Nézzük mit ír a Wikipédia:
Kaposvár (németül Ruppertsburg, horvátul Kapošvar) Somogy megye és a Kaposvári járás székhelye, megyei jogú város, egyetemi város és püspöki székhely.
A várost először 1009-ben említik. 1061-től egyházi központ szerepét töltötte be, majd a 13. században felépült a vára is, amely a török időkben egyre fontosabb szerephez jutott. Kaposvár 1690-től az Esterházy család birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy vármegye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt, felépültek a fontosabb közintézmények, megteremtődtek a vasúti és közúti közlekedés feltételei, majd a 19. században elindult az ipar és a gazdaság fejlődése is. Kaposvár mára a Dunántúl egyik legjelentősebb városává vált, gazdasági, kulturális és sportközpont lett.
A város neve a „kapu” és a „vár” szóösszetételből származik, a mocsaras Kapos-völgyben a 13. században felépített várra emlékeztet. A település neve először 1009-ben, Szent Istvánnak a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevelében jelent meg.
A történelem során a város számos nyelven külön nevet kapott. Németül Kopisch, Ruppertsberg, Ruppertsburg;[ horvátul hivatalosan Kapošvar; szlovénül Rupertgrad; törökül Kapoşvar; szerbül pedig Капошвар, Kapošvar. Régen a lakócsai délszlávok Kapuš-nak, a hercegszántóiak Kapušar-nak, a szigetváriak Kapušvar-nak hívták.
Kaposvár a Kapos folyó két partján, a Somogyi-dombság területén fekszik, csodálatos környezetben, a Zselic lankái között. Déli részén húzódik a Zselici Tájvédelmi Körzet.
A város, az ókori Rómához
hasonlóan, hét dombra épült, név szerint: Kecel, Körtönye, Lonka,
Iszák, Kapos, Róma és Ivánfa (de vannak, akik nem pont ugyanezt a hét
dombot (a helyiek mindet hegynek nevezik) sorolják fel). Ezek ma
Kaposvár déli városrészeit alkotják. A város legmagasabb pontja kb.
260 m-rel fekszik a tengerszint felett, Töröcskétől körülbelül 1 km-rel délre az úgynevezett Postakocsi-út mentén, mely egykor a legfontosabb útvonal volt Kaposvár és Szigetvár között.
A Zselicség Kaposvár felé eső részén öt vízfolyás torkollik a
Kapos folyóba. A Ropolyi-erdőben eredő Berki-patak a Kecel-hegy lábánál,
a Töröcskei-patak a Cser és a Donner városrészek találkozásánál ömlik a
Kaposba. A Pölöskei-erdőben eredő Zselic-, vagy ahogy a helyiek hívták
sokáig: Hódos-patak, míg a város keleti részén az Ivánfai- és a
Nádasdi-patak is növeli a folyó vízhozamát. A város területén észak
felől további négy - az előbbieknél kisebb vízhozamú - patak viszi vizét
a folyóba, név szerint a Csörge-, a Füredi-, a Kisgáti-, valamint a Deseda-patak.
Kaposvár északi részén helyezkedik el a 8 km hosszú Deseda-tó, a 30 hektáros arborétummal.
A Balaton 50 km-re, Pécs 60 km-re, Nagykanizsa 70 km-re, Szekszárd 90 km-re, Budapest 185 km-re található a várostól.
Kaposvárt és környékét tízmillió évvel ezelőtt a Pannon-tenger borította. A jégkorszakot követően alakult ki a térség mai domborzata. A város területe már az i. e. 5. évezred környékén lakott volt. I. e. 400 körül kelta népek telepedtek le a vidéken. A mocsaras környéket elkerülték a fontosabb ókori útvonalak, így a rómaiak és az avarok jelenléte nem volt jelentős.
Az I. István király által 1009-ben kiadott pécsi püspökségi alapítólevélben már szerepel a Kapos (latinul: Copus) név. 1061-ben Ottó (Atha), somogyi ispán a mai város közigazgatási határain belül, Kaposszentjakabon bencés monostort alapított, melynek felszentelésén Salamon király és Géza herceg is részt vett.[9] Az egyházi központot később gyakran keresték fel más királyok is, a látogatások sietették a település fejlődését.
A 13. században építették fel Kaposvár várát a Kapos folyó mentén. A négyzetes alaprajzú építményt a 15. században építették át földvárból kővárrá, négy bástyája a 16. században
épült. A törökök terjeszkedése miatt később felértékelődött a kis
erődítmény szerepe. Nehéz volt a területet megközelíteni, így a
menekülők számára a vár menedéket jelentett, a törökök azonban 1555-ben ötnapi ostrom után elfoglalták. 1558-ban Kaposvár mezővárosi jogot kapott. A város 131 év után, 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A háborúskodások következtében a vár állapota erősen megromlott, 1702-ben rombolták le I. Lipót magyar király parancsára, megmaradt romjait 1931-ben
bontották el. Ma két bástya maradványa látszik, illetve a délkeleti
körbástya és a délnyugati négyszögletes saroktorony is a felszínen van.
A várost a 18. században újjáépítették a vártól északra fekvő, magasabb területen. 1690-től az Esterházy család
birtokaihoz tartozott, akik a somogyi birtokaik központjává tették, így
a település gazdasági és közigazgatási szerepe egyre növekedett. 1749-ben Somogy megye székhelyét is itt rendezték be. A megyeszékhelyre
költözők jó része iparosokból és kereskedőkből állt, akik elindították
Kaposvárt a polgári fejlődés útján. A lakosság folyamatosan nőtt,
felépültek a fontosabb közintézmények. Lakossága 1800-ban még alig
haladta meg a 3000 lelket, addig 1900-ban már 18 218 főt vettek számba a
felmérések. Az 1910-es népszámlálás már 24 124 lakosról szólt, míg az
1920-ban megtartott népszámlálás során Kaposvár lakóinak száma 29 470 fő
volt. A kiegyezés után indult meg a város életének intenzív fejlődése, melynek eredményeképpen 1873-ban rendezett tanácsú várossá
nyilvánították. A következő években sorra épültek fel az ország más
részeivel való kapcsolattartást elősegítő vasútvonalak. A
Budapest-Gyékényes-Zágráb-Fiume vasúti fővonal Kaposvár érintésével
épült meg, ezzel párhuzamosan 1872-ben létrejött a Dombóvár-Zákány
vasúti összeköttetés is Kaposváron keresztül haladt át. Ekkoriban
kiépülő helyi vasúti vonalak, mint a fonyódi, a siófoki, barcsi, a
szigetvári számára Kaposvár jelentette a végállomást, amely közlekedési
szempontból jelentőssé tette a várost. Kaposvár jelentős ipari várossá fejlődött (cukorgyártás, gépgyártás, vágóhíd). 1891-ben 1443 ház állt a városban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése