A Dohány utcai zsinagóga vagy ahogyan a köznyelvben előfordul: a Nagy zsinagóga, Budapest VII. kerületében, a Dohány utcában, a magyar neológ zsidóság legnagyobb zsinagógája, illetve a legnagyobb egész Európában. Az egykori zsidónegyedben áll, ahol ma is sok zsidó vallású ember él, akik a hagyományokat mindmáig őrzik.
A zsinagóga a magyarországi zsidóság
fontos jelképe, továbbá Budapest jelentős idegenforgalmi látványossága.
A főváros kulturális életében is aktív szerepet tölt be, ugyanis helyet
ad komolyzenei hangversenyeknek, különböző fesztiválok helyszínéül
szolgál; falai közt gyakran hangzanak fel orgonakoncertek, illetve kántorfellépések.
A zsinagóga építésére – másfél évszázaddal ezelőtt – pályázatot írtak ki, amelyre a kor olyan legjelesebb mérnökei, mint pl. Hild József klasszicista stílusban nyújtották be javaslatukat. Végül - ma sem tudni, pontosan milyen megfontolásból - Ludwig Förster (1797–1863) német építész, a bécsi akadémia tanára nyerte el a pályázatot mór stílusú
zsinagógatervével. (Korábban ő tervezte a bécsi nagyzsinagógát is.)
Alig öt esztendő alatt végeztek a teljes kivitelezéssel, ami annak
idején is rekordidőnek számított. (Hozzávetőleg ennyi ideig tartott az 1991-ben kezdődött, és 1996-ban lényegében lezárult felújítás is.) Az építésvezető Wechselmann Ignác műépítész (1828–1903) volt, aki később egész vagyonát a Vakok Intézetére hagyta, valóságos csodát művelt. Förster távollétében még az egyik rivális magyar építész munkáját is igénybe vette: így aztán Feszl Frigyes, a Vigadó híres építésze tervezte a templom belső szentélyét. A zsinagóga ünnepélyes felavatására 1859. szeptember 6-án
került sor. (Nem véletlen, hogy 2009-ben a templom születésnapját is
éppen szeptember 6-án ünnepelték meg.) A Dohány utcai zsinagógához az
elmúlt közel évszázad alatt számos történelmi és kegyeleti emlék
fűződött. A szomszédos, azóta lebontott saroképületben (helyén épült a
Zsidó Múzeum) született 1860-ban Herzl Tivadar
író, újságíró, a zsidó állam megálmodója. Emléktáblája a múzeum
lépcsőfordulójában található. Az elülső árkádsor lebontásával képzett
kis tér az ő nevét viseli. A zsinagóga falai között a magyar történelem
örömteli és szomorú eseményei is visszhangra találtak. A nemzeti
évfordulókat, elsősorban március 15-ét rendszeresen megünnepelték.
Gyászistentiszteletet tartottak a nagy magyar államférfiak elhunyta
alkalmából is. A zsinagógában a rendszeres istentiszteleteken kívül,
több kiemelkedő eseményre is sor került. 1860. december 20-án
„zsidó–magyar testvéresülés” ünnepséget tartottak, melyen államférfiak,
tudósok, írók, művészek jelentek meg, s ekkor első ízben felhangzott
zsidó templomban a Szózat. 1861. április 8-án Széchenyi Istvánért, 1894-ben Kossuth Lajosért tartottak ünnepi megemlékezést.
1929 és 1931 között a zsinagóga egész környezetét felújították. Akkor emelték a mai Zsidó Múzeumot (hivatalos nevén Zsidó Vallási és Történeti Gyűjtemény), a kupolás Hősök templomát, amely az első világháborús
zsidó hősök emlékét őrzi, s amely sokáig a Rumbach utcai templom
megszűnése után az úgynevezett status quo (mérsékelten konzervatív)
irányzatú pesti zsidóság legfőbb imaházaként működött. Az akkori
átépítés során alakították ki azt az oszlopcsarnokkal körülvett kertet
is, amelyről a tervezők nem is sejtették, milyen szomorú szerepet fog
egykor betölteni a magyar zsidóság életében. Ekkor ugyanis már – az
érlelődő fasizmus jegyében – megpróbáltatások sorozata indult a
zsinagóga történetében.
1931
tavaszán revolveres merénylő golyói oltották ki két hívő életét, 1939
februárjában pedig a szemközti ház tetejéről kézigránátot dobtak az
istentiszteletről távozók közé. Végül 1944-ben itt állították fel a budapesti gettót: egyik kapuja az árkádsor Wesselényi utcai
oldalán volt. A mögötte levő háztömbökben és magában a zsinagógában is
közel hetvenezer embert zsúfoltak össze, vagyonuktól és jogaiktól
megfosztva, állandó halálfélelemnek kitéve. Budapest ostroma idején a
templomot 27 találat érte, ezek egyike-másika hosszú évtizedeken át
látható volt. A templom kertje ekkor lett a mártírok temetője. Itt
hantolták el – sokukat tömegsírban – a betegségben és éhen halt vagy
meggyilkolt áldozatokat. Többségüket később a hozzátartozók kérésére
exhumálták és a budapesti zsidó temetőkben helyezték végső nyugalomra.
Jó részüket azonban (mintegy hétezer holttestet) nem tudták azonosítani,
vagy hozzátartozójuk sem maradt életben: így maradványaik ma is itt
nyugszanak.
Ez a templom – az egész ország és a világ zsidósága szemében – a
magyar nyelvű zsidó közösség és a magyar zsidó kultúra szimbóluma lett.
A budapesti Dohány utcai zsinagóga ma a világ második legnagyobb és
Európában – az amszterdamival együtt – a legmonumentálisabb zsidó
templom.
Forrás. Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése