középosztálybeli családok. A népszámlálási adatok szerint a településen nincs roma lakosság. Bár a svábok
túlnyomó többségét az 1940-es évek derekán kitelepítették a faluból, a
maroknyi még itt élő német nemzetiségű lakos nemzetiségi önkormányzatot
tart fenn, aktív közösségi élettel. A 2010-es adatok alapján a
nemzetiségi önkormányzati választáson szavazattal rendelkezők száma 80
fő volt. A településen él az adott lélekszámhoz arányított legtöbb
gyermek Magyarországon. Nem ritka az 5-8 gyermekes család sem. Becslések
szerint a lakosság 1/3-át gyermekek teszik ki.
Vallási felekezetek szempontjából körülbelül 1000-1200 fő katolikus
és 3-400 fő református (új templomukat 2007. április 28-án kezdték
építeni) gyakorolja hitét rendszeresen Nagykovácsi két templomában.
 |
| Foto: Sebő Jutka |
Nagykovácsit egyetlen útvonalon lehet elérni, Budapest II. kerülete (Hűvösvölgy, illetve Remetekertváros)
felől, aminek előnyei és hátrányai is vannak, hiszen ennek köszönhetően
nincs átmenőforgalom, ha viszont ez az útvonal baleset miatt vagy más
okból járhatatlanná válik, más közforgalmú úton nem lehet eljutni a
településre.
Erdészeti utakon a település elérhető Telki felől is, a Nagy-Kopasz lábánál található Anna-vadászház érintésével, ez az útvonal azonban közforgalmi célokra nem használható.
Forrás: Wikipédia
Lassan véget ért a túra, nagyon jó volt, kellemes volt az idő.
Még adós vagyok azzal, hogy hol lehet további információkat találni, elsősorban a geoládák szemszögéből:
Geokarácsony: itt
Panoráma. itt
Antónia árok. itt
Kálvária: itt
Végezetül egy kis panoráma:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése